Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2011 május

Most már aztán annyira optimista vagyok az ovival kapcsolatban, hogy csak na! Innen már nincs visszaút! Ma reggel már csak fél órát maradtam ott, majd nagy sírás mellett vettem búcsút Huncutkától, aki viszont ahogy hallom azonnal megnyugodott amikor megkapta a cumit és a nyuszit. Sőt a nyuszit le is dobta a földre, amit akkor szokott csinálni, amikor mérges, de ezt nem tudták az ovónénik, így gondolták, hogy nem kell, és nem is kellett :) Ráadásul egy idő után ma már el mert merészkedni Corrie néni mellől, és passzívan ugyan, de engedte, hogy egy másik kislány játszon vele/mellette. Lehet, hogy az is segített, hogy ma egy jött egy új ikerpár, és így talán levette Emma, hogy nem ülhet egész nap Corrie néni ölében.
Mikor mentem érte, bekukucskáltam az ajtón, és mit látok? Az én nagylányom szépen ül az asztalnál a többi kisgyerekkel, eszi a tízóraiját, közben nézelődik erre-arra, és pont úgy viselkedik mint bármelyik másik gyerek! Hát én olyan büszke voltam rá, hogy majdnem elsírtam magam!  Jövő hét csütörtökön már lehet, hogy végig (2.5 óra) ott fog maradni!

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Úgy tűnik, hogy be fog válni az oviban ez a cumis-nyuszis trükk Emmánál! Tegnapelőtt ugyanis kitört a nagy kétségbeesés mikor elbúcsúztam tőle és kimentem, de láss csodát, amint odaadták neki a "nyugtatószereket" egyből csend lett :) Igaz, hogy még egy ideig csak ült a térdein és nézett maga elé, de állítólag viszonylag hamar kijött a zárkózottságból. Húsz perc múlva mentem érte, mivel jó kedvű volt és taktikai okokból nem akartuk megvárni amíg elkezd sírni, mert 1. így jobban tudatosul benne, hogy visszajöttem, 2. nem hiszi azt, hogy ha sír, akkor jövök. Mikor meglátott úúúúúgy megörült nekem, hogy a vigyora csak azért nem kötötte össze a füleit, mert úgy kiesett volna a cumi a szájából. Nézett Corrie nénire is, hogy néééézd, itt a Mamám!, aztán belevetette magát a karjaimba.

Ma az első fél órát szintén bent töltöttem, ezalatt Huncutka jópárszor úgy érezte gáz van, és megfogta a lábamat/kezemet/karomat jó erősen, de aztán végül akkor köszöntem el tőle, mikor gyurmázott az asztalnál és nem tudott hirtelen felpattanni. Szenya vagyok. Jött is a nagy zokogás, én ki, jóbarátok gondolom elő, Emma elhallgat. Ma már harminc percet abszolváltunk, és megint nem vártuk meg, amíg elfogy a türelme, akkor "érkeztem" vissza, amikor vidáman, ráadásul már cumi/nyuszi nélkül játszott! Na jó, a játszott talán kicsit erős kifejezés, de ült Corrie néni ölében a padon és nézte, amivel Corrie néni szórakoztatta. Szóval azt még neccesnek érzi, hogy csak úgy egyedül járjon-keljen a teremben, csupa idegen kisgyerek között, hisz ki tudja milyen veszélyek leselkednek (bár ahogy itthon Bencével elnézem, elég jó önvédelmi technikája van, amit akartkifejezésre is remekül használ).

Jövő héten lehet, hogy megpróbálkozunk az egy órás ovival!

Nem ide tartozik, de nem mellékes hír, hogy ma utánam mondta ékes magyarsággal, hogy ALMA! Sokszor egymás után. Néha ugyan nem tudta hol van vége a szónak és almam lett belőle, de annyi baj legyen! Ez a második szó, amit mindkét nyelven (ki)tud (mondani)! A másik ilyen szó a kész, ami kéé és káá (klaar) Emmanyelven. Ja nem is, van még egy: az i ó (ik ook) és é isz (én is). A lámpát ma elnevezte kapkának, pedig eddig tadda volt a labdával és a táskával együtt. Készül az Emmaszótár. Ja, és tegnap azt is mondta, hogy Mama hamm! Ami pedig egy mondat. Akárhonnan nézem :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Nem gondoltuk, hogy könnyű menet lesz, és nem is lett az. Bár én azt gondoltam, hogy Emma már az ovi épületénél leveszi, hogy mi készül és elkezd sírni, de nem így történt. Rohant befelé, elsőként ért a terembe, ott pedig "szokás szerint" tobzódott a játékok között. Maradtam fél órát, aztán közösen Joke nénivel mondtuk neki, hogy én elmegyek vásárolni és nemsokára jövök vissza. De mivel ezen szavak közül Emma még egyet sem ért, nem ellenkezett, és csak akkor tört ki hatalmaz zokogásban amikor előkerült a puszi szó :( Gyors puszizkodás után kimentem, és kintről hallgattam a keserves sírást, kb. negyed órán keresztül. Utána visszahívtak, mert Emma vígasztalhatatlannak bizonyult, csak pillanatkora sikerült elterelni a figyelmét. Miután fellélegzett és megnyugodott még játszottunk egy kicsit (nem jó, ha sírva jön el), amit nagyon élvezett.
Jövő héten újra próbálkozunk. Akkor bevetjük a "jóbarátok" haditervet, vagyis elvisszük magunkkal Emma nyugtatóit, azaz a cumit és az alvónyuszit. (Igazából nem akartam, mivel most ahelyett hogy a cumit leépítenénk, inkább felépítjük, de ebben a helyzetben jól jönne a hatása, aztán ha Emma megszokta az ovit, majd lassanként elfelejtjük magunkkal vinni.)

Bezony! Mostanában sorban éljük a történelmi jelentőségű napokat. Viszont ezek közül is a mai extra fontos, ugyanis ma Emma elkezdte az ovit! A törzsolvasóink tudják már, de azért leírom, hogy ez nem igazi ovi, hanem ahogy Hollandiában lenni szokott azokkal a gyerekekkel, akik nem 3 hónapos koruktól járnak az egész napos bölcsi-oviba, azok ilyen játszócsoportba jár(hat)nak 2-4 éves korig. Heti két alkalommal 9-től fél 12-ig. Tehát nem gyerekmegőrző, de pontosan azt a célt szolgálja, ami szerintem ebben a korban fontos: gyerekközösségben, két fantasztikus ovónénivel rengeteget tanul és tapasztalatot gyűjt. Elkezdi az önálló kis életét. Saját barátai lesznek, egyedül kell megvívnia a kis csatáit a homokozóban, sok mindenben önállósodik, a Piramis módszernek köszönhetően extra nyelvi támogatást kap, megtanul alkalmazkodni, megtanulja a szabályokat. Nem tanul sem angolul, sem szaltózni, sem ókori holland irodalmat, ellenben nagyon sokat játszik. Egyedül, a társaival vagy csoportosan. Felfedezi a világot az otthonon kívül.

Nagy lépés ez, Emmának meg különösen! Hiszen nyelvi nehézséggel küszködve, túl a sok-sok fehérköpenyes "megbízhatatlan" alakos élményen, egyszercsak ottmarad egyedül egy ismeretlen helyen, ahol ugyan van még pár kolléga (akiket szintán otthagytak a szüleik) és két pótnagymama (ez most komoly?), de senkit nem ismer, és azt sem tudja, hogy visszontlátja-e még az igazi családját. Hát elég ijesztő lehet :(

Mivel Hollandiában nem ismert az olyan beszoktatás mint otthon, nem csücsülhetnek ott az új gyerekek anyukái (az érv az hogy egyrészről megszokja a gyerek hogy ott az anyukája, így még nehezebb lesz az elválás, másrészt pedig zavarja a többi gyereket - ezzel lehet vitatkozni, de nem érdemes mert ez van, ezt kell szeretni), de Emmával kicsit nehezebb a helyzet mint a kortársaival, ezért a következő terv került kivitelezésre: 3/4 9-kor megjelentünk mint ahogyan a többi gyerek is. Ilyenkor 9-ig ottmaradhatnak az anyukák, lehet játszani valamit közösen, majd 9-kor felcsendül a Jó reggelt! c. nóta, amelyből tudják a szülők is és a gyerekek is, hogy a szülőknek menniük kell. Ekkor puszi-puszi és össznépi integetés az ablakból. Ma még nem kellett elmennem, hanem az első fél órában terelgethettem Emmát, akit azért nagyon izgattak a játékok, és örömmel játszott. Viszont eljött az én időm is, búcsút kellett venni. Mikor Emma épp a csúszda alatti kis házikóban játszott, megfelelőnek találtam az időt. Leguggoltam a kis ajtóhoz és mondtam Emmának, hogy én most elmegyek egy kicsit, de nemsokára jövök vissza. Bizonytalanul bólintott - totál nem értett belőle egy szót sem. Adtam egy puszit, felálltam majd integettem és ebben a pillanatban leesett neki, hogy gáz van. De Corrie néni hihetetlen megérzéssel odaguggolt a helyemre, édesen elkezdett Emmához beszélni, miközben eltakarta az ajtót, így elvette az élét a távozásomnak. Úgyhogy Emma nem sírt. Én kint vártam, majd 1O perc múlva jött Joke néni jelenteni: semmi gond, Emma nem húzta le a rolót, szépen játszik. Hurrá!

