Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Tegnap este megint sokat okosodtunk a Hanen tanfolyamon, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a videók visszanézése után konstatáltuk, hogy nagyrészt az ösztönösen jól csinált dolgokat tesszük tudatossá, illetve ezt egészítjük ki pár trükkel. Például az ember ösztönösen törekszik a szemkontaktusra, amit ugye leginkább szemmagasságba kerüléssel lehet elérni. Ha ez megvan, akkor viszont fontos, hogy nem szabad nekünk irányítani (gyere olvassunk), és nem tanácsos túl sokszor ugyanabban a szülőszerepben  tündökölni: 
- a tesztelő (hol van az autó)
- a segítő (mindjárt felveszem a földről)
- a szórakoztató (játszunk bábszínházat)
- a rendező (várjál, ezt az oldalt még nem néztük meg)
- a néző (fú de klassz az a sárkány ott a földön)
- az együttműködő (most legyek én a cica? miáúú!)
- az elfoglalt főnök (gyere, erre most nem érünk rá)

Persze minden szülő volt már mindegyik szerepben, amivel nincs is baj akkor, ha tisztában vagyunk az adott szerep hátrányaival, és főleg ha nem túl gyakran találjuk magunkat ugyanabban a szerepben.

A szemmagasságba kerülés után a leghatásosabb a várás-figyelés-hallgatással elérni, hogy a gyerek kezdeményezzen, majd akkor interakcióba lépni vele, méghozzá a megfelelő módon. Ilyenkor legjobb az utánzással/imitációval kezdeni: leutánozni a mozdulatát, a kiadott hangot, esetleg a játék által kiadott hangot, amire válaszként többnyire újra megcsinálja azt a mozdulatot, kiadja azt a hangot - vagy egy másikat, akkor azt utánozzuk. Ezután következik a megnevezés, aminek Emma szintjén egyetlen szóval kell történnie (tehát nem "de szép madarak repülnek ott", hanem "madár"), amit mindig érdemes megtámogatni testbeszéddel (ennek örömére tanultunk egy kis jelbeszédet is - tök jó!).

Már említettem, hogy a csoportban több gyerek szokott "bezárkózni" és se hall, se lát dömötörként ücsörögni. Ennek megtörésére a fenti módszerrel, egy Tom Hanks filmből hoztak példát. Főhősünknek éppen sietősen indulnia kell, de a gyerekének esze ágában sincs, hanem inkább a cicájával van elfoglalva. Mikor már semmi idő nincs hátra, Tom Hanks idegesen keresni kezdi a gyereket, de sehol nem találja. Aztán nagysokára megtalálja egy asztal alatt ücsörögve, "bezárkózva" és a cicát simogatva. És ekkor fogja magát Tom Hanks, és szépen leguggol, bemászik az asztal alá (szemmagasság), leül a gyerek mellé, majd lekezdi simogatni a cicát (utánzás). Ezzel interakcióba lép a gyerekkel, aki meglepődik, kinyílik, majd azt mondja a papájának, hogy gyere, indulnunk kell :)

Nyilván azért ezt nem lehet minden szituációban alkalmazni, de az is biztos, hogy nem csak a filmekben van ilyen. Majd kipróbáljuk!

A szívszorító része a tegnap estének a további ismerkedés volt, azaz meghallgatni és elolvasni a többiek történetét. Nem mondom, mi is túl vagyunk már pár szörnyű héten, napon, pillanaton az utóbbi években, de amiket egyes csoporttársaink éltek/élnek meg az szívbemarkoló! Szerencsére van köztük pár happy enddel végződő történet is, de a többség vagy bizonytalanságban él (mint mi) vagy pedig egy életre szóló állapottal kell szembenézniük, és minden nap újra és újra megküzdeniük egy élhető életért.
Éjjel elég nehezen tudtam elaludni.

Tegnap elérkezett a nagy nap, gyerekeket lefektettük, anyós befogtuk estimesélőnek és Nickkel motorra pattantunk, és elsuhantunk az első Hanen órára.

Hol is kezdjem? Ez most még inkább csak ismerkedés volt egymással, a tanárokkal, és a programmal. A tanárok Annemarieke, a logópédus és Tine, aki pedagógus (ez nem azt jelenti hogy tanár). A csoport 8 gyerek szüleiből áll. A legfiatalabb gyerek egy másfél éves Down-os kislány, utána következik Emma, a többiek 2.5-4 évesek. A szülők között van mindenféle náció a sri-lankai pártól kezdve a magyar anyukáig (én) minden ;) A gyerekek között van, akinek szindómája van, van akinek agyi fejlődési rendellenessége és van, akinél (még) nincs diagnózis. Ami érdekes volt (és nagyon jó), hogy rengeteg hasonlóság van a gyerekek között, végre találkoztunk olyan szülőkkel, akik ilyen vagy olyan okból, de ugyanolyan kérdések előtt állnak mint mi, legtöbbjüknek ugyanúgy van (egy nagyobb) egészséges gyerekük is, akihez eleinte ugyanúgy hasonlítgattak, és ugyanúgy aggódtak, amikor a kicsi lemaradt (előbb motorikusan, majd verbálisan), és ugyanúgy furcsa volt a sok apró gond. Ugyanúgy már majd be diliztek a "figyelésbe", mert diagnózis nélkül egy idő után már minden gyanús (leginkább önmagam, hogy megőrültem-e), és akiknek időközben meglett a diagnózis nagy fellélegzésről számoltak be, hogy végre most már tudják hányadán állnak - még akkor is, ha kérdés milyen fokú a Down-szindróma, vagy mennyire lehet fejleszteni az agyi rendellenességgel élő kisfiút.

Megismerkedtünk a Hanen elvekkel is. A program jelenlegi szintjük szerint 4 csoportra osztja a gyerekeket: felfedezők, csendes beszélők, kezdők, és építkezők, elkülönítve a beszédértést és a beszédet (mert legtöbbször többet ért, mint amennyit beszél). Emma mindkettőt figyelembe véve a csendes beszélő kategóriába tartozik. Ez csak annyiből lényeges, hogy kicsivel másabb technikát kell alkalmazni a különböző szinteken lévő gyerekeknél. (Valamint a 2OO oldalas "It Takes Two To Talk" c. tankönyvből egyelőre elég csak a ránk vonatkozó részeket elolvasni ;))

3 fő elv köré épül a program, melyek közül az elsőhöz a megfigyelés, várakozás, hallgatás kapcsolódik. A kutatások (na meg a józan ész) szerint a gyerekek akkor tudják tudásuk legjavát adni, ha ők irányíthatják a beszélgetést/kommunikációt arról, ami őket éppen akkor érdekli. Tegnap a sokak szerint legnehezebb részről, a várakozásról kezdtünk tanulni, részben rövid videókat nézve és azokat elemezve (jövő héttől a családlátogatások alkalmával készített saját videókat fogjuk elemezni!). Ez a várakozás azt a fél pillanatot vagy akár hosszú percet jelenti, ameddig kivárunk mielőtt reagálnánk egy adott szituációban. Pl. ha vacsora közben leesik egy darab kenyér, akkor nem egyből nyúlunk utána, vagy azt mondjuk, hogy hopp, leesett, hanem kivárunk amíg a gyerek részéről érkezik valami reakció: egy hang, egy szó, egy jel, egy mimika, bármi. Ugyanígy, ha szeretne valamit a gyerek, pl. mutat az asztalon lévő innivalóra, akkor még egy picit várni kell, hátha mond hozzá egy hangot is, vagy egy fél szót (vagy később egy rövid kis mondatot). És hogy ne legyen részünkről feszültséggel teli ez várakozás ezért megtanultuk, hogy mostantól a várakozás pillanatainak mértékegysége az elefánt. Vagyis ilyenkor el lehet kezdeni sorolni magunkban, hogy egy elefánt, két elefánt, három elefánt.. És tényleg! Már előre röhögtünk magunkon ahogy belegondoltunk hogy fogjuk számolni az elefántokat :) És később majd így is tudjuk elmesélni, hogy  azt mondta Mancika, hogy "ö-ö" de én vártam négy elefántnyit, és akkor hozzátette hogy "éf" - és így sokkal előrébb jutottunk :D

Ugyanakkor nem szabad sokáig várni (főleg Emmánál) mert pl. ha látja, hogy nem mozdulunk, akkor elkezd sírni, és megszakad a kommunikáció. Viszont ha egyből mozdulunk, akkor nincs motiválva arra, hogy próbálja magát jobban kifejezni. És ugyanígy várni kell, amikor nem tudjuk mit szeretne. Várni arra, hogy adjon még valami jelet, utalást, amiből következtethetünk. És sokszor arra kell várni, hogy feldolgozza a kapott információt és ingereket, majd ezek után kigondolja hogyan tudna reagálni.
Érdekes, hogy nagyon sok szülő mondta, hogy a gyereke ugyanúgy bezárkózik mint Emma, és olyankor semmire nem reagál, jó ha  a szemeit mozgatja. Egy anyuka mesélte hogy emiatt az ő neurológusok egy fajta epilepsziára gondolt, de most elkezdett gondolkodni, hogy lehet hogy ilyenkor csak ingerfeldolgozás/szókeresés zajlik a kis buksiban? Én is néztem Nickre, hogy lehet, hogy Emmánál is ez van, mire rávágta hogy hát amennyi ideig Emma mozdulatlanul tud maradni, az biztos, hogy nem a szavakat keresi. Vagy pedig nagyon nem találja őket :) Anyway, azért lehet, hogy pár bezárkózás magyarázható az ingerfeldolgozással is.
Mindez elméletben egyszerűen és logikusan hangzik, a gyakorlatban viszont közel sem ilyen könnyű. Mondtam is, hogy mi tudunk várni, de Emma nem :) Vagyis amikor azt mondja, hogy ö-ö, én várok, Ő megismétli, hogy ö-ö és ha akkor nem történik valami (vagy nem az amit szeretne), akkor általában hasravágja magát és visít. De hát ugye nincs garancia arra, hogy minden egyes várakozás "eredményt" hoz. Az megint más kérdés, hogy amikor jön az ö-ö és mutat a szekrényre amiben a csoki van, de én nem akarok neki csokit adni, akkor mizu van - gondolom ilyen esetben nem kell várakozni, de ebben majd később fogunk elmélyedni.

Most egyelőre a házi feladat az, hogy egy általunk meghatározott szituációban megpróbálunk kivárni, és leírjuk, majd elmeséljük hogy sikerült. Valamint elolvassuk a tankönyv első fejezetét.

Folyt. köv. Egy elefánt, két elefánt, háro.....

Belevágtunk! Múlt héten megvolt a bevezető beszélgetés, megismerkedtünk a holland Annemariekével és a dán Tinével, hogy ők megtanítsanak minket a kanadai Hanen-módszer segítségével kommunikálni Emmával - addig is, amíg megtanul beszélni.

Mondjuk szombaton váratlanul Huncutka a Papa után mondta, hogy appel (alma) és aardbei (eper), így gondoltuk, hogy akár le is mondhatjuk a tanfolyamot, de aztán mégsem tettük. Jobb is, mert pont ma kaptuk meg a VUmc-ből a beszédfejlődés vizsgálat eredményét, ami 4 oldalon keresztül ismerteti, hogy mennyire van lemaradva Emma. Még nem volt időm rendesen átolvasni, és elsőre nem túl sokat fogtam fel a különböző tesztek értékeléséből, de a lényeg, hogy kb. minden teszt azt mutatja, hogy Emma jólhalló kortársainak 95-99%-a jobban teljesít mint Ő, továbbá hogy amikor a vizsgálatot csinálták (22 hónapos korában) 12-13, de maximum a 15 hónapos mércét ütötte meg. Ráadásul nem csak verbálisan, hanem non-verbálisan is! Nah, hát ettől nem lett jobb kedvünk.

Ma délután viszont meglátogatott minket Tine, mert az első órát mindig egy családlátogatás előzi meg, aminek keretében videófelvételt készítenek amint Nick és én (külön-külön) Emmával kommunikálunk. A felvételt aztán egyből visszanézzük a tévén, és kielemezzük. A mai a kezdő állapotot mutatja természetesen, a későbbiekben viszont nézik, hogy mennyire tudjuk alkalmazni a módszert, mit kell esetleg személyre szabni stb. A felvételeket aztán az órákon is visszanézzük a többi szülővel, hogy tanuljunk belőle. Érdekes, kíváncsi vagyok milyen lesz!

Én kissé tartottam a mai videózástól, féltem, hogy Emma önkéntes számüzetésbe vonul, és nem tudjuk megmutatni hogy mi mindent tud, bár az is igaz, hogy pont ezeket a szitukat kell megtanulnunk kezelni a Hanen segítségével. Szóval Huncutka kicselezett, és úgy viselkedett, mintha ezer éves barátnője lenne Tine, egyátalán nem zavarta se a kamera, se semmi. Szüntelenül virgonckodott, és nagyjából olyan volt mint szokott, ha négyesben vagyunk és jó kedve van :)) Kielemeztük a felvételeket, az apró mozdulatokat, hangokat, pillantásokat, reakciókat, érdekes volt, kíváncsian várom a folytatást. Nyilván nem lesz mindig ilyen, de jó is, mert nem ilyenkor vagyunk gondban, hanem amikor nem értjük egymást miközben valamelyikünknek nagyon fontos mondandója lenne.

Három hét múlva megismerkedünk a másik 8 szülőpárral, akik között vannak kétnyelvűek mint mi, és olyanok, akik gyerekénél még nincs diagnózis, mint nálunk. Életkorban is pont jó a csoport, a legfiatalabb egy 1.5 éves Down-os kislány, a többi gyerek pedig 2-2.5 éves. Izgi!

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Huncutka továbbra is mondogatja, hogy Mama! Sőt, már mondatba foglalja amit tud, és így beszél: Mama, Papa, Papa, Mama, Papa, Mama, Mama, Mama, Papa :)
További szavai:
- ke (oké)
- vuvu (kutya)
- kom (gyere, NL)
- kek (nézd, NL)
- kuku (kukcs)
- szesz (csüccs)
- usz (hupsz)
- esszé (tessék/köszönöm)
- ne (nem)
- baba (baba)
- koko (ez univerzális jelentéssel bír)

Szóval már egész sokat beszél, és olyan kérdéseket is feltesz, mint hogy "mama, hajlajamudmjrneuia papa?" ami azt jelenti, hogy hol a papa?, mikor jön a papa?, miért nincs itt a papa? és különben is szerelmes vagyok a papába! :D

Más:
Ma hivatalosan és ténylegesen elkezdtük újra a hashajtót, mert a több mint egy heti minibogyózás és felfújódott pocak sem tetszett nekem. Tudom, elégedetlen vagyok, mert sem a napi 3 nyakigkaki, sem a kétnaponta 1 nyúlbogyesz nem felel meg az elvárásaimnak.

Továbbá megint sikerült egy fülfolyást beújítani, múlt héten a jobb füle folyt kicsit, de szerencsére 2 nap alatt abbamaradt, így nem kellett csepegtetni, most viszont a bal füle folyik 3 napja, úgyhogy telefonálhattam a kórházba receptért...

Tegnap megjártuk a konz. irodát is, az adminisztráció kedvéért. Nem volt semmi, szerencsére a lazamaca jófej dokinéninél voltunk, aki hozzám hasonlóan nem látta értelmét feltenni a standard kérdéseket, hogy hogy alszik, és mit eszik, inkább megkérdezte hol tartunk a kórházasdival (már amit nem látott a gépében), és megvizsálta Emmát - minden nagyon gromek. Méretei ugyanazok mint 2 hete Vomberg bácsinál, csak most ruhában volt 1O.3 kg, de hát annyi baj legyen. A BMI-je rossz, de ez eddig sem volt másképp, és szerintem még jóideig nem is lesz. De szerencsére ez marhára nem izgat sem engem, sem a dokinénit :)

És a végére itten van a művésznő, amint a házi spa-ban bőrtisztító kúrát tart :D

....hogy MAMA!!!! Tegnap még filóztam, hogy csak belehallom-e, de ma egyértelművé vált: művésznő 2 éves és 1 hetes korában megtanulta kimondani, hogy MAMA!!!!! Bár még nem kifejezetten rám használja, de az majd még kialakul. Így a tisztán, érthetően kimondott szavak száma egyből megduplázódott, a papának lett párja is, akit mamának hívnak, mert úgy a tuti! Szóval amit írni akarok, hogy naaaagy örömünnep van itt kéremszépen, legfőképp az én szívemben. Igazi mama lettem másodszorra is! :)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő