Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 november

Emmáé: körbe-körbe-karikába észak-nyugat-dél-kelet irányba forog hason fekve, és ha valami marha izgalmas történik, hajlandó pár másodpercig hason fekve nyújtott karral is kitámasztani (mielőtt folytatná a repkedést)! A mászás inspirációja is megvan, mert látom rajta hogy elvetemülten el akarja érni az aktuálisan épp hogy túl messzire odakészített játékot, nyújtózkodik is, de csak amennyire a takarója ér. A lábát sajnos nem jut eszébe használni teste előrébb helyezése céljából, még akkor sem, ha minden erőmmel próbálok neki segíteni.

Enyém: igyekszem ledolgozni a terhesség alatt (is) felszedett kilókat :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

...hogy jó nagy tapadókorongja van ennek a játéknak, mert így a helyén marad és nem kell majd másodpercenként felvennünk a földről - gondolta nagyokos anyuka, és beállt a kasszához a sorba.

 

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Emmának ma egy oltással kedveskedtünk névnapja alkalmából :)

Beszéltem dr. Vomberggel és azon a véleményen volt, amin mi is: 100%-ra nem tudja mondani, de szerinte megkockáztathatjuk az oltást.

Úgyhogy vettük a sátorfánkat, elmagyaráztuk Bencének, hogy megyünk egy nagy épületbe ahol szurit fog kapni, de ha ügyes lesz, kap meglepetést utána.

Bence már alig várta, hogy odaérjünk! Rengeteg ember volt, nagyon hosszú, tömött sorok, de a szervezés iszonyú profi volt, így kb. 5 perc alatt már sorra is kerültünk. A soroknál voltak nénik-bácsik piros és zöld lámpával a kezükben, ezzel nagyon jól le lehetett kötni Bence figyelmét: neki kellett néznie, hogy mikor lesz zöld a lámpa és mikor mehetünk tovább. Aztán volt sok színes lufi, és volt kis zenekar is. Ennyi pedig elég is volt arra az 5 percre, amit a sorbanállással töltöttünk.

Mikor zöld lett az utolsó lámpánk is, Bence rohant, szépen leült a székbe, majd átült egy néni ölébe (azért nem az enyémbe, hogy engem lásson közben), nagy büszkén tartotta a karját, és még akkor is vigyorgott mikor megszúrták. Utána választott egy állatos matricát, majd amíg Emma is megkapta a szurit (Ő kicsit sírt, de nem a szuri miatt, hanem mert lefektettük egy pelenkázóra - Ő a combjában kapta), lezsírozta, hogy hadd kapja meg Emma matricáját is! Kifelé menet mindenki kapott egy szép zászlót és pár almát is. Bence pedig - ahogy megígértük neki - megkapta a meglepetést, Thomas egyik vagonját, Annie-t.

Én pedig szerencsére hiába szerelkeztem fel mindenféle színű, méretű, formájú csokival, nem kellett elővennem egyiket sem. Eddig nem látni egyikükön sem, hogy valami történt volna, remélem így is marad! 3 hét múlva megyünk a második adagért!

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Tervezgettem, hogy azzal a jóhírrel fogom kezdeni ezt a bejegyzést, hogy Emma már megeszi a karfiolt, a brokkolit és tegnap óta a répát is! Úgyhogy ezzel is kezdem, mert nagyon örülök neki. Egyúttal megállapítom, hogy határozottan egyszerűbb mindkettőnk dolga most, hogy Emma (nyelve is) megtanult enni.

Aztán gondoltam megint megírom a szokásos helyzetjelentést, azaz kikeresem a nagykönyvben írtakat, és összevetem a mi tudományainkkal. Ez viszont most elmarad. Mert olvasgatok magyarul, olvasgatok hollandul, olvasgatok angolul, és mindehol ott kezdik, hogy stabilan ül, esetleg felül, a kúszásból elkezd szélsebesen mászni, pápát int, szótagokkal dumál egész nap, megáll, esetleg felhúzza magát állásba, de minimálisan megtartja majdnem az egész testsúlyát, ha a hóna alatt megfogjuk... és itt  hirtelen bevillant a nagy piros vészcsengő.
Tudom, tudom, hogy mindenkinek van sok ismerőse, aki másfélévesen ült fel és mégis olimpikon lett belőle, de ettől most nem leszek derűsebb (esetleg a 2028-as Olimpián :). Meg azt is elolvastam ám és tudom is, hogy az egyik baba gyorsabb, a másik kicsit lassabb. És azzal is tisztában vagyok, hogy Bence extra gyors volt motorikusan, és nem az az etalon. Meg különben is, a legtöbb gyerek nem a nagykönyvből lépett ki, Emma meg főként nem. És ahogy az evés is szépen lassan alakulgat, majd a mozgásfejlődés is beindul... szóval tudom mivel vígasztalni magamat, de most mindez valamiért nem segít. A várakozás sosem volt az erősségem, ezt bevallom.

Azzal viszont eldicsekedhetek, hogy Emma még mindig egy kisangyal! Nagyon érdeklődő, mindent tudni akar, mindent vizslat, Apjába szerelmes, fülig ér a szája ha hazajön, csakúgy mint amikor Bence játszik vele. Csak akkor panaszkodik ha éhes vagy ha álmos, illetve ha annyira elfárad a repkedésben, hogy nem tud megfordulni a hátára. Különben viszont minden jó neki, kivéve este 6-7-ig, mert akkor szigorúan sétálgatni kell vele. Szereti a magaslati levegőt, na. :) Éjszaka főként alszik, nappal főleg ébren van. Ideális! Néha arra gondolok, nem bánnám ha majd egyszer lenne mégegy ilyen kis fogatlan, repkedő nyolchónaposom :) De addig is élvezem Emmát.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Juppppi! Sikerült! 3 órányi masszív telefonálás után, Nicket beelőzve sikerült beszélnem egy illetékessel, aki aszonta jól van, mehetünk kedden. Mondjuk nem kérdezett se nevet, se semmit, szóval remélem, hogy holnap a helyszínen is hasonlóan gondolkodnak.

Az újságokból már lehet tudni, hogy rengetegen tesznek eleget a felhívásnak és oltatják be a gyereküket. Ez természetesen jó nagy káosszal jár, amit a szakadó eső csak fokoz. A kiállítócsarnokba, ahova nekünk kell mennünk, várhatóan 64.000 embert oltanak be ma és ugyanennyit holnap, ehhez jönnek még a kísérők, szóval tömeg az lesz.

| 1 | 2 | 3 | 4 | Következő