Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2009 január

...most kivételesen nem a kíváncsiság, hanem Babci. Azt hiszem, hogy már vagy meg is fordult, vagy pedig nagyon dolgozik az ügyön, mert tegnap este akkorát rúgott az oldalamba, hogy felpattantam a fájdalomtól. Nick azt hitte, hogy belenyúltam a 220-ba. Aztán ma délelőtt is folytatta kis otthonának bővítését, és pontosan célzott, hatalmas erejű rúgásokkal szórakoztatott. Egészen addig, amíg fogtam magam és elmentem a kórházba az utolsó-előtti-előtti-előtti injekcióért. Ott kicsit várnom kellett, úgyhogy szokásomhoz híven olvasgatni kezdtem a parafa hirdetőtáblára kitűzött babaértesítőket, ahol mindig találok valami érdekeset. Ma az alábbit:

"Izgalmas időszak után, korábban a vártnál megszülettél 3550 grammal, 56 centivel és ezzel nagyon boldoggá tetted mindkét anyukádat, mindkét apukádat, két nagymamádat és két nagypapádat."

Gyors fejszámolás után kitaláltam, hogy szegény babának 50%-kal kevesebb nagyszüleje van (ámbár az átlag kiindulóponthoz képest mégis teljes a létszám), viszont 50%-kal több szülővel rendelkezik. 6 éves hollandiai lét, illetve a hollad babamagazinok 3 éves olvasgatása után már nem lepődtem meg a 2 mama-2 papa felálláson, de mégis érdekes ezt így a babaértesítőn olvasni. (Merthogy talán a 9 hónap nem elég arra, hogy összevesszen a papa és a mama, majd mindketten új társukkal együtt boldogan, közös babaértesítőn tudassák a nagyvilággal a kis csöppség megszületését.)
Szerintem Bence és Babci sulistársai között már biztos nem lesz kirívó, ha valaki hétközben az anyukáival él, hétvégén pedig az apukáival (vagy fordítva). Ez végülis jobb lehet, mintha valakinek csak két anyukája vagy két apukája van, mert így legalább megvan mindkét "role model", ráadásul mindkét biológiai szülőt is ismeri. A felállás furcsaságát (már ha neki furcsa) meg talán enyhíti az 50%-os többlet. A többit pedig majd megérti ha felnő.

Azért sikerül mindig valami kis hírt produkálni. Szerencsére vérnyomás oké, a múltkori vizelet is oké, és méhszájfronton is minden csendes (19 mm). Hál istennek nem látszik meg rajta a múltkori kis bevásárlás, aminek eredményeként tehát csak a anyagilag lettem rövidebb :)

Viszont kiderült, hogy miért múlt el pár napja az olyan-mintha-tökönrúgtak-volna érzés, pardon szeméremcsont fájás: Babci fogta magát, és épp akkor, mikor a többi gyerek a célegyenesbe fordul, fogta magát és visszafordult. Ez mondjuk pozitív abból a szempontból, hogy talán akkor neki nem sietős még kijönnie, és hosszú idő után először sikerült megmérni a fejét is (szép kerek és pont akkora amekkorának lennie kell). Ráadásul van még ideje bőven menetirányba vágnia magát, mert - ha még aktuális lesz -  Alex csak 3-4 hét múlva tervezi, hogy megpróbálja megfordítani. Kézzel, kívülről, hason keresztül. Úgy hallottam, hogy ez a fordítósdi nem egy életreszóló élmény, de inkább, mint a csaszi. Bár ez errefelé amúgy sem kívánságműsor, hanem a kötelező protokoll része, másrészt meg végülis tökmindegy hogyan, csak egészségesen kerüljön elő Babci. De amilyen kis ficánkolós, szerintem már a jövő héten újra a fejenállást fogja gyakorolni. (Csak azt bánom, hogy tegnap este ezek szerint a popsijának játszattam el a felhúzhatós plüsstehénkével a Somewhere over the rainbow-t.)

Egyébként most, hogy sikerült végre a fejmérés, kiderült az is, hogy már 1840 g, vagyis majdnem akkora, amekkora drága jó anyukája vót anno: 2250 g-al születtem, majd lefogytam 1900-ra, de azóta bőven sikerült behoznom a lemaradást :)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Na most komolyan. Mi az egy gyereket kihordani a 37. hétig, mikor mások 8 gyereket is ki tudnak hordani a 31. hétig? És milyen tuti méhnyaka lehet ennek az anyukának, aki a nyolcasikrekkel csak 23. héten került kórházba? Még az is lehet, hogy addig nem is feküdt! Sőt talán még edzésre is járt! :-)

Naszóval még két nap és mi is beérjük őket!

Tegnapelőtt megkörnyékeztem Alexot azzal az ötlettel, hogy mit szólna hozzá, ha autóval, tempósan elugranék az Anyuval egy bababoltba, hogy legyen szegény  gyereknek valami kis meleg ruhája. Szerencsére nem volt ellenére a dolog, azzal a kikötéssel, ha viszek magammal órát, és nem egész nap a városban csavargok (mintha mernék ilyet tenni).

Szóval ma eljött a nagy nap, és 8 hét fekvés után bevágódtunk a Mamával a kocsiba és pontosan a bababolt ajtajától 5 méterre parkoltunk le. Bent emberek voltak! Meg ruhák. Édesek. Melegek. Puhák. Leárazottak. Is. Meg drágák, de édesek is. Úgyhogy lett egy pár saját outfitje Babcinak. Meg saját meleg hálózsákja. Meg maxi-cosis lábzsákja. Meg saját pelenkázómatrachuzata. Csak a legéletbevágóbbak :)

Rekordidő alatt, rekordszar árfolyamon adtam ki elég sok pénzt. De nem érdekel, mert:

  • a heteim számához és nem az árfolyamhoz igazítom a vásárlást;
  • gyorsan sok pénzt kiadni ebben az esetben a hatékonyságot mutatja :)
  • még régen elhatároztam, hogy alanyi jogon Babcinak is kell pár saját ruha;
  • meleg ruhát nem örökölt a nyárigyerek Bencétől;
  • csomó minden le volt értékelve. És hát abból ugye minél többet vesz az ember, annál többet spórol :-)
  • 8 hete nem költöttem semmit, így az összeget elosztva a napok számával másfél kiló kenyér ára jön ki. (Feladvány: Mennyi pénze maradt Pistinek?)

Most pedig újjult erővel kezdtem neki a fekvésnek. A lábaim máris ugyanúgy fájnak. Zuhog az eső és szürkeség van. De a mosógépben már kergetik egymást a Babciruhák, ami jót tesz a hangulatomnak. És már csak 69 nap van hátra. Sőt, még annyi sem. A 37. héttől már felkelhetek, az pedig már csak 48 nap! Mission is possible.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Már csak 70 nap!

Bence egy csokor piros tulipánnal jött haza az oviból. Tíz szálat hozott (megszámolta), mert ennyi hét van még hátra! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen széleskörű ünneplés lesz ma, de hát így megy ez egy ilyen figyelmes Nagymamával és Nagytesóval!

 

Nagy fordulópont ez a mai. Egész végig ettől a 20-30. hét közötti periódustól tartottam a leginkább, és most a végére értünk. Ilyenkor a túlélési esély már a 95%-ot is meghaladja, és napról-napra csökken a koraszülés eredményeként fellépő betegségek esélye is. Persze a legjobb az lenne, ha még legalább 7 hétig türelmesen várna Babci a sorára, de a következő fordulópontot már 2 hét múlva elérjük. Akkortól már a kiskórházban is szülhetek, mert nagy valószínűséggel nincs szükség a szuperintenzív oszályra és a gépi lélegeztetésre, csak esetleg egy kis oxigénre.
Mostantól pedig a fordulópontok gyors ütemben követik egymást, mert 4 hét múlva - ahogy tegnap is írtam - a koraszülés következményeként fellépő komplikációk esélye annyira lecsökken, hogy ha spontán megindul a szülés, már nem próbálják meg késleltetni. Innen pedig már csak 3 hét, és Babci egyátalán nem is lesz koraszülött!!! Érdekes, hogy ma érzem először azt, hogy esetleg még a 37. hetet is elérjük.

Milyen furcsa, mennyivel más most minden mint Bencével. Az akkori, komplikációmentes mintavárandósságom alatt maximum az foglalkoztatott, hogy Bence vajon a Papa szülinapján (máj. 22.) érkezik, esetleg a Nagypapáén (máj. 31.) vagy a Nagybácsién (jún. 1.), vagy - ha már olyan szép - kivárja a kiírt dátumot, a 06.06.06.-ot. Azt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy később fog jönni, mert az én fiam nem lehet késős gyerek :-) Bence végül a Nagybácsi szülinapjára szavazott, és így 5 nappal a kiírt dátum előtt, szupergyorsan, 3.5 óra leforgása alatt megérkezett. A "legnagyobb" komplikációt a 2.5 órás kitolási szak, majd a vákum és később a sárgaság miatti 4 napos inkubátor jelentette. És hogy megviselt engem ez utóbbi! Az én kisfiamat inkubátorban látni! Még az sem vígasztalt, hogy tudtam nem beteg, és mellette jobbra-balra 1-2 kilós picibabák voltak, akikhez képest Beni óriásbébinek számított. Emlékszem, milyen nagy ünnepség volt, mikor Bence szobatársa, a hármasikrek egyike elsőként elérte a 2 kilót, és végre átkerült az inkubátorból egy feldíszített kiságyba...

Most meg momentán akkor is boldog lennék ha 2-2.5 kg körüli súllyal születne Babci, és a 30. héten jut először az eszembe, hogy talán van rá esély, hogy csak 3 héttel korábban jöjjön. És milyen jó lenne, ha elkerülnénk az inkubátort, de ha nem, akkor csak "napoznia" kellene neki is benne, mint a bátyának.

De egyelőre az első két hetes tervet kell teljesítenünk.

UI.: Nemsokára teszek fel új pocakfotót is... kapaszkodjatok! :))

Na itten van:

| 1 | 2 | Következő