Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2011 augusztus

Múlt héten egy laza két órás vizsgálat keretében megejtettük a pszichológiai tesztet is. Nick Emmával és egy vizsgálóval az egyik szobában, én a pszichológussal egy másikban. A teszt Nick szerint jól ment. Igazából ma a kórházba menet azt beszéltük, hogy meglepődnénk, ha nem jönne Emma jól ki ebből a tesztből, mert meggyőződésünk, hogy "agyilag" rendben van. Vagyis ez azért nem ilyen egyszerű, de azt gondoljuk, hogy Emma hihetetlen gyorsan leveszi a szitukat és ezzel nagyon jól tudja kompenzálni a beszédfejlődésbeli lemaradását. Legalábbis enélkül, sokkal csehebbül állnánk.

A pszichológus mindezt ma megerősítette. Múlt héten beszéltek az ovis Corrie nénivel is, hogy minél több oldalról halljanak infót Emmáról. Mindent egybevetve szerintünk sikerült élethű képet kapniuk Huncutkáról. Most nem írom le részletesen az egész egy órás beszélgetést, de a lényeg, hogy tudtak Emmával kontaktust teremteni, ámbátor ehhez sok időre és türelemre volt szükség. Emma figyel, tud reagálni, rájön mi a feladat és meg is oldja. Viszont egyrészről nem oldódik fel teljesen, fenntartással kezeli az eseményeket, amit kifejezéstelen arca is mutat. Nem használ mimikát, nem beszél. Az egész két órás teszt alatt egyszer sírt az elején, és háromszor adott ki hangot, mindannyiszor azt mondta, hogy ö-ö. Mindez nyilvánvalóan a kórházi körülményeknek is betudható, bár direkt egy játszószobában történt a vizsgálat, fehér köpeny és minden ilyen nélkül. A végén, mikor meglátott engem a folyósón, felkiáltott hogy Mama és nagy vigyorral rohant oda hozzám - ekkor azért örültek a vizsgálók, hogy ezt az arcát is látták.

Amire oda kell figyelni az az, hogy miután magához képest feloldódott, folyamatosan stimlulálni kell ahhoz, hogy megmaradjon a kontaktus. Azaz jópárszor két feladat között vagy csak úgy magába fordult, ahonnan újra és újra ki kellett billenteni.

És a teszt: 28 hónapos korában történt a vizsgálat, és ekkor a finommotorikája 25 hónapnál állt, a mentális státusza 26 hónapnál, viszont ha csak a teszt abszolút nonverbális részét veszik, akkor 30 hónapos fejlettségi szintet mutatott!!! Ezt úgy kell érteni, hogy egyes feladatokhoz muszáj volt szavakat használni, amit Emma ugye nem értett, és ezért nem is tudta megcsinálni a feladatot, vagy tisztán véletlenül mondjuk kétszer felemelte a könnyebbik kockát, anélkül hogy megnézte volna melyik a könnyebb, és megértette volna a kérdést. Tehát ha ezeket nem nézik, akkor korát meghaladó intelligenciája van! És ezt mi gondoltuk is :)

Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy a beszédfejlettségi szint és az mentális érettség között hatalmas lyuk tátong. A kérdés miért? Vajon miért van lemaradva ennyire beszédileg és főleg beszédértésileg, ha mentálisan képes lenne rá? Erre ez a teszt nem tud választ adni.

Bennünk egyre inkább erősödik az érzés, hogy vissza kéne valahogyan jutni a neurológushoz. Mert a hypotóniának neurológiai oka lehet. A Hanenes logopédus által tapasztalt hosszú beszédbeli reakcióidőnek szintén. És szerintünk a "tátongó lyuknak" is. Na majd szeptemberben megkonzultálom Vomberg bácsival.

Addig is, a pszichológiai tanács: irány a speciális ovi, hogy a sulikezdésig hátralévő másfél évben megtanuljon folyékonyan beszélni. Ez most a fő cél, közben meg vizsgálódhatunk tovább. Holnap tehát hívom az ovit, és megpróbálom Emmát felrakatni a várólistára. 18 hónapunk van, így minden hét számít. A mázli, hogy két ilyen ovi is működik Amszterdamban, úgyhogy több az esélyünk. Igaz, hogy a két oviba összesen max. 20 gyerek jár, de a remény hal meg utoljára :)

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Nyaralásunk előtti utolsóelőtti orvoslátogatásunk a fül-orr-gégészhez vezetett. Nagy sírás-rívás, rugdalózás és egy fülpucolás árán kiderült, hogy Emma tubusai kiestek már a dobhátyából, ám még a fülében vannak. Emma hisztijére való tekintettel nem próbálta meg v/d Hulst bácsi kivenni őket, nehogy megsértsen valamit, viszont mivel most már záros határidőn belül ki kell jönniük  be kell olajozni a szerkezetet. Azaz két hétig napi kétszer olívaolajat kell csepegtetni Huncutka fülébe, hogy ki tudjanak csusszani a tubusok. Szép feladat.

Továbbá beutalt egy újabb hallásvizsgálatra, mert most hogy a tubusok kiestek meg kell nézni hogyan állunk. Ha ezzel maaaajd megvagyunk, akkor visszamegyünk hozzá és megnézi, hogy kell-e újabb tubusukat betenni. Ha igen, akkor elgondolkodik Emma torokmanduláin is, hogy egy műtéttel megcsinálja-e azt is. Ez még szerencsére nagyon feltételes eset, mert egyrészről még fiatal hozzá Emma, másrészről nem egy kellemes dolog, harmadrészről az előző mandulaműtétről sincsenek szép emlékeink. Na de szeretjük v/d Hulst bácsit is, és vakon bízunk benne.