Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ma 11-re mentünk ctg-re. De nehogy azt gondoljátok, hogy sikerült egy normál félórás ctg-t produkálnunk Babcival. Nem, nem. Merthogy most kiderült, hogy egy "jogging baby" van a pocakomban. Az eleje még simán indult, aztán párszor elkezdett iszonyatosan sípolni a gép, hol azert, mert Babci elmászott, hol a papír akardt el, hol pedig olyat mért, ami nem tetszett neki, és másoknak sem.

Alex és egy idősebb bábaasszony (Ő nevezi igy magát) bejöttek, és konstatálták, hogy gyors Babci szívverése, amit Alex lezárt azzal, hogy csak joggingol, és elemében van a drága. Megbeszéltük, hogy ha nem történik semmi, akkor csütörtökön jövök a rendes kontrolra, és ha akarom, akkor megindítja, ha nem, akkor várunk tovább. Ennyiben maradtunk, Ő kiment, én maradtam a ctg-n.

A bábaasszony viszont mondta, hogy Ő olyan régimódi, úgyhogy most még nem kapcsolná ki a ctg-t, inkább megvárná, amig Babci szívverése visszaáll a normálisra. Közben a nővérke elmagyarázta a dologt: jelenleg Babci "jogging baby", ami azt jelenti, hogy csakúgy mint nekünk, ha futunk, felgyorsul a szívverésünk. Neki vagy attól gyorsul fel, hogy intenzíven mozog, vagy attól, hogy éber alvásban van és épp olyat "álmodik/gondol", ami izgalomban tartja. Ez nem baj, és eltarthat egy ideig, de meg akarják várni, hogy visszaálljon a normál szintre, ami biztosítja, hogy tényleg csak ez az oka a gyors szívverésnek, és nem valami mást jelent.

Másfél óra múlva viszont a bábaasszony úgy döntött, hogy inkább visszahívja Alexet, mert ez a 180-195-ös átlag már kezd sokáig húzódni, főleg, hogy nem megy 170 alá. Ahogy ilyenkor lenni szokott, abban a pillanatban, ahogy Alex felvette a telefont, Babci rájött, hogy viselkednie kell, és nyomban lelassult a szívverése a normálisabb 140 körülire. (Most már tudom, hogy 120-150 között jó, de ha 120-180 között ingadozik az is oké, sőt minél jobban ingadozik, minél szebb görbék vannak, annál jobb.) Alex mondta, hogy maradjak még a gépen, nemsokára visszajön. Maradtam még fél órát, és ugyan felment még néha 170-180-ra, de legalább néha már a 130-140 is megjelent a kijelzőn, tehát nagyjából visszaállt a normálisra. Alex a biztonság kedvéért este 8-ra visszarendelt, hogy megnézzük mi a helyzet. Folyt. köv.

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Jelentett valamit, hogy tegnap este nem jelentkeztem, de nem azt, hogy Babci előkerült. Mindössze annyi történt, hogy az eredetileg kb. negyed órásra tervezett varratszedés 24 órát tartott. Merthogy megintcsak kiderült, hogy én semmit nem bírok az átlagnak megfelelően csinálni.

Alex - ígéretéhez híven - a rendelőben állt neki a varratszedésnek, egy asszisztensnő segítségével. Egy részét ki is tudta szedni, de aztán annyira elkezdtem vérezni, hogy inkább a szülőszobán folytattuk a dolgot. Ott csatlakozott hozzánk az ügyeletes doki is, így 4 kézzel és az összes létező szerszámmal négyszer mentek neki, de a cerclage csak nem akarta megadni magát, ellentétben a méhnyakammal, ami már annyira vérzett, hogy nem is lehetett látni mi történik odabent. Alex többször is mondta, ha nem bírom (fájdalomcsillapítás nem volt) szóljak, és abbahagyja. És akkor mi lesz? - tettem fel a kérdést. Akkor irány a műtő. Na, azt már nem, úgyhogy folytassa csak mylord. Még egy próbát tettek, de a csomó csak bent maradt. Viszont Alex mondta, hogy érzi Babci fejét, úgyhogy a méhnyakamból már nincs sok.

Nem maradt más hátra mint előre, mentünk a műtőbe. Ott megbeszéltem a német aneszteziológussal, hogy Hollandiában hiány van belőlük, mert hogy a másik kórházban is német aneszteziológusom volt. Aztán még azt is megtárgyaltuk, hogy a magyar egy baromi nehéz nyelv, de ekkor belépett Alex, én meg büszkén mondtam, hogy Ő biza beszél magyarul. A német pasi persze hitetlenkedett, erre viszont úgy megeredt Alex nyelve magyarul, hogy még altatás előtt is magyarul mondta nekem, hogy gondoljak csak a szép kék Dunára.

Mikor felébredtem, Nick mondta, hogy minden oké volt, a cerclage belenőtt a méhnyakamba, ezért nem sikerült műtét nélkül kivenni, ellenben 2 centire kinyílt a méhszájam. Nekem kicsit fájt a derekam, a hasam, és a torkom a tubustól, ami a biztonság kedvéért a torkomban volt a műtét közben. A vérzés mára elmúlt, a ctg sem tegnap a műtét után, sem ma reggel nem mutatott méhaktivitást, Babci jól van, úgyhogy ma délután hazaengedett Alex. Tegnap ugyan felmerült a gondolat, hogy esetleg ma megindítja a szülést, de ezt mára átértékelte, hogy megadjuk Babcinak a döntés lehetőségét.

Holnap délelőtt megyünk megint ctg-re, és várjuk a fejleményeket.

Kíváncsi vagyok, meddig húzzuk.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Hihetetlen! Még a legszebb álmaimban sem gondoltam, hogy Babci egyátalán nem lesz koraszülött. Főleg a 16. heti műtét után nem. Persze, ez volt az elméleti cél, de a 30. hétig nem számoltam a lehetőséggel, hogy reális esélyünk van arra, hogy elérjük a 37. hetet. A kezdetektől fogva leginkább a 32. hét lebegett a szemem előtt, hogy addig nagyon jó lenne kihúzni. Aztán a 30. héten bevillant, hogy ha eddig nem volt baj, akkor talán kihúzzuk még egy darabig. Mióta pedig felkelhettem, egész gyorsan teltek a napok, és tegnap éjfél előtt pár perccel utána kellett kétszer is gondolnom, hogy tényleg lehet-e az, hogy pillanatokon belül elkezdjük a 37. hetet... Én is a 37. héten születtem, úgyhogy mostantól szabad az út Babci előtt.

Szóval baromi jó, hogy normál kismama lettem, és már azzal foglalkozhatok, hogy jajistenem vajon fájni fog-e holnap a varratszedés vagy sem. Meg hogy vajon olyan hirtelenül, kétperces fájásokkal fogunk a szülés közepébe vágni mint Bencével, vagy szépen lassan indul, mint Ádámmal? Vajon éjszaka lesz-e vagy nappal? Ha nappal, akkor hazaér-e a Nick és beérünk-e időben a kórházba? És ugye nem márc. 26-27-én akar Babci előbújni, amikor szervízben lesz az autó? Vajon ki lesz a szülésznő? Bejön-e Alex? Úgyhogy ezen hatalmas gondjaimhoz csak a normál szülés előtti kíváncsiság és drukk társul, miközben alig várom már, hogy láthassam Babcit. Fogalmam sincs milyen lehet, mert 4D-s uh-n is csak a 14. héten voltunk. A Nagymama szerint biztos hajas baba lesz, mert mostanában néha ég a gyomrom (ami szintén abszolúte új érzés), és ha valakinek gyomorsava van, akkor abból egyértelműen következik, hogy hajasbabát fog szülni. Khm.

Holnapra kérjük a drukkokat! És ha késő délután sem jelentkezem, az akár jelenthet is valamit... :))

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Ma éjjel akár komoly összegben fogadtam volna, hogy a hétvégi programom a szülés lesz. A tartószalagok görcsölése mellé ugyanis elég nagyszámban felsorakoztak a késsel-szúrkálnak fájdalmak is, amelyek még most is tartanak. Erős, szúró-nyilaló rövid fájdalmak. Ezek nem fájások az (majdnem) tuti, de nagyon fura és kellemetlen érzés. Jobb híjján arra gondolok hogy talán a varrattal történik valami. Majd meglátjuk.

Update 16:14-kor: végre nyugi van.

Mostanában, hogy a biztonságos zónába értünk, kicsit kevesebbet írok. Mert most már csak annyi a kérdés, hogy mikor szülök, de szerintem ez azért mégiscsak engem izgat a legjobban. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint hogy minden éjjel álmomban szülök. És minden éjjel másként zajlik le, sőt Babci is másként néz ki :)

Közben pedig lelkiekben megpróbálom még kiélvezni a pocakos, szabad lét végét. Sajna csak lelkiekben, mert testileg Babci kisebb rúgásait, csuklásait és a pocakom önálló életre kelésének figyelését leszámítva nem sok élveznivaló maradt. Így a 9. hónap elejére elmondhatjuk, hogy tökönrúgtak érzés mellé betársult a seggberúgtak érzés is. A csípőm továbbra is fáj, a lábaimat mintha egy kamion húzná ki a helyükből, azt hiszem az egész medencém szétesett. Felállni és elindulni csak nehézkesen tudok, az alvás paracetamol nélkül nem megy. Éjjel ugyanis a fent említett fájdalmakhoz csatlakozik a méhet tartó szalagok nyúlása (ami görcsként jelentkezik), illetve egy pár másodpercig tartó, de többször egymás után érkező erős, éles fájdalom, ami olyan, mintha kést szúrnának az alhasamba, csak hogy a remek kis hasonlataimnál maradjak. Mind-mind eddig ismeretlen fájdalom. Bencével semmi ilyen panaszom nem volt, az éjszakáimat is maximum csak nehézkes forgolódás zavarta meg. Na meg esetleg a pisilhetnékem, ami most is van, de nagy többségében figyelmen kívül hagyom, mert egyrészről fáj felkelni, másrészről meg semmi kedvem lemászni a lépcsőn. Tegnapelőtt reggel már úgyis sikerült lezúgnom az utolsó pár fokról, de szerencsére megállított a szemben lévő fal, így csak a bokám bánta a dolgot, ami érdekes módon csak csúnya, viszont nem fáj! :)) De annyi baj legyen! Mindezek ellenére sem cserélnék senki fájdalommentes emberfiával!!!

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő