Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

...a mai naphoz tartozik, hogy ismételten örülök, hogy írom ezt a blogot, nem csak a visszajelzések és az emlékek miatt, hanem mert hasznos nekem, könnyen vissza tudom keresni, hogy mikor mi történt. Az orvosi dologok felére sem emlékeznék már pontosan, annyi minden volt az elmúlt 19 hónapban.

Most pontosan ezt fogom tenni, van egy hetem, hogy összeszedjem a fontosabb dolgokat, mert hétfőn ismét nagy beszélgetésünk lesz Vomberggel. Annyira nagy, hogy még Nick is velem jön, Emma meg reményeim szerint itthon fog békésen aludni, anyósom felügyelete mellett.

Merthogy ma felhívott Vomberg bácsi, majd átment v/d Hulst bácsihoz, a fül-orr-gégészhez egyeztetni és visszahívott. Az új infó még egy kérdőjelet eredményezett nála, a már eddig meglévő ki-tudja-hány kérdőjel mellé. Ezért a doktorbácsi úgy döntött, hogy hétfőn átbeszélünk újra mindent, az elejétől kezdve, aminek alapján ír egy levelet a gyermekneurológusnak, akihez beutal. Óvatosságból, de megint lépni szeretne. Én pedig támogatom az ötletet. Jó lenne végre megtudni biztosan, hogy van-e valami vagy sem, és nem a saját érzéseinkre, az orvosi beszélgetéseinkre, és a kívülállók "neaggódj"-aira alapozva egyik napról a másikra lavírozni az egyszer fent, egyszer lent között. Bár az is igaz, hogy a neurológus is csak a saját szakterületét fedi le, de remélem, hogy arra vonatkozóan biztos és végleges véleményt fog tudni mondani.

Ma reggel a konzultációs irodában kezdtünk a védőnőnél, a rendes másféléves kontrolon (most, hogy 19 hónapos is elmúlt Emma :)) A mérlegelést nem veszem hivatalosnak, tekintve hogy felöltözve, cipőstül, tele pelussal esett meg a dolog, épp hogy a kabátját le tudtam venni. Mindegy, így 9.5 kg és 80 cm, ami nem (lenne) rossz.

Bencét is vittük, mert még ma szünet van a suliban. Azt kell mondanom, hogy egyre könnyebb vele bárhova is menni, mindent meg lehet előre beszélni, nagyon megértő, szívesen segít, és egy földreszállt kisangyal! Múlt héten fizión is, meg most is.

Emmának viszont asszem egyre inkább elege van a kórházból, hiába nem "bántják" az esetek 80 százalékában. Az első pár perc még egész jól ment, de aztán ismét rátört a múlt hétről már ismert sírás, így most a kórház másik fele is megtudta, hogy van hangja Emmának. Szegény védőnő kisebb pánikban tört ki, amikor látta, hogy görcsösen megfeszíti magát Emma és a fejét annyira hátrahajtja, hogy majdnem a fenekét éri, hirtelen azt sem tudta mit csináljon. Aztán megkérdezte, hogy milyen gyakran van ilyen hiszti, mondtam hogy ne aggódjon, naponta párszor. Gyorsan hozzátettem, hogy itthon könnyebb, mert kiteszem az előszobába, ahol viszonylag hamar abbahagyja. Aztán mondta, hogy a hiszti ezzel az életkorral jár, de Emma elég ijesztő formában csinálja.
Kb. 10 perc után már nem bírtam tartani, úgyhogy letettem az ajtóhoz, hátha megnyugszik. De nem, ott a földön fekve folytatta. Közben tovább beszéltünk a védőnővel, kikérdezett mindent, aztán megjegyezte, hogy jó ötletnek tartaná a gyerekneurológust. Aztán felvettem Emmát, aki végre kicsit lenyugodott, és a vállamon hüppögött, de így persze már meg sem kíséreltük az ilyenkor kötelező teszteket (pl. kockaegymásratevés) elvégezni.

Mikor megbeszéltük, hogy beirattuk már Emmát a két éves kortól kezdődő a játszóházba (ahova Bence is járt), heti 2x3 órára, akkor haloványan említést tett arról, hogy a vizsgálatok eredményétől függően persze, de vannak "speciális" intézmények is... na itt tereltem a szót, és szerencsére vette a lapot, hogy erre egyelőre nem vagyok kíváncsi.

Én meg nem tudom, hogy milyen idegebeteg benyomást kelthettem, mert kb. húszszor elmondta, hogy még mielőtt úgy érzem, hogy nem bírom tovább, nyomjam meg a vészcsengőt és jöjjek vissza hozzá. Azért hozzá tette, hogy úgy tűnik nagyon ügyesen és lazán kezelem a helyzetet, de hát biztos kimerítő lehet.
Mikor kifele menet még egy hiszti után végre beültünk az autóba, hát akkor én is így éreztem.

