Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ma egy fontos dolog történt: dr. Vomberg kiszúrta, hogy Emma nem eszik eleget. Gondolhattam volna, hogy szemet fog neki szúrni, mert nagyon szigorúan veszi ezeket a dolgokat. Elő is vett egyből, hogy ezt miért nem mondtam neki. Én pedig elmagyaráztam: miután hazamentünk múltkor a kórházból, Emma evett rendesen. Volt 1-2 nap mikor kicsit kevesebbet, aztán pár nap mikor többet. És mivel hízott rendesen, nekem ez belefért így a pakliba, és a konz. irodában is elégedettek voltak. Sőt, maga dr. Vomberg is elégedett volt Emma hízásával a kontrolon. Csak aztán ahogy egyre hosszabb ideig nem kakilt, egyre kevesebbet evett. A háziorvos aszonta rá, hogy azért, mert tele van, ami persze logikusan is hangzik, és beöntés után tényleg többet is evett. Csak hát azért nem szigorúan annyit, amennyit a doktorbácsi a kórházban előírt, tehát nem 150 ml/kg/nap adagot. A konz. irodában lazábban vette a doktornő, és mondta is, hogy ha szoptatnám, akkor sem tudnánk ml-re pontosan, hogy mennyit eszik, a lényeg a hízás.

Na de most megint kórházban vagyunk, és dr. Vombergnek nem csak a hízás a lényeg, ezért ultimátumot adott: Emmának napi 7x90 ml-t meg kell innia 30 perc alatt, vagy jön megint a gyomorszonda. Merthogy lehet, hogy azért nem kakil mert nem eszik eleget (ami nekem is feltűnt, hiszen azóta nem kakil, amióta nincs szondán), viszont ha így van, akkor visszatértünk a kiindulópontra: miért nem eszik eleget?

Eddig megúsztuk a szondát, bár az első etetésnél 25 ml-t otthagyott Emma, de a nővérkével lezsíroztam, hogy ne tegye egyből be a szondát. Mondta, hogy az életével játszik, mert ha Vomberg erre rájön, kő kövön nem marad, és akkor viszont a következő evésnél már nem lesz pardon.
Na következő alkalommal kb. 7 ml maradt csak az üvegben, de szerencsére még ezt is sikerült kidumálnom - elvégre lehet, hogy nem pontosan 90-et tettem az üvegbe, lehet hogy kicsit több volt. A legutolsó etetésnél már nem tudtam mit kitalálni, mert megint az utolsó 25 ml nem ment be, de szerencsére a nővérkének sikerült végül bejátszania (igaz, kicsit túlfutottunk az időkereten).

Egyelőre így állunk, fejünk felett lóg a szonda, és sajnos valami azt súgja, hogy előbb-utóbb nem lesz kegyelem. Az esetleges hazajövetelünk is egyre távolabb került, hiszen most már nem csak hogy kakilnia kell Emmának, de szigorúan megennie az előrt mennyiséget is.

Egyébiránt dr. Vomberg szerint a következő vizsgálat mégiscsak a hirschprung kór kizárására irányuló endoszkóp lesz, ha lesz. Ez a következő két hétben fog kiderülni, és ha úgy ítéli meg, akkor ismét irány a VUmc (gyár), ahol nem egyből végeznék ezt el, hanem miután ott is rábólintott egy szakorvos. Azért én remélem, hogy előbb megoldódik minden.

Alex, mint állandó látogatónk, ma is jött Emmanézőbe, miután tegnap nagy, "eztnemhiszemel" szemekkel nézett rám, mikor véletlenül találkoztunk a liftnél.

Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, dr. Vomberg befektetett minket újra a kórházba. Ma egyelőre nem történt sok, csak egy röntgenfelvétel készült, amin úgy tűnik minden rendben van, és - valószínű, hogy a hat napi beöntésnek köszönhetően - még minimális széklet sem látható. Ellenben sok levegő van bent.

Ezek után az orvosunk kontrasztanyagos felvételt szeretett volna végezni, de a röntgenorvos nemet mondott, a következőkre hivatkozva: nincsen hasi fájdalom, nem puffadt a has, Emma rendesen hízik, és a röntgenen nem látható semmi. (Talán ezért lett volna jó, ha múlt pénteken, a 15 napos nemkakilás utána továbbküld a háziorvos - de ezt már csak én teszem hozzá.)

Dr. Vomberg jelen pillanatban tanácstalan. Merthogy a 9 nap hosszú idő.  A 15 nap pedig már nevetségesen hosszú idő, és szerinte annyira nem természetes, hogy nem volt még baba a praxisában, aki ennyi ideig húzta volna. Főleg nem hashajtóval együtt.

Egy lehetséges betegség neve felmerült: Hirschprung kór, ami veleszületett vastagbél tágulatot takar, de erről nem akarok többet írni, mert amint elkezdtem utánaolvasni a neten, kb. az 5 sor után sürgősen bezártam az ablakot. Ráadásul szerencsére túl sok érv szól az ellen, hogy ez lenne a háttérben: ilyen például, hogy Emma az első két héten kakilt rendesen. Bizonyosságot erről csak egy endoszkópos vizsgálat adhatna, csakhogy ez nem egy kellemes vizsgálat, és hál istennek nincs elég ok rá, hogy elvégezzék.