Hazaugrottam, majd fél óra múlva mentem érte. Az elméletünk ugyanis az, hogy mivel nem érti meg ha azt mondom, hogy visszajövök, ezért meg kell tapasztalnia. Tehát elég sokáig kell eltűnnöm a színről ahhoz, hogy felfogja hogy esetleg nem csak azért jövök vissza mert sír, de nem túl sokáig ahhoz, hogy túlpörögjön és mikor meglát, akkor a nagy örömében/fellélegzésében elfelejtse megjegyezni, hogy visszajöttem :) Szóval mikor visszamentem Emma épp Corrie néni ölében ült, az ajtónak háttal és Corrie néni egy házikóval próbálta szórakoztatni. Közben Joke néni összefoglalta, hogy egész jól játszott, egyszer neki állt sírni látszólag ok nélkül, de megvígasztalták. Most viszont megint kicsit kezd sok lenni neki a jóból. Corrie néni persze hallotta hogy megjöttem, és ahogy odaléptem mondta, hogy szerinte most fog Emma elkezdeni sírni, és abban a pillanatban meglátott Emma kitárta a két karját, és kitört belőle az elmúlt 25 perc összes bizonytalansága, félelme, szomorúsága! Felvettem, teljesen ráborult a vállamra, és vígasztalhatatlanul zokogott. Szegénykém úgy sajnáltam, de olyan büszke is voltam rá, hogy kibírta és megtartotta nekem az összes bánatát.

Mikor megnyugodott, felcsendült a tízóraihoz tartozó dal, a gyerekek asztalhoz ültek, Emma szigorúan az ölemben, és közösen megtízóraiztunk, majd már jókedvűen hazajöttünk. Holnapután újra megyünk, akkor a terv szerint tízórai után fogok érte menni, de az első félórát megint ott fogom tölteni.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Tegnap este megint sokat okosodtunk a Hanen tanfolyamon, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a videók visszanézése után konstatáltuk, hogy nagyrészt az ösztönösen jól csinált dolgokat tesszük tudatossá, illetve ezt egészítjük ki pár trükkel. Például az ember ösztönösen törekszik a szemkontaktusra, amit ugye leginkább szemmagasságba kerüléssel lehet elérni. Ha ez megvan, akkor viszont fontos, hogy nem szabad nekünk irányítani (gyere olvassunk), és nem tanácsos túl sokszor ugyanabban a szülőszerepben  tündökölni: 
- a tesztelő (hol van az autó)
- a segítő (mindjárt felveszem a földről)
- a szórakoztató (játszunk bábszínházat)
- a rendező (várjál, ezt az oldalt még nem néztük meg)
- a néző (fú de klassz az a sárkány ott a földön)
- az együttműködő (most legyek én a cica? miáúú!)
- az elfoglalt főnök (gyere, erre most nem érünk rá)

Persze minden szülő volt már mindegyik szerepben, amivel nincs is baj akkor, ha tisztában vagyunk az adott szerep hátrányaival, és főleg ha nem túl gyakran találjuk magunkat ugyanabban a szerepben.

A szemmagasságba kerülés után a leghatásosabb a várás-figyelés-hallgatással elérni, hogy a gyerek kezdeményezzen, majd akkor interakcióba lépni vele, méghozzá a megfelelő módon. Ilyenkor legjobb az utánzással/imitációval kezdeni: leutánozni a mozdulatát, a kiadott hangot, esetleg a játék által kiadott hangot, amire válaszként többnyire újra megcsinálja azt a mozdulatot, kiadja azt a hangot - vagy egy másikat, akkor azt utánozzuk. Ezután következik a megnevezés, aminek Emma szintjén egyetlen szóval kell történnie (tehát nem "de szép madarak repülnek ott", hanem "madár"), amit mindig érdemes megtámogatni testbeszéddel (ennek örömére tanultunk egy kis jelbeszédet is - tök jó!).

Már említettem, hogy a csoportban több gyerek szokott "bezárkózni" és se hall, se lát dömötörként ücsörögni. Ennek megtörésére a fenti módszerrel, egy Tom Hanks filmből hoztak példát. Főhősünknek éppen sietősen indulnia kell, de a gyerekének esze ágában sincs, hanem inkább a cicájával van elfoglalva. Mikor már semmi idő nincs hátra, Tom Hanks idegesen keresni kezdi a gyereket, de sehol nem találja. Aztán nagysokára megtalálja egy asztal alatt ücsörögve, "bezárkózva" és a cicát simogatva. És ekkor fogja magát Tom Hanks, és szépen leguggol, bemászik az asztal alá (szemmagasság), leül a gyerek mellé, majd lekezdi simogatni a cicát (utánzás). Ezzel interakcióba lép a gyerekkel, aki meglepődik, kinyílik, majd azt mondja a papájának, hogy gyere, indulnunk kell :)

Nyilván azért ezt nem lehet minden szituációban alkalmazni, de az is biztos, hogy nem csak a filmekben van ilyen. Majd kipróbáljuk!

A szívszorító része a tegnap estének a további ismerkedés volt, azaz meghallgatni és elolvasni a többiek történetét. Nem mondom, mi is túl vagyunk már pár szörnyű héten, napon, pillanaton az utóbbi években, de amiket egyes csoporttársaink éltek/élnek meg az szívbemarkoló! Szerencsére van köztük pár happy enddel végződő történet is, de a többség vagy bizonytalanságban él (mint mi) vagy pedig egy életre szóló állapottal kell szembenézniük, és minden nap újra és újra megküzdeniük egy élhető életért.
Éjjel elég nehezen tudtam elaludni.

| 1 | 2 | Következő