Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szenteste reggelén, azaz szentreggelen, elmentem Alexhoz egy karácsonyi cervixmérésre: kb. 20 mm, tehát még mindig minden nyugis, bírja a strappát a méhnyakam, hiába érzem néha úgy, mintha Babci a cerclage-al szeretne játszani. A köhögésem is kisebb fokozatra kapcsolt, úgyhogy minden rendben. Ajándékként pedig Alex megkérdezte, hogy jövök-e egy hét múlva megint... hát persze!!! Csak még időpontom nincs - panaszkodtam - mert aszonták múlt héten a recepción, hogy ha ápr. 2-re vagyok kiírva, akkor "nem kell nekem még ilyen gyakran jönnöm". Na hát erre mondta, hogy akkor majd most jól kijön velem, és majd Ő megmondja, hogy milyen gyakran kell nekem jönnöm: legközelebb például dec. 30-án, akár mennyire is tele van az a naptár :-))) Úgyhogy nem kell 12 napig bizonytalanságban élnem! Jipiiii!

Kifelé menet még két örömben volt részem: az egyik, hogy ingyenes volt a parkolás, a másik, hogy örömmel tapasztaltam, hogy a Hanuka is elkezdődött, a karifák mellett a Hanuka gyertya is égett a kórház előterében. (Ez az egyetlen kórház Hollandiában, amelyik külön zsidó részleggel rendelkezik.)

Végre sor került az újabb pocakfotózásra, így meg tudjuk nézni a különbséget. Igaz, én nagy változást nem látok (a hajamon kívül - jaja, a méhnyakammal együtt a hajam is rövidül) és nem is érzek - mondtam, hogy nem kispályás volt a hasam 20 hetesen! De most már talán úgy néz ki, mint egy átlag 25 hetes. Bár persze milyen az átlagos 25 hetes pocakméret?

 

 Ellenben a belső változásokat sokkal jobban lehet látni. Rengeteg minden történt odabent 5 hét alatt, most pediglen már minden egyes nap számít, mert nagyot fejlődik Babci.

Ha pediglen ennyire belejöttem az évvégi összegzésbe, számvetésbe és összehasonlításokba, akkor emitt egy grafikon a méhnyakam méretének változásáról a kezdetektől mostanáig. Szépen látszik, hogy a műtét után (ahogy az várható volt) hirtelen felugrik 35 mm-re, majd sajna fokozatosan rövidül, egészen a három héttel ezelőtti lefekvésig. Azóta pedig hál istennek stabilan tartja magát. Nagyon örülök neki, hogy pont most stabil, amikor az általam legkritikusabbnak érzett időszakot éljük.

 

Valószínűleg a stabil oldalfekvésnek köszönhetően, a méhnyakam továbbra is stabil, a kitartó köhögés ellenére. Hossza: 19-22 mm között váltakozott a mérés időtartama alatt. Ez mindenesetre nagyon bíztató, de Alex mondta, ha nagyon köhögök azért telefonáljak és majd kitalálunk valamit. (Mondjuk kíváncsi lennék, mit mondana az ügyeletes szülésznő, ha meghallaná, hogy az a bajom, hogy köhögök.)

A kevésbé jó hír (amit mondjuk már tudtam, de azért rákérdeztem), hogy mostantól a 32. hétig nem szülhetek ebben a kórházban, mert itt nincsen NICU (neonatale intensive care unit) azaz extrém koraszülött illetve nagyon beteg kisbabák részére kialakított speciális intenzív osztály. Így tehát Amszterdamba a VUmc-be (a gyárba) vagy az AMC-be kellene mennünk. Mondjuk nem fog kelleni, de infónak felírom.

A másik kevésbé jó, de nem annyira lényeges hír, hogy nem tudtam kialkudni újabb jó időpontot előre. Mondjuk résen lehettem volna, és előre kérhettem volna még többet. A két ünnep között ugyanis csak egy darab rendelési nap van, ami már fullon van. A recepciós miután megtudta, hogy csak ápr. 2.-re vagyok kiírva, mondta, hogy akkor amúgy sem olyan fontos ennyiszer jönnöm, és különben is telefonálhatok, ha valami van. Na ja, csak én nem érzem, hogy van-e valami, és a méhnyakamat ismerve két hét alatt nagyot fordulhat a világ. Anyway, egy hét múlva dec. 24.-én (25+6) megyek, aztán meg január 5-re (27+4) bírtam időpontot kapni, akkor sem Alexhoz, hanem valaki ismeretlenhez, akinek még a nevét sem hallottam (illetve hallottam már egyszer nagyon régen, de úgy volt, hogy már nem dolgozik itt...).  Azért majd megpróbálok beszélni Alex fejével, hátha tud valamit csinálni. Bár attól tartok, ha továbbra is stabil marad a méhnyakam, nem fogja nagyon törni magát, hogy extrába kinyissák nekem a rendelőt. Bár inkább ez történjen, mint hogy okot adjak valami nagyon soron kívüli vizsálatokra.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

...hogy egészen sokmindent, néha talán túl sokmindent is kiteszek az internetre. Mert az egy dolog, hogy Bencéről naplót írok, és feltöltök cuki családi fényképeket/videókat, de most már egy ideje minden kedves internet-kapcsolattal rendelkező érdeklődő (majdnem) egyenes adásban követheti figyelemmel, hogy mi történik a méhemben.

Úgyhogy egészen furcsa volt szembesülni a ténnyel, hogy van aki még ennél is tovább megy. Egy büszke kispapa ugyanis nem érte be annyival, hogy a kismama pocakjára téve a kezét türelmesen vár, amíg érez valamit, hanem minden egyes kis rugást regisztrálni akart. Ráadásul nem egy kockás füzetbe felírván, hanem egyenesen az interneten. Ezért készített egy "csinos" és nem túl mamabarát kis övet a nejének, amit ellátott mozgásérzékelővel és bluetooth-szal, majd csinált egy nem túldizájnolt weboldalt, ahova az őv elküldi az adatokat a gyerkőc méhen belüli tevékenységéről.
Termékfotók és működési elv az ínyenceknek itt :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Egy évvel ezelőtt ilyenkor már készülődtünk haza a kórházból. Ádám reggel 5-kor született és azt az egy órát amíg itt volt velünk, hármasban töltöttük a szülőszobában. Könnyezve, szipogva, puszilgatva, és ámulva, hogy hogyan lehet ennyire gyönyörű és erős. Néztük a kis fülét, a hosszú lábujjait, az ici-pici orrát, élveztük mikor rugott egyet és mikor szopizni kezdte a hüvelykujját. Néha még azt is gondoltam, hogy csoda történik.

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 2 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő