Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 február

Mármint már csak 35 nap van hátra április 2-ig, a kiírt dátumig. De szerintem előbb fogjuk megismerni Babcit. Én március 15 körülre szavazok, a Mama március 21-re. Szokásomhoz híven viszont ez nem afféle anyai megérzés, hanem igen tudományos számítás, ami úgy jön ki, hogy márc. 12-én, csütörtökön töltjük be a 37. hetet, és ha Alex aznap kiveszi a varratot, akkor még kb. 3 napot adok magunknak 2in1 formátumban.

De persze nem is én lennék, ha nem próbálnék okoskodni, és a legnagyobb esélyt adni magunknak, hogy Alex a közelben legyen, ha szülünk (mármint szülök). Ezért aztán azon gondolkodom, hogy mit próbáljak megdumálni vele, hogy vegye akkor ki, ha ügyeletes (hátha egyből beindul), vagy inkább ha másnap ügyeletes, vagy...? Jobb híjján megint az interneten keresgéltem sorstársakat, és találtam is párat. A nem reprezentatív kutatásom eredményeként elmondható, hogy a többség pár napon belül tényleg megszült (sokan még aznap-másnap), de persze akadtak kivételek is, akik még pár hétig elvoltak a babájukkal a pocakjukban. Viszont, ami érdekes, és amiből messzemenő következtetéseket vontam le az az, hogy mindenkinek a szülőszobán volt jelenése a cerclage eltávolítása végett. Ami gondolom nem véletlen, úgyhogy asszem a biztonság kedvéért a kiskofferral megyünk majd varratvételre. Másrészről pedig eddig úgy vettem ki Alex szavaiből, hogy ott a rendelőben fogjuk megejteni a dolgot. Szóval kíváncsi vagyok, de nagyon.

Tegnap felhívott a korábban már emlegetett dadaszolgálat, "felvételi elbeszélgetés" céljából. Sok értelme szerintem nem volt,  az adategyeztetés után meg kellett esküdnöm, hogy van kiskádunk állvánnyal, rendes hőmérőnk, és két darab ágymelegítő üvegünk huzattal. Na ez utóbbi nincsen, van helyette egy elektromos babaágymelegítőnk huzattal, amivel viszont nem működik együtt a dadaszolgálat, de ebben maradtunk. Nem izgatom magam, egyrészről mert a magyar kisbabák simán kibírják előmelegítetlen ágyban is, másrészről meg ha mégis kellene, majd én együttműködök az elektromos ágymelegítőnkkel, amit 3 percre be kell dugni, hogy felmelegedjen, majd - a konnektorból kihúzva - pár percre a kiságyba tenni. Én még a baba ágybefektetése előtt amúgy is kiveszek/kivennék mindenféle melegítőt, úgyhogy szerintem ez az elektromos is kellően biztonságos, vagy legalábbis nem biztonságtalanabb mint az üveg, amiből akár ki is folyhat a forró víz. Bár tényleg nem értem, hogy mi ez a nagy felhajtás errefelé az előmelegített ággyal, hacsak nem az, hogy egyszer a lelkükre tették a kezüket az amúgy spórolos, és ezért 18 fokos szobahőmérséklethez szokott hollandok. Még szerencse, hogy mivel ez itten egy holland-magyar lakás, 2-3 fokot mindig hozzádobok a holland átlaghoz.
Ja, az ágyemelőkről nem esett szó, úgyhogy most már tutkóra el fogom felejteni kibérelni a műlábakat az ágyunkhoz :))

message 9 hozzászólás Hozzászólok »

Hurrá!!! Eljött a mai nap is! Babci 34 hetes, ami azt jelenti, hogy bár még 3 hétig koraszülöttként jönne a világra, ám az esélyei majdnem ugyanolyan jók lennének, mint a 37. hét után. Szerintem viszont jól érzi magát odabent, úgyhogy maradni fog még (legalább) 3 hetet.

Ma volt az első cervixmérés nélküli kontrol Alexnál. Először átbeszéltük a pénteki éjszakámat, a gyomorinfluenza miatti görcseimet és a görcsök után jelentkező keményedéseket (már ha azok voltak, ugyanis egy pár pokoli óra után már fogalma nincs az embernek, hogy mi, hol és hogyan fáj, ráadásul 33 hetesen hajlamos túlreagálni a dolgokat). Alex viszont örült neki, hogy rátettek CTG-re szombaton, mert mint mondta, a gyomorgörcsöktől valóban nyugtalankodhat a méhem. De ha ez is történt, szerencsére elmúlt.

Egy gyors vérnyomásmérés után (110/70), felfeküdtem az ágyra, hogy benézzünk Babcihoz. Mindebben az volt a különleges, hogy végre nem kellett nekivetkőzni, csak a pocakomat szabaddá tenni. Poló felhúz, nadrág kicsit letol. Alex figyelmesen érkezik a textilpelussal, amit a gatyámra tesz, majd megpróbálja aláhajtani és betűrni a végét, hogy ne kenje véletlenül össze a nadrágomat a zselével. Nade hiába van rajtam a legnagyobb farmerom, kicsit letolva mégis szűköcske, ami egy kis vicces-cikis jelenetet okozott: Alex két kézzel a gatyámban nyomul, de nem igen tudja kihúzni a kezeit úgy, hogy a kendő bent maradjon. Röhögés. Tisztára mint két tizenötéves. Pedig már vagy 30 hete intim kapcsolatban vagyunk. De azért jövő héten asszem átveszem tőle ezt a feladatot.
Szerencsére Alex életkora visszatér, és profin továbblendülünk a gatyás sztorin, ahogy elkezdi az uh-t. Babci alszik, ezért a nyugiba látjuk, ahogy a mellkasa emelkedik, tehát a tüdeje szépen fejlődik. Feje mélyen lent, combja magasan fent (méret szerint 34+4 napos). A placenta nem rosszabbodott.

Már csak egy mérföldkő van hátra, a 37. hét. Ekkor fogja Alex kikapni a  cerclage-t. Csak úgy kíváncsiságból megkérdezem, hogy fáj-e. "Nem! Illetve nem kellemes, mert hozzá kell férni, és vágni kell, meg húzni, vonni, de... nem, fájni nem fáj. Legalábbis ez volt a benyomásom eddig." Nesze neked Dóra. Kell ilyen hülyeségeket kérdezni. Főleg Alextól, aki a hasonló kérdésekre általában úgy kezdi a válaszát, hogy "Hát nekem még nem volt ilyen..."

Még elkocogtam a laborba egy vérvételre vas- és cukorügyben, aminek az eredményét majd a jövő héten tudom meg.

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Borzalmas éjszaka van a hátunk mögött. Bence már pár napja küzd a gyomorinfluenzával, amit otthon asszem csak fosós-hányós betegségként emleget a köznyelv. Illetve a "küzd" kicsit erős kifejezés, mert Őt nem zavarja nagyon a dolog, bár néha megemlíti, hogy fáj a hasa, de két gyógypuszi elegendő medikációnak bizonyul.

Tegnap este viszont én is sorrakerültem. Először csak kicsit éreztem a hasamat, majd egy retyólátogatás alkalmával megbizonyosodtam róla, hogy sikerült elkapnom a vírust. Mire Nick lefektette Bencét, már javában és erősen görcsölt a hasam, és bár gondoltam, hogy ez inkább a gyomrom lehet, mint Babci, azért megijedtem. Fél órával később Nick is beszállt a játékba, és innentől egymásnak adogattuk a retyóajtó kilincsét. Neki nem görcsölt csak fájt, viszont ugyanúgy jött minden mindenhonnan. Este tízkor nagy nehezen felkapaszkodtunk az emeletre, hogy lefeküdjünk aludni - amiből természetesen semmi nem lett. A görcsöktől, fájdalomtól és a percenkénti vécélátogatásoktól kevés esélyünk maradt az alvásra. Hajnali 3-kor nem sikerült a melegváltás, ezért ágyathúztunk. Egy órával később Bence is csatlakozott hozzánk, és sugárban terítette be az ágyát. Így hát hajnal 4-re már össze is jött az első adag mosás.

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Nagyon csípem én ezt az Alexot ám! Ma azzal lepett meg, hogy aszonta lassan FELKELHETEK!!! Nem emelhetek, nem erőltethetem meg magam, és mindent csak szépen lassan csinálhatok, de már nem kell egész nap az ágyat/kanapét nyomnom. Úgyhogy ezennel vége a 11 hete tartó fekvésnek!!!

De nem csak emiatt fordulópont a mai nap az életünkben, hanem mert ma túlestünk az utolsó, ünnepi méhnyakmérésen is: 17 mm. Szombaton pedig  Valentin-nap alkalmából megkapom a 21. és egyben utolsó Proluton injekciót, így vasárnaptól rendes, átlagos kismamává lépek elő (a cerclage-t leszámítva).

Megkérdeztem Alexot, hogy akkor mikor jöhetek hozzá legközelebb. Mondta, hogy természetesen a jövő héten, különben már hiányoznék. Mondtam, hogy nekem is elvonási tüneteim lennének, ha hirtelen csak két hét múlva találkoznánk. Azt mondjuk nem tudom mit fogunk csinálni, kicsit dumcsizunk, talán megejtünk egy nyugis vérnyomásmérést, esetleg bekukkantunk Babcihoz, hogy mizu van vele. És talán kitűzzük az időpontot a varratszedésre. Kezd jujdeizgi lenni! :)))

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Na most például egészen türhető ütemben mennek a napok. Ez alól csak a hétfő volt kivétel, úgy számoltam, hogy tovább is tartott mint 24 óra. Viszont el sem hiszem, de holnap már a 33. hetet kezdjük!!! A terveknek megfelelően 90 százalékosan összekészítettem a kiskoffert, már csak az hiányzik belőle, amit kifelejtettem és ami addig is kell (fényképező, telefon stb.). De hogy dícsérjem is egy kicsit a holland eü-et, a kiskoffer összerakása lényegesen egyszerűbb feladat mint otthon, mert nem hogy evőeszközt, poharat, vécépapírt nem kell vinni, de betétet, pelust, szappant és türölközőt sem. Sőt, még a kaja is egészen ehető, ráadásul előre lehet egy kisebb étlapról választani, és még a mennyiséget is nagyjából meg lehet határozni. Ez persze csak abban az esetben áll fenn, ha valamilyen oknál fogva bent maradhat az ember a szülés után a kórházban. (Ráadásul külön tévé is van minden ágy felett, amihez bérelni lehet "adást" 3 euro/nap összegért, vagy ha valamiért a baba inkubátorba kerül, akkor az inkubátor feletti kamera egyenes adásban mutatja az anyukának, hogy mi történik a babával. Ezek azért nagyon jól kitalált és emberséges dolgok!)

Úgy gondolom, hogy most már tuti kihúzzuk a 37. heti varratszedésig, bár másrészről meg úgy érzem, hogy bármikor elkezdődhet, de ez valószínűleg csak az előzmények miatt van bennem, mert semmi nem utal erre (na nem mintha Bence születésére utalt volna bármi is 4 órával előtte). Mindenesetre furcsa, hogy ha minden jól megy akkor még másfél hónapig mindenórásnak fogom érezni magam. :)

Kattints ide a folytatáshoz... »
| 1 | 2 | Következő