Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉS

Fizió. Emma kialudva, megetetve, tiszta pelusban, jókedvvel, békével. Minden ideális.

Emmát leültetem a földön lévő vékony matracra. Leülök mögé. Rita elénk. Próbál kapcsolatba lépni Emmával. Emma csak ül és néz. Rita közelebb húzza a játékosdobozt. Semmi reakció. Kiveszi belőle Emma kedvenceit. Emma ül és néz. Rita pár játékot feltesz a kezelőágyra. Semmi. Énekel Emmának. Huncutka ül és néz. Rita megpróbálja megcsikizni Emmát. Emma még mindig ül és néz. Rita dobol. Xilofonozik. Látom az arcán a rémületet, de nem szól. Emma megmozdítja a bal mutatóujját. Azta! 15 perce tart a fizió. Rita megfogja Emmát, az ölébe veszi és odaülnek a kezelőágyon lévő játékok elé. Emma néz. De legalább nem ellenkezik. Én hátul állok. Emma nem nyúl a játékokért. Rita megpróbál mindent. Semmi. Megpróbálja Emmát felállítani, de Emma mint a rongybaba, képtelenség lábra állítani. Rita arca egyre ijedtebb. Végül nem bírja és megszólal: "Emmának momentán közel 0 az izomtónusa." Én dicsekszem, hogy itthon egyre többször próbálgat álldogálni.
- Hála istennek! - mondja - Mert amit a múlt héten és most itt csinál, az őszintén szólva kicsit aggaszt engem. Annyira, hogy ezt meg is írom Vombergnek. Nagyon remélem, hogy nem fejlődik visszafelé. Ugye mindent csinál, amit eddig is?
- Igen, eltekintve attól, hogy mostanában hiába erőlködik, nem tud felmászni a kanapéra/fotelra. De minden más jól megy.

Emma közben még mindig ül és néz. Próbálom rávenni hogy valamit csináljon. Végül megmozdul! Odamászik hozzám, és feltartja mindkét kezét. Na nem, nem veszlek fel! Emma nyekeg. A 40. percenél járunk, azaz elvileg 10 perce ért véget a kezelés. Végül megfogom a kezeit és felállítom. Legalább ennyi. Emma kezd bedühödni, mert látja, hogy nem veszem fel, pedig ennek reményében volt hajlandó felállni.

Rita mondja, hogy üljek le a gurulós székre. Emma áll előttem. Ölembe hajott fejjel sír. Simogatom a fejecskéjét. Rita végül felemeli Emmát, aki erre nagy zokogásban tör ki. Rita az ölébe veszi és odagurulnak az ágyhoz. Felvesznek egy játékot és odahozzák nekem. Emma keservesen sír. Rita velem szemben leparkol, megpróbálja Emmát letenni maga elé a földre, de a lábai megint berogynak. Emma rúgkapál. Odahajolok, próbálom Emma lábait megigazítani. Végre áll! És sír. Gyere-gyere! - mondom, Emma felemeli az egyik lábát, Rita elengedi, és Emma a másik lábát felemelve ordítva ODALÉP hozzám! Ritával ujjongunk! Emma nem érti hogy mi van, csak sír. Nyomok az arcára egy nagy puszit, döbbenten néz. Rita nem nyugszik, megint elkapja Emmát, nagy nehezen leállítja, én kinyújtott karokkal hívom, Emma ordít, dühből emeli a lábát, Rita elengedi, és Emma 2 lépéssel belezuhan a karjaimba! Juhúúúú! Tapsvihar, hurrázás! Éljen Emma! Emma pedig ennek örömére kicsit csökkenti a hangerőt, majd végül a sok tapsolásra elmosolyodik és kimerültem elterül az ölemben. Kis pihenő után újra próbálkozunk, de már nem megy, Emma kifulladt. Sebaj, mára már megváltotta a világát!

Megint egy órásra sikerült a fizió, de mindent a cél érdekében. Aztán Ritával még lebeszélünk pár időpontot, és közben mondja, hogy úgy látja, nem kellene abbahagynunk a kezeléseket ha Emma elindul, szeretné Huncutkán tartani a szemét, és úgy gondolja, hogy szüksége van a stimulálásra. Ebben maradunk.

Mikor kilépünk a szoba ajtaján, Emma fülig érő szájjal integet Ritának. Vagy büszke, vagy örül hogy végre vége van :) Én mindenesetre büszke és boldog vagyok!

img

Orsi Mprivát üzenet küldése 

Én is! Nagyon.nagyon örülök. Hajrá Emma!!!

Szólj hozzá a témához!