Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ma nem írok semmit. Helyette megnéztem újra egy régebben látott videót, és megint elérzékenyültem. Aztán elkezdtem képzelődni és most itt röhögök magamban: ehhez még sokat kell gyakorolnom. És Nicknek is. De ha nem megy, majd bevesszük Alexot is a kórusba :-)

Na végre, már eltelt egy nap! A helyzet változatlan, boldog vagyok és aggódós, és előrelapoznék pár hetet a naptárban.

Érdekes, hogy otthon gondoltam, majd jól eldicsekszem a 7 kilós fogyásommal, de sajna senkinek nem tűnt fel, még nekem sem. Mert hogy fel voltam (vagyok) puffadva, ami így utólag már érthető, mindig így kezdődik nálam a dolog, de mégis kicsit gáz. Nemszeretem. Mert hiába jönnek rám a régnemlátott/hordott ruháim (na meg az újak :), ha rajtam bálnajelmezre hasonlítanak. Tudom, hogy ez majd elmúlik, meg először úgyis mindenki azt hiszi, hogy csak felszedett pár kilót az ember lánya, csak akkor ki jön rosszul, mikor épp a fogyással dicsekedne.
Na de nem panaszkodom, mert ez legyen a legfőbb terhességi nyavalyám! És különben is: a puffadás csak vizuálisan látszik, a mérlegen szerencsére nem, és végső soron az a lényeg! Meg az, hogy van egyátalán valami terhességi nyavalyám, mert az is megerősítés addig a bizonyos várva várt első ultrahangig. Hú, de messze van még az!

Asszem megyek, és megnézem, milyen az idei őszi-téli kismamadivat. Kezdek begolyózni? Nem, csak átálltam babaváró üzemmódba :-) Mert másoknak ez még túlzás, hiszen "ugyan, csak tegnapi a teszt", de szerintem minden kismama az első perctől kezdve nagyon más állapotba kerül.

Minek tovább titkolózni, mikor már vagy két órája ott virít két határozott csík a teszten, aminek a jelentését ráadásul az ultramodern high-tech teszt a gyengébbek/bizonytalanok kedvéért digitálisan is megjeleníti? Babonából? De nem tudom babonás vagyok-e. Csak azt tudom, hogy fülig érő szájjal írom ezeket a sorokat, és legszívesebben világgá kürtölném a nagy hírt. Na erre pont jó az internet. De csak azon szerencsések tudhatják meg, akik olvassák eme blogot. Ők is csak akkor, amikor nyilvánossá teszem ezt a bejegyzést. Még megpróbálok várni vele egy kicsit. Csak olyan lassan megy az idő, és olyan sok gondolatom, érzésem van. Tervezgetek: jövő héten felhívom a kórházat és megpróbálok két hét múlvára egy időpontot kicsikarni Alex asszisztenseinek nevezett testőreitől. Aztán majd, ha túl vagyunk az első ultrahangon, na akkor lesz publikus a hír. Addiglen pedig itt gyűjtögetem a mondandóimat, és azon gondolkozom, hogy Mr. Gépház stikában olvassa-e ezt... valld be!

 

Szóval miért is nem szokták elmondani a nagy hírt akkor, amikor a legintenzívebb? Azt hiszem Magyarországon jobb a helyzet, ott némely szerencsés anyuka, barátnő már ekkor megtudja (ezalkalommal az én Anyukám is volt oly szerencsés). Errefelé viszont mindenki mélyen hallgat a 12. hétig. Merthogy biztos, ami biztos. Esetemben viszont ez a mások által bűvösnek tartott 12. hét nem jelent semmit. Soha nem is jelentett. Bencével asszem csak azért vártunk a bejelentéssel a 9-10. hétig, mert így szokás. Tavaly júniusban viszont már a tesztelés után pár nappal elmondtuk a szülőknek, hogy kistesóval bővül a család. Hiba volt, mert egy héttel később újra telefonálhattunk, hogy mégsem. Ádám bejelentésével tehát megvártuk az első ultrahang eredményét. Ezek után nem tudom, hogy mire és mennyit kéne várni, mi az illendő, és hogy szokás. Egyelőre hát elteszem ezt a bejegyzést, aztán meglátjuk meddig bírok hallgatni.

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Szeretném én frissíteni ezt a blogot, csak jelenleg nincsen semmi hír, amiről beszámolhatnék. Hacsak nem annyi, hogy tervezgetünk, számolgatunk, szeretnénk már nagyon, de várnánk is még egy kicsit néhány okból kifolyólag, szóval nem tudjuk mi tévők legyünk, így félig-meddig a sorsa bízzuk magunkat.
Na megy ez nekem, hadoválás a semmiről. Még a végén elmegyek újságírónak. :-)

Szomorú hírrel van tele a holland sajtó. A labdarúgó Eb egyik holland játékosának állapotos felesége váratlanul kórházba került Svájcban, ahol túl korán világra jött kislányuk röviddel a szülés után angyalka lett.
Megbénultam a hírtől. Pedig ezelőtt még nem is hallottam Boulahrouzról.

Ma egyébként is különösen sokat gondolok Ádámra, mert virtuálisan ellátogattam arra a koraszülött babákról szóló fotókiállításra, amit személyesen nem tudok megnézni Budapesten, az Erzsébet téri Gödör Klub parkjában.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő