Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Túl vagyok a nehezén. Mármint a mellgyulladás nehezén. A parazáson még nem, de ma megkaptam az uramtól is, hogy fogjam már vissza magam, mikor megkérdeztem halkan, hogy fel akarja-e hívni nokaki-ügyben megint a háziorvosi ügyeletet, merthogy aszonták, hogy csörögjünk oda, ha még ma sincs semmi. A válasza az volt, hogy vajon még hány forrásból kell hallanom azt, hogy ez benne van a pakliban ahhoz, hogy elfogadjam, és különben is megmondtam, hogy csak a mi gyerekorvosunk válaszát tekintem adekváltnak - úgyhogy akkor meg minek telefonálni. És tényleg, minek? Attól még nem fog kakilni Emmabébi, az biztos.
Mellesleg a visegrádi húsvéti körmenet idei fő témája a mellgyulladás (túrós borogatás kell rá) mellett a kakikérdés (az olívaolajba mártott pertrezselyemszár és a hasnyomogatás a tuti) volt, úgyhogy annyi miatyánk már csak segíteni fog :)))

Fárasztó volt az éjszaka, úgyhogy nem kezdtem el magyarázni Nicknek, amit már többször elmondtam, hogy csak azért foglalkoztat a dolog, mert nem tiszta lappal indult Emma, és nem tudom van-e valami összefüggés a történések között. Na meg azért, mert talán már össze sem tudom számolni, hogy az elmúlt 9 hónapban és 3 hétben hányszor produkáltunk olyat a kisasszonnyal, amin kikerekedett pár orvos szeme és meg kellett erőltetniük az agyukat, hogy rájöjjenek mi van.

Meg különben is. Egy statisztika szerint 100 újszülöttből 12 születik VSD-vel, azaz lyukas szívvel. Namármost nekem erősen úgy tűnik, hogy vagy nem stimmel ez az adat, vagy valamilyen véletlen folytán legalább közvetetten ismerjük mind a "12" gyereket, hiszen annyian jelezték hogy a saját vagy a szomszédnő/barátnő/kolléga/unokaöccs stb. gyereke is lyukas szívvel született, és semmi bajuk nincsen.

Persze tudom, és jól esik, hogy mindenki nyugtatgatni szeretne, de valamiért mégsem leszek boldogabb attól, hogy másoknak is van VSD-jük. És még csak optimistább sem, mert hiába nem nagy gond ez és jók az esélyek, az a két ember, a gyerekkardiológus és a gyerekorvos, akik látták Emmát, mégsem röhögve mesélték a diagnózist. Főleg a lyukak száma miatt.
Egyébként meg amúgy is optimista vagyok ezügyben, de boldogabb majd akkor leszek, ha mi is ahhoz a 90%-hoz fogunk tartozni, akiknél minden beavatkozás nélkül összenő(nek) a lyuk(ak). Sőt, ha nálunk is ez történik, akkor mi majd triplán fogjuk magunkat beleszámoltatni a statisztikába.

Most már tényleg ideje lenne átállnunk a nagyátlaghoz.

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Nyári meleg, csokinyuszi, sunshine, happiness. Még ha a sonkáról le is kellett mondanunk, azért gondoltuk, hogy ezekkel is klassz húsvétunk lesz. Megyünk majd nagyokat kirándulni, fagyizunk, gyerekfarmon barikát simogatunk, és persze eldugjuk az ajándékokat Bencének.

Ehelyett hiába van 26 fok és napsütés, én állig felöltözve, három takaró alatt a kanapén fetrengve próbálom kibírni a mellgyulladást és mindent ami azzal jár: majd 40 fokos láz, bőr-, csont- és izületi fájdalmak, migrénszerű fejfájás, és a komplett magatehetetlenség. Bencével sem kerültem el ezt, és még élénken emlékszem mennyire rossz volt. Most pedig ha lehet, ez még rosszabb. Annyira, hogy szerintem fájdalmasabb mint a szülés, ráadásul - legalábbis esetemben -  tovább is tart. A tegnapi mélyponton már arra gondoltam, hogy talám Anyósomnak mégiscsak igaza volt, amikor mindkét szülése után kért egy-egy tablettát, és azzal le volt rendezve ez az egész tejkérdés. No szoptatás, no kisebesedett mellbimbó, no fejés, no parázás, hogy eszik-e eleget a gyerek és van-e elég tej, és no mellgyulladás. Helyette pedig szépen átaludt éjszakák voltak (Após volt az éjszakai etetőgép), és ráadásul a tápszeres végeredmény is tetszik nekem, ezért is mentem feleségül hozzá. De aztán Emmát  szem előtt tartva mégsem tejelapasztó tablettát, hanem antibiotikumot kértem a házirovostól (igen! személyesen találkoztam vele és simán felirta az anitbogyót!!). Mostanra, a második nap végére kezdett el hatni, már csak hőemelkedésem van, illetve a fenti fájdalmak. De már rövidujjú póló van rajtam!

Bencének eldugtunk pár csokinyuszit, hogy legalább ennyit érzékeljen ebből a húsvétlan húsvétból. Köszönetképpen elénekelt egy húsvéti dalt, amit az oviban tanult. Irtó édes volt! Aztán csokinyuszival a kezében, rövidgatyában eltanyált a teraszon, úgyhogy megvan az első komolyabb bibink is.

Emma még mindig nem kakil. Ma 5. napja. Ellenben egyre többször adja felül vissza a kaját. Közben azon filóztam - miközben mindenki igyekszik megnyugtatni, hogy egy hetes nemkakilás simán belefér - hogy múlt héten, amikor még szondán kapta a tejet, napjában többször is kakilt. Aztán vasárnap kezdett enni, és hétfő reggel kakilt utoljára. Ergo, mióta maga eszik, nem kakil. Na eddig jutottam a gondolkodásban, még nem találtam meg az összefüggést - lehet hogy azért mert nincs is, vagy mert hiányzik az orvosim. Anyway, legyen már kedd, hogy felhívhassam dr. Vomberget. Vagy legyen már kaki!!!

 

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Bizony, ma lettem igaziból is kétgyerekes családanya. Na jó, igazából már 2 hete és 3 napja az vagyok, de eddig itt volt a Nagymama, aki rendesen elkényeztetett az elmúlt fél évben. Nagyon könnyű ugyanis hozzászokni, hogy van aki Bencézik éjjel-nappal, aki főz, mos, vasal, mosogat, és nemcsak hogy rámszól, hogy egyek mán, de el is készíti és az orrom alá is dugja a finomságokat.

Nagymamát viszont tegnap hazavitte a Nagypapa, így helyére kerülnek a szerepek. Ő újból a visegrádi Nagymama lesz, akivel majd majd a nyári találkozásig skypeolhat Bence, a Nagypapa marad Nagypapa, de mostantól nem kell távházasságban élnie, és én immáron két gyerkőccel fogok bírkózni. Talán a "legnagyobb" változás Nick életében következik be: mostantól akár gatyában is rohangálhat itthon :)

Bár még nincsen délelőtt 10 óra sem, de azért megírom, hogy eddig jól alakulnak a dolgok. Emma kajálását zseniálisan beállítottam úgy, hogy legyen elég időm Bencét reggel felöltöztetni, megcsinálni a reggelijét, elvinni az oviba, majd onnan haza is hozni  (ráadásul éjjel is csak egyszer kell kelni etetni). Remek terv és eddig működik is! Időben odaértem a skacokkal az oviba, ahol begyűjtöttem Emma szépségére vonatkozó bókokat és meghallgattam, hogy mennyire egy édes fiam van, akin semmi negatív változás nem mutatkozott az elmúlt felfordult fél évben (ebben a Nagyinak van nagy szerepe), sőt az ovónénik bírnák, ha az egész csoport ilyen jófej gyerekekből állna :))

Emma egyébként szépen eszik, de milyen az élet: eddig az volt a bajunk, hogy nem megy semmi be, most meg az, hogy nem jön semmi ki. Immáron 3. napja. Tudom, hogy Szusi nem fog a szívéhez kapni, és lehet, hogy én se kapnék amúgy, csak hát a kombinálós anyuka, aki két napja jött haza Emmával a kórházból, mégiscsak furcsálja a dolgot és felteszi (egyelőre csak magának) a kérdést, hogy nem lehet-e ez valami jel vagy nem függ-e össze valamivel, és különben is, miért nem kakil ez a gyerek, mikor a kórházban még naponta többször is sikerült?!

Na most megyek, mert 10-kor etetés, utána fejés, majd mosás, vasalás és 11.30-kor indulunk Bencéért az oviba.

message 4 hozzászólás Hozzászólok »

Végre együtt van a család! Ráadásul itthon és nem a kórházban.

Emma ma reggelre visszaszerezte a születési súlyát, emellett az evés is türhetően ment - ha nem is minden alkalommal - így hazaengedtek minket. Eddig itthon is megyeget, reméljük így is marad.

Megpróbálok válaszolni a kommentekre.

Az alapvető probléma nem az volt, hogy születés után lefogyott Emma - hiszen ez természetes - sőt, nem is az, hogy nem indult be a hízás, hanem az, hogy egyre csak fogyott, és a fogyás mértéke meghaladta a születési súlyának 10%-át. Ez pedig (legalábbis errefelé) már nem az a kategória, hogy "minden anyuka aggódik, hogy nem eszik eleget a gyerek", és ha már Hollandiában is megtorpannak a jelenség előtt, akkor általában tényleg komoly gond van. (Egyébiránt én úgy éreztem, hogy jól eszik, még akkor is, amikor a mérlegen ennek ellenkezőjét láttuk. Én sem vagyok az a mérlegelős-aggódós anyuka, Bencénél is egy nap után visszavittem a mérleget, hogy ez az egész hülyeség. Most is csak a dada és a szülsznő miatt volt mérlegelés minden reggel, mert kötelező leadminisztrálniuk.)

Szóval alapjáraton itt az a felfogás, hogy tessék csak szopizni, még fejni sem kell, minden kialakul magától. Mi is ennek jegyében kezdtük, tejem mint a tenger, Emma jól szopik, gond egy szál se. Csak az a fránya mérleg, illetve az a fránya hőmérő, ami eleinte azt mutatta, hogy Emma nem tudja tartani a hőjét. Én többet aggódtam a sárgasága miatt (ami szintén gyakori, csakhogy Bence sem volt Emmánál sárgább, mégis túl sok volt a bilirubinja, és 4 napot kellett feküdnie a kék fény alatt a kórházban). Szóval mivel a sárgaság agykárosodást okozhat, ezért azért rapliztam inkább, hogy nézzék meg a bilirubinját, és ne csak szemre mondják, hogy nem sárga. (Nem volt kórosan sárga, bár a bilije emelkedett még a kórházban is, ámbátor akkor már feleannyira sem volt sárga mint itthon, de az összes orvos, nővérke, és laboros megjegyezte, hogy milyen szép sárga kisbaba.)

Tehát a 9. napon a szülésznő már aggasztónak találta a helyzetet, ezért felhívta a gyerekorvost, aki azonnal berendelt - és később megjegyezte, hogy úgy érzi elég későn kerültünk hozzá. (Ne felejtsük el, hogy itt szülés után azonnal hazajön az ember, a gyereket nem látja egyátalán semmilyen orvos, és nincs 4-5 napos kórházi tartózkodás, ami alatt esetleg kiderülnhetnének a fenti turpiszságok.)

Emma a kórházban is először a sima 1-es cumival kezdte/folytatta a nemevést. A gond nála az volt, hogy a legkisebb dologtól (pl. tisztábatevés) is kifáradt - valószínűleg az enyhe sárgaság és a nem teljesen jól működő szíve együttes hatására - és nem bírt pár percnél tovább enni. Ezért is volt maximalizálva az evési ideje 20 percre, hogy ne fárassza jobban ki magát, legyen ideje pihenni és emészteni a következő evés előtt. A 65 ml-t pedig azért határozták meg, mert ebben az állapotban annyi kellett minimálisan ahhoz, hogy ne veszítsen a súlyából, hanem gyarapodjon, erősödjön, hogy magától is képes legyen enni. Addig csak az evésre több energiát használt el, mint amennyit megevett, ezért nem jöhet szóba még most sem a szopizás, mert ugye ahhoz kell a legtöbb munka (arról nem beszélve, hogy most is 7x65 ml az előírt adag, amit naponta meg kell enni, de most már ha 10 ml-t otthagy, akkor a következő evésnél pótolhatjuk).

Az általunk használt koraszülött cumi, bármilyen furcsa,  3 lyukú, nagyon puha és alig kell szívni, hogy jöjjön belőle sok tej, ezért rövid idő alatt, kevés energiaráfordítással, sokat tud enni. (Gondolom van olyan is, amiből pont az a lényeg, hogy kevés tej jöjjön.) Tehát a variocumitól sem azért fulladozott, mert túl sok jött belőle, hanem azért mert már nem volt ereje nyelni sem.

Sajnos Nagymama és Nagypapa holnap végleg hazamennek, így előttem a nagy feladat, na meg a két (nemevő) gyerek, de meg fogom oldani. Mondjuk az oviban már bejelentettem, hogy ha csütörtökön esik, nem megyünk. (Nincs kedvem sétálni esőben Emmával.)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Emma tegnap elkezdett enni!!! A megoldás a koraszülött cumi használata. Tegnap napközben még kicsit döcögősen ment az evés, az utolsó 20 milinél pedig Vivien nővér kis erőszakot is bevetett, de végül Emma megevett mindent szonda nélkül. Éjszaka és reggel alig hittem a szememnek, de 10 perc alatt benyomta mind a 65 ml-t. Ezek után kisebb csalódásként éltem meg, hogy csak 5 g-ot sikerült hízni, így nem értük el a születési súlyt. Emma jelenleg 3110 g, de remélem holnap reggelre behozza a lemaradást. Ehhez viszont bele kell húznia, mert a ma déli evés vége megintcsak nehezen ment le, délután pedig a szokásos 20 ml ottmaradt, a megivott tej nagyrésze pedig visszajött, annak ellenére, hogy nem egy bukós fajta ez a lány. Így hát arra számítottam, hogy a 18 órai etetésnél megint falánk lesz, de 10 ml az üvegben maradt. Mivel a szondát már nem akarjuk használni, ezért a 21 órás evésnél megpróbálkozunk majd 75 ml-el.

Dr. Vomberg egyébként nem volt bőbeszédű. A vizelet oké, a kardiológiai lelet még nem érkezett meg, a mai vérvétel oké. A doktorbácsi filózott, hogy hazaengedjen-e ma délután, de végül azt választotta, hogy tartja magát a korábbi elhatározásához, és nem akar hibázni azért, hogy kedveskedjen nekem. Ergo, a biztonságos utat választjuk, és holnap reggel visszatérünk a kérdésre (itt Hollandiában feltűnő, hogy alapjáraton abból indul ki minden orvos, hogy mindenki tiltakozik a kórházi felvétel/bentmaradás ellen, miközben én mondtam neki, hogy szívesen itt maradok akár hetekig is, csakhogy egy egészséges Emmával távozzak).

A tétovázás oka lehet egyébként az is, hogy a koraszülötteknek feltétel, hogy csak akkor mehetnek haza, ha (többek között) megtanulnak rendes cumival is enni. Emma nem koraszülött, de ez rá is vonatkozik elvileg, és hát ez nálunk még nem jön szóba. Mondjuk jó, hogy adnak majd nekünk két hétre elegendő cumit, de utána is valamivel enni kell -  reméljük, addigra belejövünk, és az 1-2-3 fokozatú variocumival is fog tudni enni (amire lassan át kell térnünk dr. Vomberg szerint, de amitől tegnap még fulladozott a kisasszony).

message 3 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő