Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2010 július

Ma megtörtént az endoszkópia, és amint az a címből is kivehető, negatív lett az eredmény. Emmánál nincsen refluxra utaló jel, nem gyulladt a nyelőcsöve, nincsen lyuk a belén, és gyomortörése (vagy mi) sincs. Ezek a jó hírek, a kicsi rossz hír pedig, hogy nem változik tehát semmi.
Pedig ma reggel 7-kor, mikor ültem Emma mellett kanállal a kezemben, és vártam, hogy abba maradjon a sírás, a feje a helyére kerüljön, és a teste ellazuljon, arra gondoltam, hogy talán ez az utolsó alkalom. Mert ma hátha kiderül valami, amire kapunk valamit, amitől elmúlik mindez. De nem. Nincs diagnózis, nincs csodaszer. Lehet, hogy csak hisztis a lányka.

Vomberg sokáig ült Emma szobájában. A hivatalos eredményismertetés után Emmát elküldte játszani a főnővérrel, becsukta az ajtót és nézett rám a szemüvege felett. Mindig így szokta, ha tutira akarja venni, hogy sírjak. Ha meg sírok, akkor eltart egy darabig míg kinyögöm neki miért. Bár tudta azért Ő is. Ismer már. Ha jobban belegondolok, semmi sem lett volna ma jó nekem: ha találnak valamit az a baj, ha nem, az, mert minden marad a régiben. De végülis a kisebbik rossz lett.

Ehhez még hozzájött, hogy mikor Emma megkapta az altató-bódító injekciót, akkor mondták, hogy a gyerekek nagy része elalszik, a másik felük meg elkezd vigyorogni ezerrel. Egy ici-pici százalék pedig hallucinál és rémeket lát. Gondolom mondanom sem kell, hogy Emma ez utóbbi csoporthoz tartozott. Sírt nagyon, majd amikor rámnézett összerezzent, és tényleg mint aki rémeket lát, szörnyű visításba tört ki. Utána a doktorbácsira nézett, ugyanez. Annyira sajnáltam szegényt ahogy rémülten nézett körbe, hogy oda akartam bújni hozzá, de mondták, hogy ne, ne is közelítsek felé, mert nem a valóságot látja és még jobban megijed. Így vitték el szegénykémet. Fél órával később ugyanígy sírva hozták vissza, de akkor már hála istennek nem volt megrémülve. Viszont szerencsére semmire sem fog emlékezni, azaz szerintem már most sem emlékszik.

Vomberg bácsival tehát abban maradtunk, hogy ebben a pillanatban Ő nem tud mit csinálni, és egyéb tünet nélkül másban gondolkodni, de azért nem jelenti ki, hogy Emmának nem fáj semmi evés közben. Most úgy tűnik, de nem biztos. Ha így marad, akkor augusztusban mérlegelni fogja, hogy elbeszélgessünk-e dr. Louise Spanjerberggel, aki gyerekorvos és azon belül is specializálódott az "infant mental health"-re, azaz talán ki tudja deríteni, hogy mi játszódhat le Emma fejében evés közben, ami ilyen reakciót vált ki.

Most kicsit kipihenjük magunkat Magyarországon, és csak visszaérkezésünk másnapján fogunk újra menni Vomberg bácsihoz. Azaz holnap reggel újra a kórházban kezdünk, Emmát fizióra, Bencét  szemorvoshoz visszük, de utána tényleg lesz 3 kórházmentes hetünk. Hurrá, nyaralunk!

UI.: az injekció beadása előtt nagyjából megmérték Emmát, és hát felöltözve sem ugrott a digitális mérleg 8400 g fölé - tehát megint fogyott, de örülök, hogy nem mértük meg alaposabban.

Méghozzá az endoszkópia felé. Ezt a döntést hozta Vomberg doktorbácsi ma, miután átnézte a reflux-táblázatunkat és feltett néhány kérdést. A döntést pedig több dologgal indokolta: egyrészről már Emma pár hetes kora óta fennáll a reflux gyanúja, így eleget vártunk; másrészről szerinte sem okés, hogy alig van olyan nap, amikor egész nap sírásmentesen étkezik Emma; harmadrészről meg "azért béreltük őt fel, hogy néha megnyomja a vészcsengőt", amit most megtett.

Magyarul szeretne tiszta vizet önteni a pohárba, legalább ezzel kapcsolatban, és én egyetértek vele. Két nap múlva  tehát dr. Eckhart, a kórház gasztroenterológus-gyerekorvosa elvégzi a vizsgálatot. Jó hír, hogy altatásban, de nem narkózisban fog történni az endoszkópia, tehát először meg kell innia valami löttyöt, amitől a gyomrában lévő légbuborékok felemelkednek, majd egy erősebb bódító-altatószert kap injekcióban. Én most is addig lehetek mellette, amíg el nem alszik, majd elviszik az endoszkóp-osztályra, ahol elvégzik a gasztroszkópiát: egy kamera a száján keresztül, a nyelőcsövén át lemegy a gyomrába, majd tovább a beleibe.

Ez nem hangzik túl jól, de elvileg Emma nem fog emlékezni semmire, mi viszont legalább tisztán fogunk látni reflux-ügyben. Na és merem remélni, hogy ezúttal nem jön közbe semmi váratlan mellékhatás.

Ja, vázoltam Vomberg bácsinak az elméletemet, miszerint nem lehet-e a csökkent izomtónus miatt az, hogy nem zár jól a gyomorszáj. A doktorbácsi megdícsérte a logikámat, aztán válaszolt: nem. Mert mint megtudtam, tévesen írnak és beszélnek mindenhol arról, hogy a nyelőcső és a gyomor találkozásánál egy gyűrűs záróizom van, merthogy a jóisten nem teremtett oda semmit. Ellenben a két szerv egy bizonyos szöget zár be egymással, ami minél hegyesebb, annál jobb. Refluxnál ez a szög valamiért tompa, tehát könnyen visszafolyik a savas gyomornedv, ami kimarhatja a nyelőcsövet. Minél tompább a szög, annál könnyebben jön vissza a kaja.

Nem teljesen ide kapcsolódik, de mégiscsak nagy hír, hogy ma este kibújt Emma 3. fogának a hegye! Nem semmi a csajszi, 15 hónaposan már a harmadikat növeszti! Na de jó munkához idő kell! :-)

Jelentem, egész jól tartjuk Emma "diétáját". Néha ugyan becsusszan egy elkunyerbált ez-az, de mivel a művésznő nem akar lefekvés előtt már tápszert inni, így tényleg csak három főétkezés van. Kíváncsi vagyok a súlyára ezek után, bár nem hinném, hogy ez érdemben befolyásolná.

Most már csak ki kell alakítani az új esti menetrendet. Eddig úgy volt, hogy a nagyágyon Bence mesét hallgat, Emma tápit iszik, utána versenyfutás az ágyba (mindig Bencének kell az elsőnek lenni - ami nem nehéz mert Emma még járni sem tud, nemhogy futni). Az okos szülő pedig meseolvasás közben figyelemmel kísérte a tápszer elfogyasztásának gyorsaságát és ahhoz igazította a mesét: néha kimaradt pár mondat, máskor Bence is elmondhatta a saját verzióját. Na de most, hogy nincsen tápszer, vajon mit csinál Emma, amíg Bence meséthallgat? Több variáció is van: néha 1-2 percet elvan a szívószálas köcsögével, bár nem iszik belőle; vagy elkezdi lapozgatni a mesekönyvet; vagy elkezdi kitépni a mesekönyv lapjait; vagy elkezd üvölteni, vagy ezeket kombinálja.
Az sem opció, hogy Emma picivel előbb megy az ágyba, mert akkor sírás lesz mikor Bence is megjelenik a láthatáron. Az estimeséből meg Bence nem enged (és amennyi mesét kívülről tud, úgy lesz egyre nehezebb rövidíteni a gyorsaság kedvéért). Még azt fogjuk kipróbálni, hogy mindenki a saját ágyából hallgatja a mesét. Csak sajnálnám a "közös családi 10 perc a nagyágyon" c. program elhagyását.

Holnap egyébként Vombergbácsival randizom. Oké, tudom, hogy ez nem nagy hír. Elég érdekes a gyerekrendelésre gyerek nélkül menni, bár kétség kívül így hatákonyabb a kommunikáció. Holnap vázolni fogom a hypotónia vs. reflux elméletemet, illetve bemutatom Emma reflux-táblázatát, ami őszintén szólva nem néz ki olyan rosszul. Főleg ezen a héten evett Huncutka kirívóan szépen, így összesen 13-szor történt fejhátradobós hiszti, 8-szor egyéb hiszti, és 17-szer evett mint a kisangyal. Viszont észrevettem, hogy néha köhög evés után, néha csuklik, és néha hallottam hogy feljön valami, amit visszanyel. Persze ezeket minden egészséges gyerek is csinálja, csak hogy egyszerűbb legyen a dolog. Most legyünk okosak!