Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2008 július

Szépen lassan felsorakoznak a tünetek. Pár napja egész nap csak vedelek, olyan szomjúság tört rám. És mivel nem jön ki annyi, mint amennyi bemegy, attól tartok, hogy nemsokára a mérlegen is jelentkezni fog a különbözet. Ez mondjuk még nem is zavar annyira, de ma megfájdult a derekam. Hú, ez aztán a bréking nyúz! Amolyan kismamásan fájdogál, úgy, ahogy ebben az időszakban normális szokott lenni, ha 30 héttel odébb lennénk, akkor pedig a kiskoffer után nyúlnék. És mivel pont ugyanolyan az érzés, ezért ez megint csak aggódást vált ki.

Kattints ide a folytatáshoz... »

Ma éjjel olyan görcseim voltak, hogy csak rosszra, még rosszabbra és a legrosszabbra tudtam gondolni. Egy pillanat alatt előjött minden rossz emlékem, és ezzel párhuzamosan lett ismét olyan elérhetetlennek tűnő cél az, hogy kihúzzam még 30 hétig. Mert hogy ezek a görcsök pont olyanok voltak mint a fájások és olyan erősek is. Ami nálam szokatlan, nem vagyok egy görcsölős típus, semmilyen értelemben. Szerencsére egy óra alatt alábbhagyott, így most megint pozitívan tekintek a naptárra: 4+4 (vagy 4+6)

Csak azon vacilálok, hogy felhívjam-e a kórházat ma egy időpontért, vagy várjak még pár napot? Éjjel azon voltam, hogy várni kéne, bár akkor meg voltam róla győződve, hogy itt a vég (jó, mi? Igazi holland lettem: amikor azt hiszem, hogy itt a vég, akkor határozom el, hogy nem kell felhívni a kórházat - megneveltek.) Na de most már reggel van, és másként látom a világot. Addig van időm gondolkozni, amíg a Bence nem megy aludni...

Update & happy end: Bence alszik. Én pedig felhívtam háromszor a kórházat, mire nem minden munkatársuk volt foglalt, és minden nagyobb lódítás, birkózás, fenyítés nélkül sikerült időpontot kapnom 08.06-ra, jövő hét szerdára. Az igaz, hogy kétszer megesküdtettek, hogy az tutkó a 6. hét, de hát tényleg az. (Na jó, 28 napos ciklussal számolva 5+6, de nekem 26-27 napos ciklusom van, így már bőven a hatodik héten leszek a 6+0-val vagy a 6+1-el ;-)) Hurrá!    :yeah:

 

Kattints ide a folytatáshoz... »

4+2 (vagy 4+3, esetleg 4+4, majd az uh megmondja)

Háttal nem kezdünk mondatot, de örömmel jelentem, hogy nem panaszkodhatok, mert ma a puffadás mellé újabb "megerősítés" érkezett: rókakoma. Fura, mert Bencével totálisan elkerült, Ádámmal pedig csak kétszer sündörgött körülöttem, mindkétszer mikor a Bencét pelenkáztam - az pedig komoly dolog, és terhességi hormon nélkül is néha felkavaró tud lenni :-) Most viszont minden ráhatás és előzmény nélkül támadott. De nem baj, sőt, kicsit élvezem is, hogy vannak tüneteim. Na, nem mintha egész nap fejjel a retyóban akarnék lógni, de egy-két alkalom belefér.

Kattints ide a folytatáshoz... »

Ma nem írok semmit. Helyette megnéztem újra egy régebben látott videót, és megint elérzékenyültem. Aztán elkezdtem képzelődni és most itt röhögök magamban: ehhez még sokat kell gyakorolnom. És Nicknek is. De ha nem megy, majd bevesszük Alexot is a kórusba :-)

Na végre, már eltelt egy nap! A helyzet változatlan, boldog vagyok és aggódós, és előrelapoznék pár hetet a naptárban.

Érdekes, hogy otthon gondoltam, majd jól eldicsekszem a 7 kilós fogyásommal, de sajna senkinek nem tűnt fel, még nekem sem. Mert hogy fel voltam (vagyok) puffadva, ami így utólag már érthető, mindig így kezdődik nálam a dolog, de mégis kicsit gáz. Nemszeretem. Mert hiába jönnek rám a régnemlátott/hordott ruháim (na meg az újak :), ha rajtam bálnajelmezre hasonlítanak. Tudom, hogy ez majd elmúlik, meg először úgyis mindenki azt hiszi, hogy csak felszedett pár kilót az ember lánya, csak akkor ki jön rosszul, mikor épp a fogyással dicsekedne.
Na de nem panaszkodom, mert ez legyen a legfőbb terhességi nyavalyám! És különben is: a puffadás csak vizuálisan látszik, a mérlegen szerencsére nem, és végső soron az a lényeg! Meg az, hogy van egyátalán valami terhességi nyavalyám, mert az is megerősítés addig a bizonyos várva várt első ultrahangig. Hú, de messze van még az!

Asszem megyek, és megnézem, milyen az idei őszi-téli kismamadivat. Kezdek begolyózni? Nem, csak átálltam babaváró üzemmódba :-) Mert másoknak ez még túlzás, hiszen "ugyan, csak tegnapi a teszt", de szerintem minden kismama az első perctől kezdve nagyon más állapotba kerül.

| 1 | 2 | Következő