Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 július

Kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de a lényegen azért nem változtat a pár napos lemaradás.

Emmával három nappal ezelőtt megjártuk a konzultációs irodát, ahol már két hónapja nem voltunk, a kórházi látogatásoknak köszönhetően. A legfontosabb, hogy végre lemázsálták a lányt, és büszkén jelenthetjük, hogy Emma 15 hetes és 3 napos korában 5560 g és 61 cm volt! (azóta már biztos sokkkkkal nagyobb :) Ez viszont azt jelenti, hogy - bár más mérlegen mérve - de Emmabébi 5 hét alatt 740 g-ot hízott, ami majdnem 150 g/hét, így dr. Vomberg is elégedett lenne. Alig várom már, hogy menjünk hozzá augusztusban büszkélkedni.

Az irodában megint a doktornénihez kerültünk, valószínüleg Vomberg bácsi levelének köszönhetően. (Normálisan egyik alakalommal a dokihoz, a következő alkalommal pedig védőnénihez kerül az ember.) A konzultációs doktornéni elég laza, és elég jófej, és elégedett volt Emmával. Az egyedüli, amin kicsit elmélázott, hogy Emma hasonfekve ugye nem teszi még magától előre a kezeit, és mikor Ő segített neki előre tenni, akkor a jobb karját nem akarta engedni Emma, majd mikor sikerült, akkor sem támaszkodott rá, hanem elég féloldalasan feküdt. Kérdezte, hogy mindig így csinálja-e, mondtam hogy nem tűnt fel, mert eddig ugye egyiket sem használta erre a célra. Azóta viszont nézem, és tényleg mindig a jobb karja marad hátul (és most látom, hogy az előbbi bejegyzés képei is erről tanuskodnak). Viszont más szemszögből nézve, a bal karját már néha magától előre teszi! Így mindjárt jobban hangzik, nem? :-)

Emma remekül érezte magát, vigyorgott nagyokat, kalimpált, és nagyon nem értette, hogy ezért cserébe miért szúrta meg mindkét combját a doktornéni. Szegényke kicsit sírt az oltásoktól, bár a rosszabbik része itthon következett. Másnapra még kúppal együtt is belázasodott kicsit, de azért leküzdötte ezt is. Stram kis csajszi!

Eljött a nagy nap! Ma Emmabébi végre rájött, hogy bizony nem fóka! A sok gyakorlás meghozta az eredményt, és ma kiderült, hogy egészen vicces dolog hason fekve nézelődni, főleg ha van támaszték is, mert úgy nem fárad olyan hamar el az ember nyaka. Mondjuk a "támasztékot" még nekem kellett előre helyeznem a fókatartásból, de szerintem most már napok kérdése és egyedül is menni fog. Illetve remélem hogy egészen pontosan 2 nap múlva már be is tudjuk mutatni a trükköt a konz. irodában, mert nem szeretném ha ebből csinálnának gondot. Bár mondjuk nem szívbajosak, de sose lehet tudni (a gondolkodásmódom nincs szinkronban a holland eü-vel).

Az egyetlen hátulütője a hasonfekvős-nézelődős dolognak, hogy ilyenkor igencsak szembeötlő, hogy Emma egykori hajkoronája a múlté. Olyan szinten hullik a haja, mint az anyjának. Úgy tűnik a szülés ugyanannyira viselt meg mindkettőnket. Sebaj, neki majd kinő az új, én  meg lassan hozzászokom.

Nagypapának különösen jó hír, hogy kiderült Emma nem vega, mint a (holland) nagyanyja. Nagyon szívesen eszik mindenféle húst, a csülkeitől kezdve, a nyúlig bármi jöhet.

 

 

A forgás még csak égtájak szerint megy, hasról hátra és fordítva még nem. Viszont éjjelente hihetetlen utat bír bevándorolni az ágyában, aminek a vége mindig koppanás a rácson, mert valami sokadik érzékkel tudja megtalálni, hogy hol ér véget a fejvédő szivacs. Szóval cudar anyuka, amikor nincs hőguta (mert mostanában még Hollandiában is van ilyen), fogja magát és hálózsákkal próbálja megtagadni kislányától a szabad helyváltoztatás jogát.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Hruda professzorbácsit teljesen kicserélték. Egészen kedves volt, viccelődött, látszott, hogy sokat segít ha nem idegesítik fel a mentősök. A hollandja még mindig csapnivaló, de azért legalább a szívügyekkel kapcsolatban több holland/latin szót ismer mint én (plusz még jelen volt két holland gyerekorvos is, úgyhogy értettük egymást).

Na és hogy van Emma? Sajna megtartotta mind a 3 lyukát (VSD) a szívében, viszont sztetoszkóppal már nem hallható a szívzörej, ami azt jelenti, hogy picit kisebbek lettek. Legközelebb egy éves korában kell visszamennünk ultrahangra, és attól fél a professzor bácsi, hogy azután többször már nem is fogunk találkozni vele :-))

A lyukak továbbra sem okozhatnak evésgondokat illetve a hízás lassulását, és közvetlenül egyéb szívproblémákat sem, de figyelni kell Emma szívét (főleg tizenéves korban, hogy össze ne törje vmi herceg). Egyébként ha meg is maradnak a lyukak, attól még - rendszeres ellenőrzés mellett - Emma nyugodtan eléldegélhet 100 évig, utána viszont már ajánlott a fokozottabb orvosi odafigyelés. De az már nem a mi gondunk lesz.

Rossz hír viszont, hogy a jövőheti időpontunkat a gyerekorvosunknál át kellett tenni augusztus 10-re, mert dr. Vomberg még nem épült fel a hátműtétéből. Reméljük hamar rendbejön.