Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Tegnapelőtt megkörnyékeztem Alexot azzal az ötlettel, hogy mit szólna hozzá, ha autóval, tempósan elugranék az Anyuval egy bababoltba, hogy legyen szegény  gyereknek valami kis meleg ruhája. Szerencsére nem volt ellenére a dolog, azzal a kikötéssel, ha viszek magammal órát, és nem egész nap a városban csavargok (mintha mernék ilyet tenni).

Szóval ma eljött a nagy nap, és 8 hét fekvés után bevágódtunk a Mamával a kocsiba és pontosan a bababolt ajtajától 5 méterre parkoltunk le. Bent emberek voltak! Meg ruhák. Édesek. Melegek. Puhák. Leárazottak. Is. Meg drágák, de édesek is. Úgyhogy lett egy pár saját outfitje Babcinak. Meg saját meleg hálózsákja. Meg maxi-cosis lábzsákja. Meg saját pelenkázómatrachuzata. Csak a legéletbevágóbbak :)

Rekordidő alatt, rekordszar árfolyamon adtam ki elég sok pénzt. De nem érdekel, mert:

  • a heteim számához és nem az árfolyamhoz igazítom a vásárlást;
  • gyorsan sok pénzt kiadni ebben az esetben a hatékonyságot mutatja :)
  • még régen elhatároztam, hogy alanyi jogon Babcinak is kell pár saját ruha;
  • meleg ruhát nem örökölt a nyárigyerek Bencétől;
  • csomó minden le volt értékelve. És hát abból ugye minél többet vesz az ember, annál többet spórol :-)
  • 8 hete nem költöttem semmit, így az összeget elosztva a napok számával másfél kiló kenyér ára jön ki. (Feladvány: Mennyi pénze maradt Pistinek?)

Most pedig újjult erővel kezdtem neki a fekvésnek. A lábaim máris ugyanúgy fájnak. Zuhog az eső és szürkeség van. De a mosógépben már kergetik egymást a Babciruhák, ami jót tesz a hangulatomnak. És már csak 69 nap van hátra. Sőt, még annyi sem. A 37. héttől már felkelhetek, az pedig már csak 48 nap! Mission is possible.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Már csak 70 nap!

Bence egy csokor piros tulipánnal jött haza az oviból. Tíz szálat hozott (megszámolta), mert ennyi hét van még hátra! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen széleskörű ünneplés lesz ma, de hát így megy ez egy ilyen figyelmes Nagymamával és Nagytesóval!

 

Nagy fordulópont ez a mai. Egész végig ettől a 20-30. hét közötti periódustól tartottam a leginkább, és most a végére értünk. Ilyenkor a túlélési esély már a 95%-ot is meghaladja, és napról-napra csökken a koraszülés eredményeként fellépő betegségek esélye is. Persze a legjobb az lenne, ha még legalább 7 hétig türelmesen várna Babci a sorára, de a következő fordulópontot már 2 hét múlva elérjük. Akkortól már a kiskórházban is szülhetek, mert nagy valószínűséggel nincs szükség a szuperintenzív oszályra és a gépi lélegeztetésre, csak esetleg egy kis oxigénre.
Mostantól pedig a fordulópontok gyors ütemben követik egymást, mert 4 hét múlva - ahogy tegnap is írtam - a koraszülés következményeként fellépő komplikációk esélye annyira lecsökken, hogy ha spontán megindul a szülés, már nem próbálják meg késleltetni. Innen pedig már csak 3 hét, és Babci egyátalán nem is lesz koraszülött!!! Érdekes, hogy ma érzem először azt, hogy esetleg még a 37. hetet is elérjük.

Milyen furcsa, mennyivel más most minden mint Bencével. Az akkori, komplikációmentes mintavárandósságom alatt maximum az foglalkoztatott, hogy Bence vajon a Papa szülinapján (máj. 22.) érkezik, esetleg a Nagypapáén (máj. 31.) vagy a Nagybácsién (jún. 1.), vagy - ha már olyan szép - kivárja a kiírt dátumot, a 06.06.06.-ot. Azt valahogy nem tudtam elképzelni, hogy később fog jönni, mert az én fiam nem lehet késős gyerek :-) Bence végül a Nagybácsi szülinapjára szavazott, és így 5 nappal a kiírt dátum előtt, szupergyorsan, 3.5 óra leforgása alatt megérkezett. A "legnagyobb" komplikációt a 2.5 órás kitolási szak, majd a vákum és később a sárgaság miatti 4 napos inkubátor jelentette. És hogy megviselt engem ez utóbbi! Az én kisfiamat inkubátorban látni! Még az sem vígasztalt, hogy tudtam nem beteg, és mellette jobbra-balra 1-2 kilós picibabák voltak, akikhez képest Beni óriásbébinek számított. Emlékszem, milyen nagy ünnepség volt, mikor Bence szobatársa, a hármasikrek egyike elsőként elérte a 2 kilót, és végre átkerült az inkubátorból egy feldíszített kiságyba...

Most meg momentán akkor is boldog lennék ha 2-2.5 kg körüli súllyal születne Babci, és a 30. héten jut először az eszembe, hogy talán van rá esély, hogy csak 3 héttel korábban jöjjön. És milyen jó lenne, ha elkerülnénk az inkubátort, de ha nem, akkor csak "napoznia" kellene neki is benne, mint a bátyának.

De egyelőre az első két hetes tervet kell teljesítenünk.

UI.: Nemsokára teszek fel új pocakfotót is... kapaszkodjatok! :))

Na itten van:

Ma minden nagyon flottul indult. Nick korábban hazaért, hogy elfuvarozzon a kórházba, ahová így jó 10 perccel korábban értünk. Leültünk, kezünkbe vettünk egy-egy magazint és vártunk a sorunkra. Csak egy pár volt rajtunk kívül a váróban, meg a recepciós, illetve egy "kórház-barátja", amolyan önkéntes, aki segíti a kórházi dolgozók munkáját, kávét/teát/sütit oszt a várakozóknak stb. Az idilli képbe Alex is pár percen belül befutott, és én nagyot sóhajtva köszöntem neki, mikor elment mellettem. Úgy éreztem Babci talán nyomja a tüdőmet, ezért kihúztam magamat és úgy próbáltam nyugodtan tovább lélegezni. Mikor Alex kijött, hogy behívja a másik párt, összehúzta a szemöldökét mikor rámnézett. Akkor már kapkodtam a levegőt, és éreztem, hogy bizsereg a szám.
Odajött, kérdezte, hogy mi van, keményedik-e a hasam, ráztam a fejemet, hogy nem, de beszélni nem tudtam, mert levegőhöz akartam jutni. Nick halál nyugodtan válaszolt helyettem, hogy nincsen semmi, csak megint* kicsit hiperventillálok. Na ekkor Alex mondta, hogy vigyenek fel az osztályra és fektessenek le, mindjárt feljön. A kórház-barátja elrobogott egy tolókocsiért, amibe marha cikinek éreztem beleülni, igaz csak utólag, mert abban a pillanatban a levegővétellel voltam elfoglalva. Fent szerencsére csupa ismerős jött, Diana nővér és Barbara a szülésznő, hogy megnézzék mi van velem. Kaptam egy zacsit, hogy abba lélegezzek (tisztára mint a filmekben), meg egy pohár vizet szívószállal, meg jótanácsot, hogy próbáljak lassabban lélegezni, és ha lehet az orromat is használjam hozzá. Mikor beviharzott Alex, már jobban voltam, de megbeszéltük, hogy majd csak egy kis fekvés után megyek vissza a rendelőbe.

Kattints ide a folytatáshoz... »
message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Megjártuk a gyárat, és minden rendben van. Az orvos-szonográfus szerint a placenta meszesedése "megfelel" a terhességi hétnek (mármint nem kirívóan meszes), a köldökzsinórban megfelelő az áramlás (tehát akkor a placenta is végzi a dolgát), és Babci rendben fejlődik. Már 1489 gramra becsülik, bár ez nem teljesen pontos adat, mert a feje annyira lent van, hogy megint nem sikerült megmérni (Alexnak már hetek óta nem sikerül). Aggódós anyuka azért megkérdezte, hogy nem jelent-e valamit, hogy ennyire be van fordulva a célegyenesbe (hozzávéve a rövid méhnyakat és a mészfoltokat), de a válasz "nem".

Kaptunk képet is, nemsokára beszkennelem és felteszem. Láttuk, ahogy kortyolgatott és ahogy nyitogatta a szemét, de még azt is, ahogy körbenézett!!!!

I  Babci!

 

 

 

 

 

 

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Jól rímmel, nem? :-)
Ma depiségem alacsony fokozaton van, mert hogy Alexhez mentünk, szépen kirittyentve, és jelentem, még nem bálnásodtam vissza. Amíg bírom farmerban, addig nem veszem át a bálnajelmezt.

A jó hír: sikerült a méhnyaknövesztés, újra 20mm!!!
A rossz hír: a változatosság kedvéért, most a placentával van valami. Hogy pontosan mi, azt nem tudjuk, azért megyünk a gyárba. Alex azt mondta, hogy kis mészfoltokat lát, ami elviekben még belefér. Ha öregszik a lepény, akkor elkezd meszesedni, viszont ha meszesedik, az nem jelenti automatice azt, hogy öregszik. (Viszont ha tényleg öregszik, akkor egy idő után nem kap elég kaját Babci, ergo ki kell bújnia.) Legalábbis én így tudom e pillanatban.
Szóval Alex nyúlt a telefonért, hogy egyeztessen a gyárral. Az ottani nőgyógyász-szonográfusnak viszont már nem mészfoltokat mondott, hanem inkább megpróbálta körülírni, amit látott, elmondta a kórtörténetemet, és azt hogy Babci rendesen nő, elég magzatvíz van, de a veszélyeztetettségem miatt, ha valami furát lát, egyből szeret egyeztetni. A kolléga erre persze aszonta, hogy látatlanban inkább nem mond semmit, úgyhogy péntekre meghívott minket a gyárba egy uh-ra. Alex szerint nincs gond, inkább csak better to be safe than sorry.

Most tehát nincs kapacitásom a nyavalygásra, ráadásul süt a nap, holnapután megint friss levegőre megyek, és valamiért jó érzésem van a placentával kapcsolatban, elvégre egyszer már megtette nekünk azt a szívességet, hogy feljebb csúszott a méhszájról, úgyogy most miért ne kérhetnénk meg, hogy őrizze meg fiatalságát még egy pár hétig?!

message 5 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő