Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ma délelőtt mikor jelentkeztünk a nővérkéknél, hogy beadják a soron következő injekciót, mondták, hogy várjunk egy percet, mert dr. Mozes személyesen szeretne velünk beszélni. Egyből leizzadtunk, pedig tudtuk, hogy semmilyen eredményt nem várunk, már egy ideje nem is találkoztunk, tehát olyan rossz hír nem lehet. De hát mégsem szokásos, hogy csak úgy traccsolni szeretne a kezelőorvos.

Na szóval, egyből jött Alex és mondta, hogy menjünk be vele a szobába, de közben nyugtatgatott, hogy ne aggódjunk, semmi komoly. Lehet, hogy csak hiányoztunk neki? - gondoltam magamban. Mikor leültünk, láttam, hogy Ő van kicsit zavarban, aztán belefogott: a lényeg, hogy eddig véletlenül dupla adag hormont kaptam. Oka: az Ő figyelmetlensége, merthogy már 20 éve használják ezt a szert, és eddig 500 mg volt a szokásos adag, és a kórházi gyógyszertár is ennek megfelelően rendelte meg nekem a cuccot, ami kvázi igazolta Alex gondolatát. De most jobban utánaolvasott, és kiderült, hogy manapság már az irányelv 250 mg-ot ír elő.
Szerencsére hozzátette, hogy ennek valószínűleg semmilyen káros következménye nem lesz, csak elég a kevesebb is, úgyhogy mostantól csak egy ampullát fogok kapni alkalmanként.

Aztán érdeklődött a hogylétünk felől, én meg elújságoltam a 4D-s uh-t, és a hírt a placentáról. Na erre rögtön ugrott, hogy menjünk le az irodájába, meg szeretné nézni. Tehát egyből befigyelt egy ultrahang is, a legnagyobb örömömre! Eredmény: tényleg mélyen fekszik a méhlepény, és nem csak érinti, hanem teljesen be is fedi a méhszájat. Viszont a méhlepény súlypontja/közepe szerencsére nem a méhszáj közepén helyezkedik el, így van esély rá, hogy odébbcsúszik. Ez pedig jó hír, mert ha a súlypont középre esne, akkor már most ki lehetne írni a császárt, mert - ahogy Alextól megtudtuk - az tuti nem megy el onnan.
Úgyhogy várjuk a következő uh-t, ami egy hét múlva esedékes.

Csak egy gyors bejegyzés: jelentem JÓL VAGYOK!!!! A derékfájás még mérsékelten megvan, de már tudok mozogni, állni/ülni/menni/felállni kapaszkodás nélkül is! Nagy fejlemény ez, elhihetitek. (Azért pénteken elnézek egy fizioterapeutához, hátha kiderül mi bajom volt/van - egy hete kértem időpontot, akkor még úgy volt, hogy itt a vég.) Róka és társai ugyancsak múltidő. A második szuri is egészen jól ment pénteken, mert most csak 4 napig fájt a helye.

Mindezen jóhírt tetézendő, 3 nap múlva megyünk 4D-s ultrahangra!

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Ma reggel 8.30-kor Alex hívott, hogy délután már mehetek is a szuriért, és kérdezte, hogy nem hív-e korán, nem keltett-e fel. Nem - mondtam - ugyanis még nem nagyon aludtam az éjszaka. Merthogy a bajok csőstül jönnek. Most, hogy a derekam kezdett tegnap délutánra kicsit rendbejönni, kaptam egy jó kis gyomorinfluenzát (vagy annak tűnő valamit), aminek eredményeként az egész éjszakát gyomorgörcsökkel, hasmenéssel és rókakoma társaságában töltöttem, többnyire a retyón, néha a kanapén megpihenve. Eredmény: -2.5 kg, egy éjszaka alatt.

Na de ma délutánra elmúltak a görcsök (derékfájás kezd visszajönni - ne legyek mán egyedül), és egy liter tea, valamint egy szelet piritós is bennem maradt. Így mentem a kórházba, de szerencsére mindez nem volt gond az injekció szempontjából. Kicsit húzósabb érzés mint egy vérvétel, és utána kicsit zsibbad az ember hátsója és a combja, de bőven kibírható.
Mostantól tehát minden péntek "Proluton Péntek".

Van itt még más is. Mivel a következő várandósság nagyrészt már nem a rózsaszín felhőről és az édibédi rugdalózók kiválasztásáról fog szólni, van egy-két dolog, amit már most mérlegelni kell.

Cerclage

Ami már Ádám születése előtt is szóba került az a cerclage, azaz egy kis hurok, amivel a méhszájat tulajdonképpen bevarrják. Decemberben sajnos már nem volt esély a műtét elvégzésére, de már akkor felmerült a gondolat, hogy legközelebb preventív a 12. hét körül összevarrják a méhszájat. Csakhogy ez egy műtét, a maga minden kockázatával (fertőzésveszély) együtt, és manapság már kiment a "divatból" (érdekes módon mind a magyar, mind a holland orvosok ezt a szót használták) pont amiatt, mert nem mindig segít. Ha ugyanis a szervezet pl. egy fertőzés miatt beindítja a fájásokat, akkor nincs az a hurok, ami megállítja a folyamatot.

 

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 3 hozzászólás Hozzászólok »