A fül-orr-gége osztály, valamint az ehhez közel eső osztályok, a központi hal, és a büfé vendégei a kórházban ma megbizonyosodhattak arról, hogy Emmának van hangja. Elég sokat kellett várni, és az első 15 perc után, látszólag minden ok nélkül úgy elkezdett sírni Emma, és úgy megfeszítette a testét miközben a fejét hátra vetette, hogy már attól féltem kitörik a nyaka. Itthon ilyenkor leteszem a puha szőnyegre, vagy be az ágyába, de a váróban ez ugye kivitelezhetetlen volt. Így kénytelen voltam a karomban egyensúlyozni szegénnyel, csitítgatni, persze eredmény nélkül. Nem kellett se cumi, se keksz, se innivaló, se a játéksarok játékai, se semmi. Dőlt rólam a víz, közben nem is tudom hány együttérző szempár szegeződött ránk, még az egyik asszisztens is becsukta az addig nyitva lévő üvegajtót - gondolom dolgozni akart, valamelyest csendben. 20 percet töltöttünk el így, mire végre behívott v/d Hulst bácsi, akit már június óta nem láttunk.

Eleinte bent is visított Emma, aztán ahogy elkezdte a doktorbácsi vizsgálni, abbahagyta. Gondolom lemerült az elem. Egyrészről a fülei rendben vannak, nem gyulladtak és a fültubusok is a helyükön vannak. A torka viszont gyulladt, a torokmandulái pedig akkorák, hogy alig kap levegőt, és hát nyelni sem tud így. Ez a mostani lázas betegségnek köszönhető, ezért kaptunk antibiotikumot (alig hittem a szememnek). A manduláját viszont majd szeretné látni nem beteg állapotban is, mert attól tart, hogy előbb-utóbb azzal is sorrakerülünk a műtőben. Hajdejó lesz...

A nyelv- és beszédfejlődéssel kapcsolatban pedig tovább küldött az akadémiai kórház audiológiai központjába kivizsgálásra. Még ma kér nekünk időpontot, de elég hosszú a várakozási idő, így reméli, hogy március elején már ennek az eredményével megyünk vissza hozzá.

Ez a videó pár hete készült, és erre szoktuk azt mondani a kedves magyar ismerőseinknek, hogy Emma hollandul gagyorászik, a holland rokonoknak meg, hogy magyarul szövegel (amúgy meg kínaiul nyomja :)) A lényeg viszont, hogy - amint írtam korábban - ha verbálisan nem is ért sokat, a helyzetekből gyorsan kitalálja, hogy mi a szösz van.

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Tegnap Emma furcsa volt nekem. Nagyon sokat ült/feküdt rajtam mozdulatlanul, de ugyanakkor voltak aktív percei is, főleg amikor betettem a Katootje c. dalt, na akkor ezerrel elkezdett (ülve) táncolni.
Viszont kétszer szabályosan összesett úgy, hogy állt a kanapéra támaszkodva és egyszercsak zutty. Ebből egyszer úgy nekiesett az üvegasztalnak, hogy vérzett a szája :(( Estére melegnek éreztem, nem véletlenül: 38.8. Így hát vacsi után (lehet, hogy Ő is olyan húsevő lesz mint a bátyja, mert a karfiolt otthagyta) gyors fürdés, kúp, majd alvás. Az éjszaka szerencsére jól telt, csak egyszer hallottuk köhögni, és aludt reggel fél 9-ig. Reggel egész jól volt, vidám, élénk, és főleg láztalan, ezért úgy döntöttem, hogy mégiscsak elmegyünk fizióra.

Mivel most Bencének őszi szünete van, Ő is velünk tartott. Talán neki köszönhető, hogy Emma nagyon ügyesen részt vett a gyakorlatokban. Megmondtuk Bencének mit kell csinálni, Emma pedig utánozta Bencét! És nagyon élvezték mindketten! Persze 10-15 perc alatt Emma elfáradt, nem reagált még a nevére sem, nem akart már utánozni, és csak néha-néha állt fel és "futott" egy kört. Bence azért szépen végigcsinált mindent, és néha Emma is csatlakozott hozzá.

Fizióról kifelé menet összefutottunk a folyósón Vomberggel, aki miután megjegyezte hogy nagyon jól nézek ki, megkérdezte hogy vagyunk, amire én zavaromban nagyon amatőr módon azt bírtam válaszolni, hogy jól csak kicsit náthásan, említést sem téve a tegnapi "összeesésekről". Meg mondtam, hogy holnap jövünk a fül-orr-gégészhez, amire mondta, hogy hétfőn ahogy megbeszéltük, telefonál nekem. Úgyhogy addigra majd összeírom a listát az említésre méltó történésekről.
Mire hazaértünk, megint melegnek éreztem Emmát, de nem akartam már macerálni a hőmérővel, inkább ágyba dugtam - hulla fáradt volt. Két  órával később felkelt és megint 38.6 volt :( De úgy döntöttem, azért holnap így is elmegyünk a fülészhez, ha már 4 hete várunk a sorunkra. És ki tudja, lehet hogy a füle/mandulája stb. miatt beteg, legalább megnézik.

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő