Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Igazából nem tudom mi számít első szónak. Mert Emma már egy ideje mondja, hogy papa, de azért annyi papája nincsen, mint amennyi mindenre használja ezt a szót :) Úgyhogy ez bár egy (mindkét nyelven) értelmes szó, de nem jelentéstudatosan használja.
Aztán ott van néha a "keke" amit a kukucsozásnál mond néha, meg ott van a másik "kek" ami talán a holland kijk (nézd) akarna lenni, sőt a "klááá" is ami a holland klaar-ból (kész) származtatható. De nem mindig mondja, és nem is mindig érti meg, ha hallja. Sokszor mondja körülbelül azt, hogy "esszé" a tessék-köszönöm témakörben, és van a "háj", ami talán a holland hoi (szia) Emma által angolosított változata.
De ma, ma elérkezett a nap, amikor látott az utcán egy kutyát és azt mondta: "KEK, KUKU!", azaz "kijk kutya!", tehát lefordítva full magyarra azt jelenti, hogy "nézd kutya!" Na erre mondják, hogy csak az anyja érti, de legalább az anyja érti!!!! És ha így vesszük, akkor ez nemcsak hogy az első tudatos szó, hanem rögtön az első mondat, és  kapásból két nyelven prezentálva! Hát én egyből össze-vissza puszilgattam az én okos-ügyes holland-magyar nagylányomat, aki meg csak nézett, hogy mi van, gondolom nem tudta, hogy miért örülök ennyire annak a csúnya kis kukunak :)

Egyébként pedig továbbra is megy az utánzás ezerrel! De olyan szinten, hogy amikor a röntgenre vártunk és elment mellettünk egy pasi begipszelt lábbal sántitva, akkor Emma is egyből kimerevítette az egyik lábát és sántítva ment utána :)
Aztán meg van Emmának egy állatfigurás tányérja, így minden étkezés előtt-után szépen végigmutogatom az állatokat és hozzá mondom a neveiket. Amikor készen vagyok és visszakérdezek, hogy hol van a cica, akkor Emma fogja magát, és szépen végigmutogatja az állatokat a kis ujjával, és mindegyikhez dünnyög valami érthetetlent :)
Vagy amikor vacsoránál végigmondjuk szintén mindenkire rámutatva, hogy Papa-Bence-Mama-Emma, akkor is Emma mindenkire rámutatva végigmondja, hogy Papá-Papá-Papá-Papá :D

Most például azt is hihetném, hogy mennyire okosan felfog mindent, mert az előbb például idejött, felhúzta a pólómat és a hasamhoz tette a szívószálas poharának a végét, majd a kanna csőrét egy kicsit, aztán lehúzta a pólómat és ment a dolgára. Szóval ha terhes lennék, teljesen elérzékenyülve gondolnám, hogy mennyire aranyos, hogy inni ad a babának a pocakomban, vagyis egyátalán hogy felfogja, hogy baba van a pocakomban és hogy még inni is kell neki! Csak hát nincs baba a pocakomban (sőt esküszöm most még csak nem is néz ki úgy a hasam, minta :)), szóval nem tudom, hogy ez mit jelent. Vagy lehet, hogy Ő tud valamit, amit én még nem? :D

Papapapapapapázás a reptéren: (klikk hogy meg is tudd nézni)

 

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

...már túl is vagyunk a csontvizsgálaton! Elég gyorsan sikerült időpontot kapnunk, úgyhogy ma reggel a VUmc radiológiai osztályán kezdtünk. Negyed órát vártunk a folyósón amíg átállították a gépeket Emmának megfelelően, majd bevonultunk. Emmának ebben a pillanatban jelzett a "doktorradarja", hogy orvosféleségek vannak a láthatáron, úgyhogy ideje elkezdeni sírni. Bent levetkőztettük, majd azt mondja nekem a nő, hogy fektessem Emmát hanyatt az asztalra. Na ja, végülis mi sem egyszerűbb!

Végülis aztán egy nagy lepedőbe szorosan bebugyoláltuk, hogy ne tudjon kalimpálni, én szorítottam a lepedőt, a fejét Nick két könnyű panell közé fogta és már csinálták is az első felvételeket a koponyájáról. Mikor a fejével készen lettek, a nyaka jött, majd szépen tovább lefelé. Én a lepedőt egyre jobban meglazítottam, majd mikor a mellkasánál tartottunk, majdnem teljesen kitakartam, mert már nem is rúgkapált! Sírni persze sírt egész végig, a röntgenes néniknek úgy kell túlkiabálniuk hogy egyeztessék hogy pontosan mikor, miről és melyik irányból készül a felvétel (a fülkéből nem látták, hiszen folyamatosan hárman-négyen álltuk körül).
Emma 80 centis kis testéről összesen 29 felvétel készült, Nick szerint mostantól Emmával fogunk világítani itthon. De viccet félretéve, azért rólunk eddigi életünkben talán 2-3 röntgenfelvétel ha készült, szegény Emmáról meg már most annyi, amennyi 10 életre is elég lenne :( Remélem, hogy azért ennek nem lesznek következményei.

Elvileg 4 munkanapon belül a radiológus kielemzi a képeket, és elküldi a szakvéleményt a genetikusnak, akivel viszont csak hónapok múlva fogunk beszélni, ezért megkértük, hogy nekünk is küldjék ki. Hátha mi is ki tudunk hámozni belőle valamit, vagy ha más nem, akkor amúgy is elviszem Vomberg bácsihoz, és majd Ő megszakérti nekünk. Már ha fog dolgozni, mert most megint beteg szegény.

 

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Ma tovább bővült orvosaink névsora, és még nincs vége. Ezúttal a genetikusnál jártunk, első elbeszélgetésre. Új orvosunkat dr. Mariet Eltingnek hívják, aki egy másik genetikussal együtt fogadott bennünket. Ők már felkészültek Emmából, végigolvasták a Vomberg bácsi által írt "könyvet", de azért együtt is végigvettük az eddig történteket. Ezután áttértünk a családi háttérre, Nick és én szüleim, testvéreink, nagybácsiaink, nagynénieink kerültek szóba, bár inkább a család férfi tagjain volt a hangsúly és az Ő magasságukon. Nick családjában előfordul a hajlékonyság (nem olyan extrém módon mint Emmánál), meg van még pár dolog amit feljegyeztek.

Ezek után következett volna Emma vizsgálata. Ha Emma akarta volna. De nem akarta. Már az nagyon fájt neki, hogy lefényképezték minden lehetséges szögből, nagy nehezen készült fotó a kezeiről és lábairól, majd egy kép az álló Emmáról, bár ez utóbbit nekem kellett megcsinálnom miközben kimentek az orvosok a szobából, mert Huncutka nem akart az istennek sem állni.

Aztán bejött az orvoscsoport többi tagja is, így ők lettek túlerőben, 6 orvossal néztünk farkasszemet. Nem bízzák a véletlenre, na :) Ahogy kivettem, főként azért fontos a "több szem többet lát" genetikuséknál, hogy a külső ismertetőjegyek megítélése a lehető legobjektívabb legyen. Ami nekik fontos volt:
- mindenekelőtt a kék szemfehérje,
- nagy írisz,
- szemredő,
- vékony haj,
- kissé alacsonyan ülő fülek (ez határeset),
- túl rugalmas bőr,
- hosszú, vékony ujjak a kezeken,
- késői fogzás, nem sorrendben jövő fogak
- dupla nyelvcsap
- és természetesen a túlzott hajlékonyság, hypotonia.

Aztán kimentek egyeztetni, majd Elting néni ismeretette a tervet: egyszerre több irányba el szeretnének kezdeni vizsgálódni, mert a vizsgálat és kórtörténet alapján sajnos több betegségcsoport is szóba jöhet. Konkrétan nem szeretett volna kiemeleni semmit, de azért elmondta, hogy többek között a kötőszövetet érintő betegségeket, az osteogenesis imperfecta -t (üvegcsont), valamint a Loeys-Dietz szindrómát fogják vizsgálni. Ezenkívül felkerült a listára a Noonan szindróma is, bár a külső jegyek nem utalnak rá (az egyéb tünetek viszont igen). A vizsgálatok persze ezeknél sokkal több mindenre fognak irányulni, és az eredményektől függően alakulnak a továbbiak.
A vizsgálatok pedig DNS vizsgálat (vérből), kiterjesztett kromoszóma vizsgálat (vérből), szemvizsgálat, valamint csont- és csontvázvizsgálat.

A kromoszóma vizsgálat keretében nem csak azt fogják nézni, hogy megvan-e az összes, hanem azt is, hogy az egyes kromoszómákban rendben van-e minden. Ha itt találnak valamit, akkor nagy valószínűséggel Nicknél és nálam is elvégzik ezt a vizsgálatot, valamint a DNS-t is. E két vizsgálathoz a vért ma levették (ez sem volt sírásmentes, kicsit nehéz volt vénát szúrni), de eredmény csak 4-5 hónap múlva várható.

A szemvizsgálat a genetikus szerint sajnos elég kellemetlen lesz, szerintem meg egyenesen kivitelezhetetlen, ha csak nem nyugtatózzák be Emmát :( Itt a kék szemfehérje és a nagy írisz miatt szeretnék pontosan tudni, hogy a szemében "hátul" nincs-e valami fejlődési rendellenesség, ami esetleg szintén valamely betegségcsoporthoz kapcsolható.

A csontvizsgálat pedig abból áll, hogy röntgenfotót készítenek az összes csontjáról, egyrészről hogy lássák az egész csontvázát egyben, másrészről, hogy megnézzék, nincs-e eltörve/megrepedve valamely csontja, ami esetleg figyelmen kívül maradt, harmadrészt, hogy megnézzék a csontok állapotát, milyenségét. Én ettől a vizsgálattól is tartok, mert bár nem fájdalmas, de hogy Emma nem fog mozdulatlanul megmaradni egy pillanatra sem, az is biztos. Meglátjuk.

Március végén telefonon egyeztetünk a genetikussal, hogy hol tartunk a vizsgálatokkal.

Egyébként méreckedés is volt, és Emma ruhában 1O.2 kg, és 8O.5 cm. Ez annyit tesz, hogy a hízással viszonylag jól állunk, ám a növéssel egyátalán nem (3 hónap alatt fél centi, és már akkor is a -1-es vonal alatt volt)

Mára ennyi. Will be continued.

Súly:

Hossz:

 

message 5 hozzászólás Hozzászólok »

Eme szép kerek hónapforduló alkalmából gondoltam leírom már hol tart Emma, mert a karácsonyi fennforgás miatt elmaradt a 21 hónapos beszámoló.

Mondjuk a súlyát, hosszát most nem tudom. De remélem hogy nyolcvanegynéhány centi és erősen közelít a 10 kilóhoz - a cél, hogy elérje ezt a bűvös számot, mire megyünk megint Vomberg bácsihoz, 4 hét múlva. Persze akkor sincs semmi, ha nem, csak én szeretném.
Azt viszont tudom, hogy kereken 10 foga van, amiből 4 rágó.

Mozgásilag szerintem egyre jobban állunk, Visegrádon önszántából fiziózott, fel-le lépegetett a 2 lépcsőfokon kézenfogva, és gyalogolt egyenletlen terepen is. A hóval végül mégsem barátkozott össze, abban nem akart sétafikálni, de ez nem hiszem hogy fejlődéstani kérdés lenne :) Viszont egyre gyorsabban szedi a lábát, főleg amikor vigyorogva menekül a Bence elől.

A jelenlegi nagy paránk, a beszéd és beszédértésértés is kicsit javult. Vagyis érthető szavakat a továbbra is általánosan használt papán, és a "klááá"-n (klaar=kész) kívül még nem nagyon mond, de legalább a beszédértésben léptünk egy picit. Így most már biztosan megérti, hogy cipő, csüccs, hami-hami, pápá, klaar (kész), eten (enni), és talán kapisgálja az inni, kész, baba, keksz, kutya szavak jelentését. Ez ennyi idősen nem sok, de mégiscsak picivel több mint 20 hónaposan.
Illetve most jut eszembe, hogy van még 2 szó, amit Emma többé-kevésbé tudatosan használ: keke (kukucs), esszé (tessék, köszi).

Mostanában sokat gondolkozom a cumi témán, mert Bencétől 20 hónaposan vettem el véglegesen, és úgy éreztem, hogy nagyon jó volt az időzítés, nem volt semmi dráma. Emmával viszont ez is késik. Egyrészről mert még elég sok foga hiányzik, és fogzáskor a cumira teszem a Dentinoxot + jól jön az alvónyuszi mellé a másik megbízható barát éjjelre, bár lekopogom, eddig azért nem okozott sok gondot a fogzás. És neeeem, nem én vagyok lusta a megbízható barátot játszani éjjelente, csak engem nem tud szopogatni :) Másrészről pedig kórházjárás idején tesz jó szolgálatot a cumi, amikor utolsó opcióként bedobom a megnyugtatásra, hogy ne egy mereven visító Emmával az ölemben kelljen külföldiül fontos dolgokról beszélgetnem, válaszolnom a feltett kérdésekre, megérteni és megjegyezni az orvosi szakszavakat. Mondjuk sokszor a cumi sem segít, de azért jó ha ott van. Csak hát... mondjuk a fogai így is kicsit össze-visszán nőnek, bár lehet hogy helyükre találnak majd ha mind kint lesz, de akkor is. A cumi nem jó dolog! Arra gondolni sem akarok, hogy esetleg még 3-4 évesen is cumizzon! Úgyhogy most kezdjük el tudatosan és szigorúan, hogy cumi (és nyuszi) csak alváshoz vagy a kórházban van.

Ezenkívül képzeljétek, Emma MA ELŐSZÖR ivott pohárból!!! Ráadásul tejet! Hurrá! Nem egyedül persze, mi még csak most kezdjük a gyakorlást, mert eddig hiába próbáltam, hallani sem akart róla. Na ja, nem kapkodta el ezt sem, de  bevettük ezt a kanyart is! Egész jól ment egyébként, csak még nem tudja, hogy le kéne nyelnie és/vagy becsuknia a száját mielőtt elvesszük a poharat, mert most kifolyik a szájából a cucc :D Mindegy, átöltöztünk utána, de legalább már gyakorlunk!

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Úgy tűnik visszajönni egyszerűbb, mint hazamenni. Legalábbis a visszaút elég flottul ment, simán elkocsikáztunk a reptérre, besétáltunk, felültünk a gépre, repültünk, leszálltunk, hazaautóztunk. Semmi extra. Illetve annyi, hogy Emmabébi nem szereti ha korlátozzák, ezért eléggé sírva fakadt amikor be kellett kötnünk az övet a repcsin, de különben jó utunk volt.

Viszont ott tartottunk a beszámolóval, hogy karácsony. Jött bizony a Jézuska, hozott szép fát, és (túl) sok, szép ajándékot. 23-án éjjel a kisangyalok feldíszítették a fát suttyomban, majd behúzták a télikert függönyét, 24-én pedig próbálták Bencét távol tartani a nappalitól, biztos ami ziher. Aztán amíg délután a Nagymama lement a templomba Bencével Jézuskavárásra, addig ez a vicces Jézuska nagyon cselesen jól elkerülte Bencét, feljött hozzánk és elhelyezte az ajándékokat a fa alatt. Mikor mindenki egybegyűlt, csengetett, majd kisurrant az ablakon(?), és ott hagyta nekünk a csodát! Emma tátott szájjal nézte, Bence pedig szokásához híven uralta a helyzetet, és egyből ismertette a programot, miszerint legelőször Ő énekel hollandul egy karácsonyos dalt, majd mi mennybőlazangyalozunk, majd Ő kiosztja az ajándékokat. Ebbe aztán Emma is készségesen besegített, mivel mindent utánoz, szépen hordta a csomagokat mindenkinek, attól függetlenül, hogy milyen név szerepelt rajtuk :) Az ajándékok végül mind a legjobb címzettekhez kerültek, mindeki örült mindennek! Bence legjobban a hőn áhított Mickey egeres karórájának örült, Emma pedig a babáinak, és a zenélős, formabedobós sütifalónak. De jókat játszott Bence az első Sudokujával is (ez egy szuper jó játék!), na meg alkotott mindenfélét, festett, vágott, ragasztott, gyurmázott, színezett, egyszóval nagyon elfoglalt volt. (Egyébként meg a megérkezésünk percében hozzánőtt a Nagymamához, és onnantól kezdve nem eresztette el, mindent csak a Nagymamával akart csinálni.)


Másnap rápihentünk a sok ajándékra, na meg a finom vacsorára, harmadnap pedig Zsoltiékhoz mentünk, ahol találkoztunk a család egy részével. Bence jót játszott Dorkával, akinek bármelyik pillanatban megszülethet a kistestvére, Réka. Bence el sem akart jönni, végül csak úgy sikerült búcsút venni, hogy megígérték kijönnek Visegrádra még játszani egy nagyot (így is történt). Bence nagyon elgondolkodott Csilla nagy pocakján, ezért Budapesttől Szentendréig válaszolgattunk a "hogy került a kisbaba a Csilla pocakjába?" és a "hogy fog onnan kijönni?" kérdésekre ;) Néha kicsit leizzadtunk, de végül - ne kérdezzétek hogyan - sikerült a vulkánok működésére terelnünk a szót, amely téma kitartott Visegrádig, sőt még tovább is :)

A következő napokban kétszer is találkoztunk Márkékkal (igen-igen, Ő a Manóblog alapítója és CEO-ja :), úgyhogy Bence nem maradt játszótárs nélkül. Katával nagyon jól megértették egymást, már ha nem kerültek a vonatokon az útjukba, mert abban Bence nem ismer tréfát (és barátot). Emma hihetetlen módon egy pillanat alatt levette, hogy végre nem Ő a legkisebb, és Mátéhoz egyből közeledni kezdett, aki nagy vigyorral fogadta a rohamot.

Utolsó előtti napra még beterveztünk egy gyerekes programot a kétéves Rubennel és újszülött kisöccsével Edgárral, de sajnos végül otthon kellett hagynunk a gyerekeket a Nagymamával és a Nagypapával, mert mindketten elkezdtek hányni. Szerencsére úgy tűnik megúsztuk két gázos éjszakával és egy nappallal, bár sajnos azóta nem nagyon eszik egyikük sem, de főleg Emma nem :( Remélem, hogy mihamarabb kilábalnak belőle, és nekiállnak falatozni, mert most még az asztalra kitett édességeket sem eszik, amivel gondolom jól leírtam a helyzetet.

Otthonlétünk legeslegutolsó perceiben összefutottunk a reptéren Rékával és kisfiával, Noával, de velük nagyobb játékra majd Hágában kerítünk sort.

Itthon a hó nem mert többé a szemünk elé kerülni, elolvadt mind, a nap viszont másnap előbújt és +5 fokig melegítette fel a levegőt, majdnem tavasz. Már csak a hajnali madárcsiripelés hiányzik!

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő