Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2011 március

....hogy MAMA!!!! Tegnap még filóztam, hogy csak belehallom-e, de ma egyértelművé vált: művésznő 2 éves és 1 hetes korában megtanulta kimondani, hogy MAMA!!!!! Bár még nem kifejezetten rám használja, de az majd még kialakul. Így a tisztán, érthetően kimondott szavak száma egyből megduplázódott, a papának lett párja is, akit mamának hívnak, mert úgy a tuti! Szóval amit írni akarok, hogy naaaagy örömünnep van itt kéremszépen, legfőképp az én szívemben. Igazi mama lettem másodszorra is! :)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Ma délelőtt kicsit felpörögtek a dolgok Emmabébi körül.

Először is a genetikus hívott, méghozzá egy nagyon jó hírrel: a kromoszómavizsgálat eredménye teljesen rendben van, úgyhogy ilyen eredetű betegsége nincs Emmának! A kicsit rossz hír, hogy a Loeys-Dietz szindrómára irányuló DNS vizsgálat fél évig tart, úgyhogy annak majd csak június környékén lesz eredménye.

Aztán a VUmc audiológiai központjából telefonált a logopédusunk, hogy ma reggel Vomberg bácsival megvitatták Emmát és a következőre jutottak. Mindannyian helyénvalónak tartják Emma pszichológiai / non-verbális fejlődési tesztjét, csakhogy most épp rossz korosztályban van hozzá Huncutka, így nem tesztelhető. Ellenben fél év múlva meg szeretnék csinálni, úgyhogy őszre majd kapunk erre behívót, csakúgy mint egy új verbális fejlődési tesztre.

De addig is, hogy ne unatkozzunk, el kellene mennünk (Nicknek és nekem) egy ún. Hanen-programra. Ez tulajdonképpen egy tanfolyam a kommunikációs nehézséggel küzdő / értelmi fogyatékos / süket-néma / nagyothalló / agysérült / autista / Down-os stb. gyerekek szüleinek, illetve az olyanoknak mint mi vagyunk, akiknek a gyereke még nem tisztázott okból mutat jelentős lemaradást ezen a téren.
A kurzus célja egyrészről hogy hogyan lehet a legjobban kezelni a kialakuló szituációkat, konfliktusokat, hogyan lehet a jelbeszédet belevinni a kommunikációba, másrészről hogy ezeket a speciális igényű gyerekeket milyen extra módon lehet fejleszteni itthon, illetve egyfajta kapaszkodót is nyújt a szülőknek, kvázi "how-to-survive anélkül hogy begolyóznánk".
Elég komoly dolognak tűnik egyébként, mert egy Hanen-program 4-5 hónapig tart, 1 nagy intake beszélgetés van, amit követ egy 8 alkalmas tanfolyam a többi szülővel együtt, valamint 4 alkalommal "családlátogatásra" kerül sor, amikor is felveszik videóra hogy hogyan boldogolunk a hétköznapokban, és azt kielemezzük, illetve annak alapján kapunk tanácsot, feladatokat stb., majd a legvégén szintén egy nagy személyes tanácsadással zárul.

Mindezt Vomberg bácsi is teljes vállszéleséggel támogatja, a logopédusunk már fel is hívta a Hanen programosokat és nemsokára indul egy kurzus, ahol még pont van egy hely nekünk (8 szülőpár van egy csoportban), úgyhogy szerintem benevezünk.

Lassan pedig elkezdek visszaszívni minden csúnyát, amit eddig a holland egészségügyről terjesztettem, mert bár az igaz, hogy orvoshoz jutni nagyon nehéz, de ha már egyszer bekerülünk egy vagy több orvos látókörébe, akkor azok (még ha más kórházból is vannak) olyan szervezetten, profin dolgoznak együtt, hallagtnak meg, és adnak meg minden támogatást még nekünk, szülőknek is, ami talán példa nélküli! Vagy legalábbis van egy olyan érzésem, hogy otthon ez közel nem így menne.  Szóval le a kalappal mind Vomberg bácsi, mind az összes többi orvosunk előtt!

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

És akkor kezdem a jó hírekkel! Igen, Emma Stephanie megcsinálta!!! Evett elég csokit, tortát, miegyebet és véééégre elhagyta a 10 kilót, egészen pontosan 10.3 kg-t mutat alatta a mérleg, és ehhez 84 cm magas. Tiszta hepik lettünk Vomberg bácsival együtt!

Aztán kérdezte, hogy milyen volt a buli... na hát erről eddig itten diszkréten hallgattam, mert filóztam, hogy leírjam-e vagy sem, mert ugye bulikról jót vagy semmit. Most is inkább csak annyit írok, hogy nem teljesen úgy sikerült, ahogyan elterveztük, mert a terv az volt, hogy a Kis Dagi jól érezze magát. De sajnos úgy tűnik, hogy neki már két vendég (nagymama+nagypapa) is sok volt, meg pár ajándék és lufi, és ez betette a kaput. Hol a földön fekve sírt, hol a teraszon csücsülve nézett maga elé, hol a nagy virágcserép mögött álldogált. Nem hozták lázba sem az ajándékok, sem a torta, sem a gyertyák. Sem a kicsattanó jó idő, az igazi tavaszi meleg, ami azért nem gyakori március közepén. Csak este, fürdés előtt tetszett meg neki a háromkerekű, a kis teáskészlet, illetve délelőtt, a buli előtt is örült nagyon az Emma nevű hajasbabájának, és a kis babaágynak.

Szóval itt és most legyen elég ennyi, de Vomberg bácsinak azért részletesebben elmeséltem, amire annyit mondott: "it's killing". És tényleg az. Utána még beszélgettünk egy csomót, és még mindig az a program, hogy összetegye a puzzle darabokat, amik sajnos még mindig elég szanaszét vannak. Jövő héten egyeztet a nagy kórházzal, hogy lenne-e már értelme, egy pszichológiai tesztnek vagy még nem, és ha igen, akkor melyik kórházban csinálják meg. Közben pedig várjuk, hogy befussanak az eddigi vizsgálatok eredményei.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Huncutka második szülinapja képekben:

 

message 6 hozzászólás Hozzászólok »

Múlt héten végre ellátogattunk Emmával az oviba. Én gondoltam, hogy csak egy fél órát maradunk, amíg megbeszélem az ovónénikkel a dolgokat és megnézzük, hogyan reagál Emma, de végül egész délelőtt ott voltunk és a végére hihetetlen lelkes lettem!

Ahogy beléptünk és Emmának köszönt a két ovónéni, Ő egyből bezárkózott, nézett maga elé lefelé, ahogy az várható volt. Az ölemben volt, mivel már be sem mert lépni a terembe. De komolyan mondom, hogy ez a két ovónéni maga a csoda! Eddig is tudtam, hogy hihetetlen tapasztalattal és szeretettel fogadják a gyerekeket, de nem gondoltam volna, hogy Emmát is fel tudják oldani. Amilyen profik, egyből levették, hogy hozzá sem szabad szólniuk, sőt legjobb, ha rá sem néznek, mert annak nem lesz jó vége. Így hát mi leültünk egy csendes kis sarokba, ahol nem volt másik gyerek sem, és ahol egy idő után Emma kíváncsisága legyőzte a zárkózottságát, így el mert indulni az ölemből, hogy belenézzen a fiókokba :)
Az ovónénik jó pár méterrel odébb ültek/álltak, úgy beszélgettünk közben. Egy idő után odaült egy nyugodt kislány játszani (aki még Bence csoporttársa volt), de Emmát nem zavarta. Mire tízóraizni kellett, addigra már nem ellenkezett az ellen sem, hogy odaültessem az asztalhoz a többiekkel. Szépen evett is (na jó, az almát csak nyalogatta), meg ivott limonádét. A végefelé pedig annyira belopták magukat az ovónénik a szívébe, hogy az egyiktől elfogadott egy labdát, a másiknak meg oda mert adni egy játékot mikor rámoltunk össze! Ez nálunk nagyon nagy szó ám! Ráadásul egy kisfiúval labdáztak is a kertben! És az egész délelőttöt megúsztuk sírás nélkül! Volt pár hasravágom magam és megsértődöm akció, de végül megkímélte az ártatlan kisgyerekek dobhártyáját Emma.

Azért nevettem is egy nagyot, mert mikor körbe ültek a gyerekek egy éneklésre, Emma inkább felmászott a csúszda tetején lévő kis bunkerbe, de mivel lecsúszni nem mert, inkább kukucsozott. Ahol csak tudott kinézett és felkiáltott hogy KUKU! Namármost a gyerekek a körben már megtanulták Emma nevét, és elkezdtek neki visszakiabálni, hogy Emmaaaa, kukuuuu! Szóval lehet, hogy nem Emma fog tőlük beszélni tanulni, hanem fordítva :)

Úgyhogy lelkesedésem határtalan lett, és megbeszéltük, hogy a májusi (Húsvéti) szünet után megpróbáljuk elkezdeni az ovit! Először csak negyed órát marad, aztán felet és így tovább. Azzal a feltétellel, ha nem megy, akkor nem erőltetjük, és majd a nyári szünet után újra megpróbáljuk. De nagyon örülnék ha menne, mert szerintem olyan sokat tanulna ott, és annyira, de annyira aranyos Corrie néni és Joke néni, hogy jobb helyen nem is lehetne!

message 4 hozzászólás Hozzászólok »
| 1 | 2 | Következő