A röntgenorvos azt javasolta dr. Vombergnek, hogy szedje le Emmát az anyatejről, és adjon neki tápszert. Erre viszont dr. Vomberg mondott szerencsére nemet, mert egyrészről ez csak sötétben tapogatózás lenne, másrészről neki nagyon nyomós ok kell ahhoz, hogy előírja, hogy nem kaphat több anyatejet Emma.

Egyelőre itt tartunk, a doktorbácsi hétvégén ügyeletes, úgyhogy reméljük tovább lépünk. Most egyelőre nincsen több lactulose, sem microlax, sem semmi.
Ja, csak egy arckrém került a repertoárba, merthogy kiderült Emmának enyhe ekcémája van (amit érdekes módon nem vett észre sem a háziorvos, sem a konz. iroda, pedig még rá is kérdeztem, de csak hümmögtek...).

Most rohanok (illetve biciklizek) vissza Emmához.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Pár perce végre közvetlenül beszélhettem dr. Vomberggel telefonon, akinek elmondtam röviden a tényeket, hogy Emma április 7. óta nem kakilt magától, csak beöntéssel, és hogy ezen a hashajtó szirup sem változtatott. Első alkalommal 9 napot várunk, aztán 15 napot. Na erre végképp elképedt a doktorbácsi. Az nagyon hosszú idő! - mondta, és érdekes módon Ő nem kezdett el zsibbasztani az "anyatejesbabáknál" szöveggel, hanem rövidre zárta a dolgot:
- Nagyon furcsa. Most délután 2-kor várom Emmával együtt, aki ha addig nem kakil, akkor felveszem, úgyhogy egyből hozzon koffert is magával.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Ma mentünk vissza referálni a konz. irodába, de ahogy számtottam rá, nem történt semmi. Elmondtam a védőnőnek, hogy Emma minden beöntés után kakilt, és tűrhetően eszik. Erre azt mondta, hogy jó, akkor a beöntést abba lehet hagyni, a háromszoros adag hashajtó pedig maradjon.
És ekkor feltettem a tízpontos kérdést: ez alkalommal vajon hány napig várjunk a kakira?
- Háááát, anyatejes babáknál eltarthat pár napig amíg....
- Igen, tudom. De nem akarok megint 15 napig várni, főleg hogy a végefelé már elég rosszul volt Emma.
- Igen, értem, persze... de én nem mondhatom ezt meg, mert csak védőnő vagyok.

Na ezen a ponton, gondoltam, segítek egy kicsit gondolkozni: dr. Vomberg ma nem dolgozik, viszont Ő ismeri Emmát, tehát szerintem Ő tudna leginkább felelni a kérdésre. Viszont mivel holnap meg a konz. iroda van zárva, ezért én szívesen felhívom a doktorbácsit holnap, ha esetleg továbbküldenének...

- Hú, ez jó ötlet!
- Na akkor most át is sétálok, megmondom, hogy innen jövök és kérek holnapra egy telefonos időpontot.

Így is történt, tehát holnap délben KÖZVETLENÜL beszélhetek telefonon a saját gyerekorvosunkkal!!!

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Nem írtam már 2 napja, de hát sok dolgunk van: minden nap kakilunk kérem szépen. Beöntéssel, de kakilunk.

A bréking nyúz: eljutottunk a saját gyerekorvosunkig!!! Igaz, hogy nem közvetlenül és nem személyesen, de legalább már bekerült a körbe.

Ma a konzultációs irodában előadtam a Szegény anyuka, akit nem hallgat meg és főleg nem küld tovább a háziorvos c. darabot, amelynek akkora sikere volt, hogy a körzeti védőnő (merthogy persze nem azzal az általános dokival sikerült találkozni, aki 2 hete látta Emmát) segíteni akart. Csak egy bibi volt: a konz. iroda saját dokija nem dolgozott, a védőnő meg nem küldhet tovább. Tehát visszaértünk oda, hogy a háziorvoshoz kell menni. Na de ekkor tovább sírtam, mire kiderült, hogy van egy helyettesítő orvos, aki továbbküldhet. Gyorsan képbehoztuk hát a dokit, én a könnyeimmel küzködtem továbbra is - most csak a hatás kedvéért - és erre föl a doki átment a saját szobájába, hogy felhívja dr. Vomberget, a mi gyerekdokinkat. Kellett pár kört futnia, de végül sikerült vele beszélnie. A doktor bácsink természetesen emlékezett Emmára (az a fajta, aki nem felejt) és valószínáleg biztosra akar menni, mert a következőt mondta: mostantól péntekig, tehát további 5 napon keresztül minden nap beöntés + háromszoros adag hashajtó, napi három részletben beadva. Pénteken vissza a konz. irodába, ahol megnézik, hogy mi a helyzet, mennyit kakilt és mennyit hízott Emma, aztán gondolom egyeztetnek vele.

Kis szépséghiba: pénteken nincs nyitva a konz. iroda, így csütörtökre hívtak minket vissza, amikor is meg a gyerekdokink nem dolgozik, úgyhogy nem lesz kivel egyeztetni. De ezt majd akkor megoldjuk.

Ezek után még megjártuk a 6 hetes kontrolt Alexnél, és könnyes búcsút vettünk egymástól. De persze nagy szerelem ez, mert még haza sem értem, már itt várt a doktor úr emilkéje :)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő