Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2010 augusztus

Ezek az első igazi, önálló lépések, kapaszkodás nélkül!!!! Rohamtempó! Emma mindjárt utoléri a többi 17 hós társát! Istenem, nem is olyan rég ez még elképzelhetetlen volt, és most tessék! Huncutka lassan, de biztosan elindul az élet rögös útján! Ennek örömére ma kidobtam az utolsó, térdénél kiszakadt hosszúnadrágot! Nemsokára kétlábonjáró Emmánk lesz! Most már tutibiztos!

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Hétvégén itthon is gyakoroltuk Emmával a járást, másfél lépést sikerült is egyszer összehozni +  a mi segítségünkkel is megtett 2-3 lépést, bár igaz, hogy ilyenkor azért a testsúlyának elég nagy százaléka támaszkodott ránk, de legalább nem rogyott össze, mint eddig mindig, mikor megfogtuk.

Fizión szokás szerint sírással indítottunk, de most már alapjáraton dupla órára megyünk, így nem volt gond. A sírás kb. negyed óra alatt csökkent, Emma labdázott egy kicsit, majd mikor felállította Rita megint rákezdett, viszont annyira sírt, hogy megfeledkezett magáról, és kapaszkodás nélkül állt vagy 2 percet!
Ma kipróbáltuk azt is, mi történik ha én kimegyek, mert ha ott vagyok, akkor eléggé rám van cuppanva Huncutka. Tíz percig jól ment, labdáztak, de amikor Rita meg akarta dolgoztatni (értsd felállítani), akkor eltörött a mécses. Egyszer azért sikerült 1 lépést megtennie a labdásdoboztól felém. Szóval lassan, nehezen, de alakul a dolog.

Közben megkaptuk az étrendet is, holnaptól ez alapján étkezik Emma, én pedig megint elkezdem vezetni az excel táblát. Nem néz ki egyébként olyan vészesen, szerintem ennyit azért simán megeszik / megevett eddig is. Kérdés, mennyit fog dobálózni, sírni, elé kell-e tennem az összes alternatívát, vagy simán megeszi amit kap? We'll see.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Észerevettétek, hogy felpörgött a blogom az utóbbi héten? ;) Mindig van valami új hír, fontos bejelentenivaló, hónapforduló, fognövesztés, vagy csak valami egyéb történés. Erre mondjuk enyhe képzavarral, hogy úgy szép a blog, ha zajlik.

Na de hogy valami értelmeset is írjak a hülye lead (bevezető) után, elmesélem, hogy mi volt ma a dietetikusnál. Két hónap alatt csak összehoztuk a találkozót, amire Vomberg még a gasztroszkópia előtt utalt be. De sebaj, a kérdésem a két hónap alatt folyamatosan változik, tehát nem mentem hiába. Még júniusban azt szerettem volna megtudni, hogy miből mennyit kell ennie Emmának, hogy rendesen hízzon. Júliusban kis túlzással azt kérdeztem volna, hogy nem etetem-e túl (megnehezítve ezzel a kakilást), illetve mit lehet kezdeni a farkasétvággyal. Most augusztus végén pedig összevontan az a nagy kérdés, hogy mennyit és mit kell ennie ahhoz, hogy megfelelően hízzon, könnyedén kakiljon, ne terhelje le a gyomrát, és beleférjünk a napi 3 étkezésbe, közbülső nasik nélkül. Bónusz kérdés: hogyan lehetne kiküszöbölni az evések közbeni sírást? Jackpot kérdés: hogyan etessem meg az egyre válogatósabb Emmával a kijelölt ételeket?

Ehhez el kellett mesélnem mindent, ami az elmúlt 17 hónapban történt, sőt az előtte lévő 9 hónapot is. Lonneke, a dietetikus ennek alapján készít egy konkrét étkezési tervet, tehát 3 étkezésbe rendezi a napi előírt tápanyagmennyiséget, amit én megpróbálok minden nap megetetni Emmával. Közben szépen felírok mindent: miből mennyit evett meg, mit nem evett meg, és főleg, hogy mikor sírt. 2 hét múlva visszamegyek a naplómmal és meglátjuk, hátha Lonneke ennek fényében rá tud mutatni valamilyen tápanyagra/összetevőre, amit Emma esetleg nem szeret, érzékeny vagy allergiás rá, fájdalmat okoz neki stb. (Szerintem még az is lehet, hogy ha létezik egy ilyen anyag, amit ha kiiktatnánk/lecserélnénk, Emma nemcsakhogy sírás nélkül enne, hanem még rendesen kakilna is.)
A másik előnye a tervnek, hogy ha az előírt táplálékot szépen megeszi, akkor megfelelően kell nőnie/híznia is, ami ha nem így van, akkor az is egy fontos info.

Hú most, hogy Emma tegnap motorikusan nagyot lépett, és talán lassan a kajálással, kakilással is egyenesbe kerülünk, miről fogok majd írni? Hogy fog így zajlani a blog?
(kicsit nehézkesen, de csak sikerült visszakanyarodnom a hülye leadhez :))

Fizió. Emma kialudva, megetetve, tiszta pelusban, jókedvvel, békével. Minden ideális.

Emmát leültetem a földön lévő vékony matracra. Leülök mögé. Rita elénk. Próbál kapcsolatba lépni Emmával. Emma csak ül és néz. Rita közelebb húzza a játékosdobozt. Semmi reakció. Kiveszi belőle Emma kedvenceit. Emma ül és néz. Rita pár játékot feltesz a kezelőágyra. Semmi. Énekel Emmának. Huncutka ül és néz. Rita megpróbálja megcsikizni Emmát. Emma még mindig ül és néz. Rita dobol. Xilofonozik. Látom az arcán a rémületet, de nem szól. Emma megmozdítja a bal mutatóujját. Azta! 15 perce tart a fizió. Rita megfogja Emmát, az ölébe veszi és odaülnek a kezelőágyon lévő játékok elé. Emma néz. De legalább nem ellenkezik. Én hátul állok. Emma nem nyúl a játékokért. Rita megpróbál mindent. Semmi. Megpróbálja Emmát felállítani, de Emma mint a rongybaba, képtelenség lábra állítani. Rita arca egyre ijedtebb. Végül nem bírja és megszólal: "Emmának momentán közel 0 az izomtónusa." Én dicsekszem, hogy itthon egyre többször próbálgat álldogálni.
- Hála istennek! - mondja - Mert amit a múlt héten és most itt csinál, az őszintén szólva kicsit aggaszt engem. Annyira, hogy ezt meg is írom Vombergnek. Nagyon remélem, hogy nem fejlődik visszafelé. Ugye mindent csinál, amit eddig is?
- Igen, eltekintve attól, hogy mostanában hiába erőlködik, nem tud felmászni a kanapéra/fotelra. De minden más jól megy.

Emma közben még mindig ül és néz. Próbálom rávenni hogy valamit csináljon. Végül megmozdul! Odamászik hozzám, és feltartja mindkét kezét. Na nem, nem veszlek fel! Emma nyekeg. A 40. percenél járunk, azaz elvileg 10 perce ért véget a kezelés. Végül megfogom a kezeit és felállítom. Legalább ennyi. Emma kezd bedühödni, mert látja, hogy nem veszem fel, pedig ennek reményében volt hajlandó felállni.

Rita mondja, hogy üljek le a gurulós székre. Emma áll előttem. Ölembe hajott fejjel sír. Simogatom a fejecskéjét. Rita végül felemeli Emmát, aki erre nagy zokogásban tör ki. Rita az ölébe veszi és odagurulnak az ágyhoz. Felvesznek egy játékot és odahozzák nekem. Emma keservesen sír. Rita velem szemben leparkol, megpróbálja Emmát letenni maga elé a földre, de a lábai megint berogynak. Emma rúgkapál. Odahajolok, próbálom Emma lábait megigazítani. Végre áll! És sír. Gyere-gyere! - mondom, Emma felemeli az egyik lábát, Rita elengedi, és Emma a másik lábát felemelve ordítva ODALÉP hozzám! Ritával ujjongunk! Emma nem érti hogy mi van, csak sír. Nyomok az arcára egy nagy puszit, döbbenten néz. Rita nem nyugszik, megint elkapja Emmát, nagy nehezen leállítja, én kinyújtott karokkal hívom, Emma ordít, dühből emeli a lábát, Rita elengedi, és Emma 2 lépéssel belezuhan a karjaimba! Juhúúúú! Tapsvihar, hurrázás! Éljen Emma! Emma pedig ennek örömére kicsit csökkenti a hangerőt, majd végül a sok tapsolásra elmosolyodik és kimerültem elterül az ölemben. Kis pihenő után újra próbálkozunk, de már nem megy, Emma kifulladt. Sebaj, mára már megváltotta a világát!

Megint egy órásra sikerült a fizió, de mindent a cél érdekében. Aztán Ritával még lebeszélünk pár időpontot, és közben mondja, hogy úgy látja, nem kellene abbahagynunk a kezeléseket ha Emma elindul, szeretné Huncutkán tartani a szemét, és úgy gondolja, hogy szüksége van a stimulálásra. Ebben maradunk.

Mikor kilépünk a szoba ajtaján, Emma fülig érő szájjal integet Ritának. Vagy büszke, vagy örül hogy végre vége van :) Én mindenesetre büszke és boldog vagyok!

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Súly: reméljük 9 kg körül
Hossz: reméljük 80 cm körül
Fogak száma: 5 db
Szavak száma: 0, jóindulattal 3-4 db

Huncutka 17 hónapos szülinapjára éppen kinövesztette az 5. fogának a csücskét, ráadásul szerintem nemsokára lesz ott 6 fogacska is! Ez aztán a tempó!

Motorikus fejlődés:
Még mindig csak akkor lépeget a tologatójával, ha kedve van, de akkor van, hogy 10 lépést is megtesz. Kapaszkodás nélkül fel tud állni(!) és meg tud állni kb. 10 másodpercig, ám ezt is csak akkor, ha úgy akarja, ami napjában maximum egyszer fordul elő.

Álló helyzetben továbbra sem lehet letenni, "odatámasztani", és ugyanígy nem fogadja el a kezünket segítségnek. Azaz csak és kizárólag tárgyakba kapaszkodva áll (fel) és csak a járássegítőjével lépeget, (két) kézen fogva nem. Ha le szeretnénk tenni, akkor vagy felhúzza a lábait, vagy berogyasztja őket.

Ellenben megtanult vetődni! :) Ennek kétféle formája van: az egyik mikor át akar kelni az asztaltól és a kanapéig, és a távolság egy pár centi híjján túl nagy ahhoz, hogy átkapaszkodjon, viszont kár lenne emiatt leereszkedni négykézlábra, így a cél felé fordul, kinyújtja az egyik kezét, majd átvetődik A-ból B-be :D Ez azt is jelenti szerintem, hogy a bátorsága már megvan a járáshoz!
A másik variáció nagyon friss: leül a földre, majd a karjain támaszkodva elkezd a tengelye körül forogni, mintha break-elne :) Vagy az is lehet, hogy ez a mászás továbbfejlesztett, többdimenziós változata. Nem tudom, de nagyon édes!

Az alábbi kisfilm a csodával határos módon nagyjából összefoglalja a 17 hónapos tudományokat: vetődés, lépegetés, labdázás...

Egyebek:
- építõkockákból tornyot épít,
- kanapéra/fotelra felmászik, és le is tud jönni róla, de a mi ágyunk még túl magas ehhez,
- öltözködésnél már néha segít, kihúzni/bedugni a kezét/lábát a ruhákba,
- rájött arra, hogy hogyan mûködik a fiók, és csak néha csípi be az ujját,
- telefont vagy telefonnak látszó tárgyat a feje mögé tartva telefonál,
- kitûnõen tud egyedül is csipcsipcsókázni, tentebabázni, cirmoscicázni, bár igaz, hogy saját elõadásban néha még összekeverednek a dolgok,
- fel tud(na) mászni a lépcsőn (ha hagynánk),
- vissza tudja gurítani a labdát.

Beszéldfejlõdés:
Emmánál még nincs minek fejlõdni, mert nem beszél. Vagyis egész nap be nem áll a szája, de mi csak a hansgúlyból sejtjük, hogy miz újs. Jóindulattal azért 4 szót használgat, amiből kettőt tudatosan. Az egyik tudatos a "dádá", ami a holland dag-dag (viszlát) emmásított változata; a másik a "tessék" (hesszé), de szerintem ezt csak én értem, és én is lehet, hogy csak beképzelem. Nem tudatosan, de szépen mondja hollandul, hogy "ja" (igen), a "nem"-et szerencsére még egyik nyelven sem ismeri :) Nem tudatosan és nem szépen mond olyasmit, hogy papá/nyányá/tátá, amit talán ránk mond, legalábbis a hangsúlyból ítélve, mikor lentrõl ezek valamelyikét felkiabálja, akkor azt hiszem, hogy papa vagy mama kéne neki.

Étkezés:
Emma továbbra is jól/elegendõt eszik. Ez a legfontosabb. De! Sajnos elérkezett a pont, amikor kijelenthetjük: elkezdett válogatni. Már csak hébe-hóba eszi meg a felvágott gyümölcsöt, ráadásul üveges formában sem mindig nyerõ, és most már nem jöhet csak úgy a kenyér, sajt, felvágott sem, amit eddig úgy evett mint egy kiskutya: bármikor, bármennyit, rágás nélkül befalt.
Most van, hogy csak sír, képtelenség bejátszani a kaját a szájába, miközben repül a svédasztalos reggeli. És közben meg tiszta sor, hogy éhes és enni akar, ezt jelzi az is, hogy hiába nem eszik és sír, nem akarja azt sem, hogy kivegyem az etetõszékbõl. Sírás közben viszont már nem feszíti meg a testét, és nem dobálja a fejét, csak simán sír és közben lesöpri az ennivalót az asztalról. Szerencsére még vannak a tuti kaják, amiket jó eséllyel megeszik: ezek a fõételek. De hát reggelire csak nem adhatok neki pörköltet...

Napirend:
Emma alvókája nagyon jó lett! Most, hogy nyári szünet volt, többször is ki tudtam próbálni, hogy ha Bencét idejében kimenekítem reggel a szobából, akkor Emma simán alszik este fél 8-tól reggel fél 10-ig is, egyetlen nyikk nélkül! Ráadásul a délutáni alvása is legalább 2 óra, de nem ritka a 3-3,5 órás szunya sem. Mától viszont Bencének elkezdõdött a suli, így sajnos muszáj Emmának is kelnie legkésõbb reggel fél 8-kor, ellenben mivel Bence "napközis" lett (azaz nem hozom haza ebédelni azért, hogy fél órával később vihessem vissza) legalább délután addig alszik, ameddig csak akar. Mármint 3-ra megyünk Bencéért, de ha 11-kor leteszem, akkor van ideje.

| 1 | 2 | 3 | Következő