Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2012 április

Vomberg bácsihoz két kis listával mentem. Volt egy alaplistám és egy akut listám. A listák nagy részét a különböző (szerintem kb. 4 féle) kiütés tette ki. Mert volt az alaplistán egy ekcéma-féleség (ami már kis mértékben régebb óta megvan) és valami hólyagok az egyik lábán (ez pár hetes jelenség). Az akut lista kiegészült az egész testére kiterjedő melegkiütéssel, a fürdés után jelentkező vérvörös bőrrel ami úgy nézett ki, mintha összeégett volna, illetve az arcán kis pöttyökkel. Ehhez jött még az éjszakákon át tartó irgalmatlan viszketés, véresre vakarózás. 

Vomberg bácsi először a házidokin keresztül a dermatológushoz akart küldeni, de aztán szépen néztem rá, és felírt egy krémet - ami talán működik (kopp-kopp). Dermatológushoz nem akartam menni, egyrészről mert nem akarom bővíteni az orvoslistánkat, másrészről mert félek, hogy szteroidos krémet adna.

Drága jó doktorbácsink szemöldökei fennakadtak, amikor arról érdeklődtem, hogy mennyire okés, hogy a kaja néha  Emma orrán jön ki. Úgyhogy gyorsan beutalt régi jóbarátunkhoz, v/d Hulst bácsihoz. Ő is nagyot nézett, mert hogy a probléma közvetlenül mandulaműtét után tipikus, műtét nélkül viszont furcsa. Mivel minden más rendben van, egyetlen magyarázat van a dologra, mégpedig Emma hatalmas torokmandulái. Normál esetben annyi ételt tud bevenni egy ember a szájába, amennyit le is tud nyelni. Viszont mivel Emmánál a mandulák annyira nagyok, hogy alig marad egy pici lyuk az ételnek, ezért mikor Emma nyel, akkor ami nem tud lemenni a torkán, kijön az orrán. Viszont itt állunk a nagy dilemma előtt: műtét vagy sem? Torokmandulaműtéthez Emma még kicsi. Ráadásul a múltkori utóvérzés miatt sokkal nagyobb kockázattal indulnánk neki, és ha ez nem lenne elég, ebből következően nagyobb műtétet jelentene Emma esetében, mint egyébként. Merthogy mélyaltatásba tennék, lélegeztetőgépre, és sokkal hosszabb ideig tartana a beavatkozás, mert megvárnák, amíg teljesen eláll a vérzés. És még ekkor is van esélye az utóvérzésnek, csak kisebb.
Hát én kapásból arra gondoltam, hogy várjunk csak még, majd törölgetem az orrát. Viszont mikor hazajöttünk, Emma kidőlt a kanapén, mi pedig vacsora közben ijedten néztünk egymásra, mert minden második horkolás után szünetet tartott, majd a levegőt kapkodva kezdett tovább lélegezni. Nick a mihamarabbi műtét mellett van. Én nem tudom. Jelenlegi terv: először Bencének kell kivenni (ja, igen, azt még nem is mondtam), aztán meglátjuk.

Na de vissza Vomberg bácsihoz. Megmérte Emmát: 93 cm és 11.9 kg. Azaz magassága a -1-es vonalon van (ami tök jó), súlya a -2 vonal alatt (ami kevésbé jó, de a magasság fontosabb).
Utána vettünk egy kanyart a laborba, hogy levegyenek vért a májfunkciónak - jaj szegény Emma, úgy nézett rám, hogy "olyan jól viselkedtem egész idő alatt, akkor ezt most miért kaptam?", a szívem szakadt meg. Holnap pedig éh gyomorra ultrahangra megyünk, ahol főleg a májra fognak fókuszálni, de a többi szervet is megnézik a felső hasüregben.

És mindezek után elmentünk a konz. irodába is. Védőnő. Mondani már nem mer semmit, inkább kérdezget. Magasság: ok. Súly: hmm. BMI: alultáplált. Alapteszteket mind szépen megcsinálta Emma, egyedül a látástesztnél az egyik szeme mintha kicsit rosszabb lenne, úgyhogy ezért vissza kell menni majd a doktornőhöz. Meg a BMI miatt is (ezt mondjuk csak le kell láttamoznia gondolom).

Na hirtelen ennyi van. Asszem nem hagytam ki semmit.

Ja de, még a genetikus samesze is telefonált, hogy a genetikus mondani akar valamit. Majd 23-án. Várunk.

Folyt. köv.

 

 

Bizony! Nagylány lett a kislányomból. És egyúttal hercegnő is. De nem búsolok, mert én meg Mama hercegnő lettem :) Papa pedig herceg, Bence kisherceg. Így kerek a család!

Emma szülinapját elég sokszor megünnepeltük. Először is reggel felöltözött a hercegnőruhába, leejtett egy táncot a reggeli előtt, majd elindult vígan a speckó oviba. Kezében a nagy hercegnős doboz, amiben kis hercegnős dobozok, amikben pedig az ajándékok a többi gyereknek. A Csillagoviban szépen felköszöntötték, elénekelték és elmutogatták az összes idevágó dalt, volt nagy  dínom-dánom.

Utána itthon köszöntöttük, Anjával, Babbal, Emillel és Ritával, a fizióterapeutánkkal. Kapott természetesen hercegnő-alapkészletet (diadém, fülbevaló, szaténtáska), egy konyhát (a hercegnők is főznek azért), egy szuper kasszát (ez mondjuk csak játék), hercegnős mesekönyvet és Ritától egy nagy plüsskutyát. Én csináltam egy Hello Kittys tortát, amit a teraszon ettünk meg, olyan szuperjó idő volt.

Másnap reggel nagy vígan készültünk a második felvonásra, azaz Bea, Áron és Gert-Jan-féle bulira... egészen addig, amíg Emma 10 perccel a vendégek érkezése előtt fel nem térdelt a teraszon az ülögarnitúra karfájára, és abban a pillanatban amikor elkezdtem rohanni a konyhából fejre nem esett a teraszkőre... Bár egyből sírt - ami jó jel - de mivel nagyon vérzett és azt hittük, hogy leginkább a homloka fogta fel az esést, eléggé megijedtünk. Pár nappal később szerencsére  kiderült, hogy inkább az orrát verte be, mint a homlokát. Azért a bulit megtartottuk, amit két nappal később a másik ovis ünneplés követett.

Mindent összevetve nagyon jól sikerült kis szülinap volt. Össze sem hasonlítható a tavalyival, amikor még csak a kis itthoni ünnepségen is két órát a virágcserép mögött álldogálva töltött, lehajtott fejjel. Ráadásul ha belegondolunk, hogy egy évvel ezelőtt még azt sem tudta mondani, hogy mama, most meg már pár szavas mondatokban fejezi ki magát (inkább hollandul), akkor világosan látszik, hogy milyen hosszú idő egy év egy ilyen kismanó életében. Rengeteget fejlődött, és bár még nem hozta be a lemaradást, keményen dolgozik az ügyön :)