Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 szeptember

Mit is kell ilyenkor tudni a babáknak a könyv szerint és mit tudunk mi?

A baba már könnyedén fordul hasra és vissza, ültetve megül lábaival támasztva, mászni kezdhet, de nem halad előre -négykézláb-. Ölünkbe kapaszkodva megállhat, súlyát rövid ideig tartja, de még nem szabad állnia.

A forgás kipipálva, az ülés csak úgy ha rövid ideig tart és két kézzel tartom. Néha egy kicsit megül a kanapén is egyedül - pontosan addig amíg el nem dől, vagy le nem csúszik fekvésbe. Mászás, állás sehogysem megy. Súlyát csak a mérlegen tartja, de én már annak is örülök :)

A tárgyakat már meg tudja fogni, szájához veszi, ajkával tapintja, ez is egyfajta ismerkedés. Kezét, lábát és minden keze ügyébe kerülő dolgot megkóstol. Ekkor kezdi ügyesen tartani a cumisüveget, kétfülű poharat, szereti a csörgőt rázogatni.

A környéken lévő tárgyak, valamit a keze és legfőkébb a lába állandó vendégek a szájában. A cumisüveg érdekli, de nem tartja, se a kétfülü poharat (bár még nem is próbáltuk), és a csörgőt sem tudatosan rázogatja.

Először csak egyik kezével nyúl a tárgyakért, majd egyik kezéből a másikba rakosgatja őket. Egész keze kell a tárgyak fogásához, egyszerre csak egy dologra tud figyelni.

Így igaz. Már nagyon szépen veszi át egyik kezéből a másikba a cuccokat, és már nem csak pár másodpercig fogja a játékokat, hanem egész hosszan, amíg az érdeklődése kitart.

Az arcokat biztonsággal felismeri, érzelmei kifejezésére is képes, nevet, mosolyog, sír, adekvát reakciókat mutat. A hangok és a beszéd forrása felé odafordul, a hangokat utánozza, megjelennek az ismételt szótagú, hosszabb gagyogások. Akkor beszél, ha örül, elégedett vagy izgatott, érzelmi állapotokat fejez ki.

Bencét-papát-mamát felismeri, és rögtön majd ki esik a száján úgy vigyorog. Eddig mindenki másra is mindig mosolygott, de az utóbbi napokban úgy tűnik kezd távolságtartóbbá válni az idegenekkel. Beszélgetni szeret, iszonyat magas hangon visítozni pedig méginkább. Úgy tűnik, hogy a Bencénél előforduló "horrorfilmszinkronizálás" Emmánál kimarad. Egyelőre nincsenek ismételt szótagok sem.
Továbbra is nagyon érdeklődő, kíváncsi, mident tudni akar, mindent hosszan tanulmányoz - viszont ha készen van, azonnal kell valami más, új, érdekes tanulmányoznivaló.

Lehetnek fogacskái, de nem törvényszerű. A fogak megjelenését követően pépes, darabosabb ételt is kaphat, már lehetnek kedvenc ízei.

Mi a nem törvényszerűnél maradunk, ezzel is bizonyítván, hogy másként mennek a dolgok mint a nagytesónál. Kedvenc ízeink nincsenek, mint ahogy még a pürés, pépes étellel és a kanállal sem tudunk egyelőre mit kezdeni. De ma megint megpróbálkozunk vele.

Fél éves napirend

Jelenleg igyekszünk valami használható napirendet kialakítani, állandó evés és alvásidőkkel, de rá kellett jöjjek, hogy ez közel sem olyan egyszerű két gyerekkel mint eggyel. Bencével ilyenkor már régesrégen megvoltak a szokásaink, időpontjaink amihez általában tartottuk is magunkat mindketten. Most viszont ott van a két ovis nap, amikor Bencét hozni-vinni kell, tehát akkorra sem alvást, se evést nem lehet kalkulálni. Másrészről pedig Bence általában már nem alszik napközben, csak hetente 2-3 alkalommal, viszont ezeken a napokon jó lenne, ha egyszerre aludnának - na ez sem szokott sikerülni.

Jelenleg ott tartunk, hogy van 1-2 fix pontunk, de sokszor csúszhat a fentiek és a gyerekek ébredésének időpontja miatt. Tehát:

- hajnali 4 és 6 között valamikor kaja
- jó esetben 7-8 között ébredés, kelés Bencétől és ovitól függően (ovis napokon legkésőbb fél 8-kor)
- ovis napokon fél 9-kor indulás az oviba
- a reggeli 8 és fél 10 közé esik, ovitól és a reggeli kaja koraiságától függően
- 11-kor alvás - ezt elég jól belőttök, annyi a bibi hogy kedd-csütörtökön fél 12-kor indulunk Bencéért az oviba, tehát olyankor elég rövidre sikerül a dolog, ami borítja a nap további részét is
- 12-2 között ebéd, megint az ovis napok és a reggeli időpontjától függően
- a délutáni alvás 2-kor kezdődik elméletileg ha Bence is alszik, gyakorlatilag amikor kedve van elaludni (sokszor csak délután 6 körül, de akkor már inkább megpróbálom ébren tartani)
- 4-5 körül uzsonna
- 7-kor fürdés
- fél 8-kor vacsora
- 8-kor alvás

Az éjszakák hol jobbak, hol kevésbé. Sokszor 1-2 cumivisszatevéssel alszik Emma este 8-tól reggel 5-6-ig, viszont most pár napja hajnal 2-kor úgy gondolja ideje felkelni. Ilyenkor csak egy kis tejjel tudom meggyőzni, hogy aludjon még egy kicsit, csak hát nem szeretem ha visszaszokna a kis éji kajára. Bár gyakorló anyukaként pontosan tudom, hogy amint felfedezek valamiféle rendszert, azon nyomban megváltozik. Remélem ezzel is így lesz.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

A tegnapi hír, ma az indexet is megjárta, a magyar gyakorlattal kiegészítve:

http://index.hu/bulvar/2009/09/11/tul_koran_szuletett_a_koraszulott/

Az alábbi cikk ma jelent meg a http://velvet.hu/poronty -on. Emma bátya, Ádám 21 hét és 4 napos korában született és egy órát élt minden orvosi segítség nélkül. A határ a Hollandiában a 24. hétnél van, de a 26. hét előtt a baba állapotától és a szülőktől is függ, hogy megpróbálják-e megmenteni a babát.

Egy 23 éves brit édesanya hiába könyörgött gyermeke életéért az orvosoknak, azok visszautasították a segítséget, ugyanis a gyermek túl korán jött, mindössze két nappal a 22. betöltött terhességi hét előtt. Az asszony kérésére az orvosok válasza az volt állítólag, hogy a természetre bízzák a gyermek sorsát, hiszen az eddig alkalmazott orvosi szokás szerint a 22. hét előtt született babák nem részesülnek orvosi ellátásban, gyógykezelésben. Sarah Capewell fia, Jayden, majdnem két óráig volt életben minden orvosi támogatás nélkül: a baba önállóan lélegzett, erős szívverése volt és gyakran mozgatta a végtagjait is. Capewell most azért küzd, hogy megváltoztassák a koraszülöttekkel kapcsolatos orvosi eljárásokat.

Amikor az orvos nem segít

Az orvosok figyelmen kívül hagyták a kérését, és állítólag azzal érveltek, hogy országos szintű előírásoknak feleltek meg. Az előírások szerint, amennyiben a baba a 23. hét betöltése előtt születik, nem részesül intenzív ellátásban. Természetesen ez nem kötelező, csak javasolt eljárás, de a nagyon koraszülött babák esetében lehetséges, hogy a gyermek érdekeit is inkább ez a megoldás képviseli, Sarah Capewell, akinek eddig 5 spontán vetélése volt, mégis úgy érzi, hogy megfosztották a fiát az életben maradás esélyétől.

„Miután megszületett a fiam, azonnal széttárta a kezeit és a lábait, a szülésznő pedig azt mondta, hogy lélegzik és erős a szívverése is, igazi kis harcos. Hiába hívtam az orvosokat, a szülésznő azt mondta, hogy nem fognak jönni, most a legjobb az, ha az anyjával van a baba." Ezután Sarah megölelte a gyereket és készített néhány fotót is, s a kisfiú a karjai között halt meg végül, nem egészen két órával születése után.

Sarah Capewellnél, akinek egyébként van már egy ötéves lánya, tavaly októberben indult meg a szülés, terhességének 22. hetében (21+4), s egész terhessége alatt problémákkal küzdött. Elmondása szerint azt mondták neki, azért nem kap tüdőérlelőt, hogy a baba nagyobb eséllyel életben maradjon születése után, mert csak 21 hetes, nincs még 22. Az orvosok azt mondták neki, hogy vetélésként, ne pedig szülésként tekintsen a vajúdására/fájdalmakra, és hogy számítson arra, hogy az újszülött súlyos fejlődési rendellenességekkel fog születni, vagy egyenesen halva születik meg. Hiába könyörgött az asszony az egyik gyerekorvosnak, hogy segítsen a gyereken, az válaszul csak annyit mondott, hogy nem tud segíteni.

Elszalasztott esélyek?

Nem volt könnyű helyzetben Sarah már a szülés előtt sem, amikor a fájások folytatódtak (így egyértelmű volt, hogy megszületik a baba, s leállíthatatlan a folyamat) ugyanis egy káplán ment hozzá beszélgetni a további teendőkről, a temetésről. Hihetetlen fájdalmas és egyben felfoghatatlan volt a számára, hogy még meg sem született a gyermeke, de már a temetését szervezik. A kórházzal is többször kellett vitába szállnia, amikor a születési és halotti bizonyítványokat kérte ki tőlük, hogy tisztességesen eltemethessék a gyermeket.

Sarah Capewellt megrázkódtatásként érte az a felfedezés, amikor megtudta, hogy a legfiatalabb koraszülött a világon idén ünnepli harmadik születésnapját. A 2006. októberében, Amerikában született Amillia Taylor a betöltött 21. terhességi hét hatodik napján született, tehát pontosan egy nappal később, mint az ő fia. Miss Capewell számos szakmabeli támogatását is elnyerte, Toni Wright, a Laubor MP tagja például azt nyilatkozta, hogy megérti őt, hiszen a nők minden esélyt megragadnak, ha a gyermekük megvédéséről van szó. Toni Wright ezért segítséget nyújt a koraszülöttekkel kapcsolatos orvosi szokások megváltoztatásáért vívott küzdelemben.

De mi a szakmai irányelv?

A koraszülöttek ellátásának korlátozására született szabályozás nagy felháborodást keltett, amikor három évvel ezelőtt megjelent. Az orvosi etikai tanács javaslata szerint a 23. hét előtt született gyermekeket nem javasolt újraéleszteni, hiszen ez nem a gyermekek legjobb érdekeit szolgálja. A dokumentum szerint: „ Amennyiben a terhesség kora biztosan kevesebb, mint 23+0 hét, a gyermek legjobb érdekeit figyelembe véve és a szokásos eljárás tekintetében az újraélesztés nem végrehajtandó."

Nagy-Britanniában évente 80.000 koraszülött gyermek születik, ebből megközelítőleg 40.000 újszülött igényel intenzív ellátást, ez pedig évente 1 billió angol fontba kerül. Mialatt a 24. hét után született babák túlélési esélyei emelkedő tendenciát mutatnak, a fejlettebb gyógyszerek és orvosi technológia ellenére korábban született babák esélyei stagnálnak. Szakértők szerint a 23. hét előtt született babák egyszerűen túl fejletlenek a túléléshez, s az agresszív gyógykezelések alkalmazása csak meghosszabbíthatja a szenvedéseiket.

A fenti iránylevek publikálása előtt azonban szenzációs dolog történt, a már fent említett Amillia Taylor ugyanis korábban született, mint 22. hét és az orvosi kezelésnek köszönhetően életben maradt. Pedig az ő élete is csak azon a tévedésen múlt, hogy az orvosok azt hitték, egy héttel idősebb terhességből született, s később be is vallották, ha tudják a gyermek valódi korát, nem tartják életben.

Születése egybevágott azzal az angliai megbeszéléssel, mely az abortusz legkésőbbi idejének csökkentéséről szólt. Sokan úgy vélték ugyanis, ha egy 22 hetes gyermek életben maradhat, akkor az abortusz időbeli határát is csökkenteni kell. Egyébként 1990-ben már csökkentették a 28. hétről 24. hétre a beavatkozásokkal kapcsolatos időhatárt, amikor tudományos ténnyé vált, hogy a magzat képes a túlélésre a méhen kívül ilyen korai időszakban is.

Szakértők állítása szerint azonban Amillia esete nagyon ritka, s téves következtetéseket, elvárásokat vonhatunk le a koraszülöttek túlélésének esélyeivel kapcsolatban. Tanulmányok szerint a 23. hét előtt született babáknak mindössze 1 százaléka marad életben, s számos komoly szövődményt kell elszenvedniük a későbbiekben.

forrás: www.dailymail.co.uk

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Jelentem, így 5 és fél hónaposan leálltunk a hozzátáplálással. Az a bizonyos fél üveg körte sajnos csak egyszeri (és eddig megismételhetetlen) szülinapi meglepetés volt Emma részéről, valamint a véletlen és nem a fejlődés műve. Mert hogy azóta sem sikerült megtanulni enni, sőt egyre rosszabbul állunk. Eddig ami véletlenül hátrafele lefolyt a torkán, az sikerélmény volt és azt hittem, hogy az én malmomra hajtja a vizet és eljut Emmához az üzenet, hogy bizony arrafelé kell terelni a kaját. De nem ezt vette Emma, hanem azt, hogy jajaj, hátra ne kerüljön az étel, mert még a végén lenyeli, ezért a nyelvét odakészíti az út közepébe, és a nagy nehezen belapátolt pürét szépen visszaadja. Ebből pedig azt a következtetést vontam le, hogy Emma még nem "érett" a hozzátáplálásra, és mint ahogy kezdetben a tejjel és a cumisüveggel is gondja volt, most is kicsit több idő kell neki a pürékhez és a kanálhoz. Addig pedig nem erőltetem a dolgot. Majd pár hét múlva megint megpróbáljuk.

Egyébiránt pedig Emma rájött, hogy 1. túl sokat aludt, 2. túl keveset sírt élete első 4 hónapjában. Ezért most próbálja menteni a menthetőt, így 1. alig alszik napközben (kb. 2x20-30 percet), 2. a köztes időben igyekszik hallatni a hangját. Na azért még mindig mintagyerek, egy szavam nem lehet, csak magához képest igencsak éber és sírós lett.

Mondhatnánk, hogy "biztos a foga", de én nem hiszem, mert egyrészről nem látok semmi készülődést, másrészről meg szerintem a fogak közel nem okoznak annyi gondot, mint amennyire paráznak tőle az anyukák és amennyiszer ráfogják minden szokatlan történésre. Ez ugyanaz a sztori, mint az első 3 hónapban a hasfájás: az a baba, aki kicsit sírósabb, az hasfájós. Naja, biztos van olyan is, és biztos fáj is a hasuk néha, de azért nem minden sírás háttere a hasfájás. Bár vannak olyan anyukák, akik mindig egyből, ránézésre tudják mi baja van a gyereküknek ha beteg: tüszős mandulagyuszi, arcüreggyulladás, felsőlégúti megbetegedés,stb. és azt is, hogy vírusos vagy bakteriális eredetű-e a baj. Nem irigylem őket. Én csak a náthát tudom diagnosztizálni, és azt tudom megállapítani, ha folyik az orra, köhög, tüsszög, lázas, hasmenése/székrekedése van. A többihez nem elég a bölcsészdiplomám.

Tegnap nagyon sok mindenben új időszámítás kezdődött az életünkben. Ha már iskolakezdés van, akkor gondoltuk, mi is újítunk ebben-abban.

Így történt, hogy Bence pelus nélkül ment oviba, és minden gond nélkül, tisztán ért haza! Itthon természetesen pelus nélkül van, viszont mivel újfent sikerült teletennie a bilit, ezért végre-valahára megkapta a szobatisztaságért cserébe beígért Lady vonatot.

Én gondoltam egyet napközben és mikor Emma jelezte, hogy enne valamit, a tápszer helyett a banán után nyúltam. De mivel Emma ekkor nagyobb fokozatra kapcsolt, gyorsan visszatettem a banánt, és elővettem helyette egy kis üveges körtét, mert fülembe csengtek a lazamaca doktornéni tegnapelőtti szavai a konzultációs irodában: próbáljak friss gyümölcs helyett üvegeset adni, mert én sehogyan sem tudom annyira finomra pürézni a friss gyümölcsöt, és nagyon jók az üveges kaják is. Kicsit hitetlen voltam, mert szerintem eddig sem ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy Emma nem tudta mit kell csinálnia. Most is nekem kellett becsuknom a száját, miután belejátszottam egy kanál körtét, de előbb-utóbb azért elkezdett - bár igen érdekes - rágómozdulatokat végezni. Hogy, hogy nem, mire feleszméltem, már fél üveg (60g) körte bent volt! Kicsit fáziskésésben van a lányom, mert csak ekkor kezdett el grimaszolni, mintha nem ízlene neki, úgyhogy a maradékot eltettük mára.

Azért nem teljes a boldogságom, mert hiába a 60g körte, mellé csak 510 ml tejet ivott egész nap, amire nem tudom azt hinni, hogy elég, hiába mondta a doktornéni, hogy semmi sem kevés...

Délután elmentünk az Ikeába. Bence megint pelus (és baleset) nélkül. Vettünk ezt-azt, és vacsoráztunk is, mert Bencére rátört az éhség(!!) amint meglátta az éttermet (ilyen se volt még). Későn értünk haza,de azért elkezdtük Bencével ragasztgatni az ajtóra az állatos matricákat amiket vettünk, közben Emma is ott figyelt a Papával... erre nekem bevillant az agyamba, hogy át kéne költöztetni Emmát. Megkérdeztem Bencét mit szól hozzá - Hú de jó ötlet! - jött a válasz. Két perc múlva a hálószobánkból táncterem lett, Emma ágya pedig a gyerekszobában landolt.

Mindketten totál fáradtak voltak, így az elalvás egész zökkenőmentesen zajlott, bár nagyon féltem, hogy Emmának valami baja esik, pl. Bence hozzávágja az egyik kis fém Thomas vonatot, hogy "Tessék Emmabébi, játszál vele!", de (eddig) nem. Felkészültem, hogy éjjel nem fogok sokat aludni, de a gyerekeim kitettek magukért. Emma fél 3 körül kezdett el beszélgetni halkan, 3-kor átmentem betettem a cumit a szájába, és aludt tovább. Reggel 6-kor úgy keltettem, hogy egyen már valamit, majd aludt még reggel 8-ig, amikor Bence kelt és örömmel futott át hozzám, hogy "Mammmiiii, de jó, már az Emma is ébren van!". Mindezt szülinapomra kaptam gondolom, és így egész kisimult arccal vágok neki a harmincharmadik évemnek.

message 3 hozzászólás Hozzászólok »