Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Evés vs. alvás. Ez itt a nagy kérdés manapság.

Amikor még a kanapén fekve irányítgattam Nicket, hogy mit hogyan hova tegyen az új gyerekszobában, arra gondoltam, hogy körülbelül három hónapig fog Emma velünk aludni, azután pedig átköltözik Bencéhez. Merthogy amíg egy gyereke van az embernek, addig nehezen tudja elképzelni, hogy a másik gyereke nem az első klónja lesz. Így teljesen egyértelmű volt, hogy Emma is jó evő lesz (legalábbis eleinte), és hogy 3 hónapos korától egy hang nélkül átalussza az éjszakát.

Most viszont úgy állunk, hogy kettőből kettő nem jött be. Emma nem eszik (eleget), és ezért nem tudok szigorkodni az éjszakai kajálásokkal sem. Bencénél egyszerű volt a képlet: egyre többet adtam neki enni, ezért magától elhagyta az éjszakai evészeteket, és 3 hónapos korától egy hang nélkül átaludta az éjszakákat. Ellenben Emmánál már annak is örülök, ha egyátalán valamikor/bármikor eszik, ha éjjel, akkor éjjel. Sőt, félálomban még jobban is szokott menni. Ezért azt a menetrendet tartottuk eddig, hogy neste 8-kor vacsora, majd mielőtt mi lefeküdtünk, este 11-kor suttyomban beletöltöttem egy üveg tejcit, majd amikor magától jelentkezett (hajnal 3 és reggel 6 óra között valamikor) rohantam a következő adagért. Aztán még aludtunk 7-8-ig (Bencétől függően), és reggel 9 körül indult a nap Emma reggelijével.

Egy ideje viszont azon agyalok, hogy így nagyon szépen rá fogom szoktatni Emmát az este 11-es tápira, amiről nem két perc lesz a leszoktatás. Ezért néha-néha kipróbáltam, hogy vajon meddig alszik, ha nem keltem, de éjfél és hajnal egy körül mindig kérte az adagját. Kivéve tegnap!!! Tegnap hajnal 2-3 körül ébredezett kicsit, de a cumival szépen visszaaludt, és csak reggel 6-kor evett. Azaz elmondhatjuk, hogy átaludta az éjszakát! És ezzel látótávolságba került a gyerekszobába költözés is, csakhát.... Mindez nagyon szép és jó, de azt jelenti, hogy egy adaggal kevesebbet eszik, mert napközben nem hogy nem eszik többet, sőt! Ezen a héten botrányosan keveset evett, volt hogy még 600 ml-t sem, a szokásos 700-750 ml, és a súya alapján elvárható 900-1000 ml helyett. Jaj szegény Vomberg bácsi, fel lenne megint adva neki a lecke, ha ezt megtudná.

Na tehát szoktassam rá Emmát, hogy éjszaka nem alduni kell hanem enni, vagy az őtudjamikellneki elv jegyében hunyjak szemet afelett, hogy annyit eszik 5 hónaposan, amennyit 3 hónapos korában, amikor még kórházba is került a nemevés miatt?

Azt hiszem egyelőre rábízom a dolgot. Ha kel magától, kap enni, ha nem, én fel nem keltem. Aztán majd meglátjuk, hátha megjön az étvágya.

Ja, és amíg el nem felejtem: pár hete elkezdtük a hozzátáplálást, bár ez Emmának még nem tűnt fel. Először almát kapott, aminek nem volt nagy sikere (bár nem is tiltakozott). Most egy ideje banánozunk, de nem tudom megmondani, hogy szereti-e, mert egészen egyszerűen fogalma sincs Emmabébinek, hogy mi ez az egész macera. Beteszem a szájába a kanalat, de nem csukja be a száját. Ezek után lehúzom a felső ínyén a kanalat, hogy bent maradjon a banán, de Emma még mindig csak néz ki a fejéből. Aztán mikor - gondolom - lecseppen a banán a nyelvére, akkor kicsit furcsábban néz, de még mindig nem csukja be a száját, nem próbálja "rágni", lenyelni, egyátalán semmit. Aztán mikor eléggé hátra ér a banánpüré, akkor talán nyel egyet. Ha meg nem hátrafelé kúszik a banán, hanem előre, na akkor segít egy kicsit a nyelvével kitessékelni.
Nem értem különben, mert egyébként mindent ami nem kaja töm ezerrel a szájába, rág, eszik...

Holnap megyünk konzultálni a konzultációs irodába, meglátjuk mennyit hízott.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Sajnos Vomberg doktorbácsi olyan beteg, hogy már ebben az évben nem is fog dolgozni, ezért ma egy másik orvoshoz, dr. Eckhardt bácsihoz mentünk Emmával kontrolra. Sok nem történt, a mérlegelés szerint Emma 6110 g és 64 cm, ami azt jelenti, hogy nem tartozik az óriásbébik kategóriájába, de magához képest azért növöget. (Legalább jól kihasználjuk az 56-os ruhákat is :)
Otthon, Balasa doktornéni is felhúzta ugyan a szemölödkét, mikor látta, hogy Emma két hét alatt csak 80 g-ot hízott, de abban maradtunk, hogy ilyen alkat, majd megnő. Eckhardt bácsi véleménye egyezik Balasa doktornéniével, Emma egy édes kislányka és nem robot hogy előírás szerint csináljon mindent, ezért nem is rendelt mindket vissza. Csak akkor kell mennünk, ha úgy gondoljuk, hogy valamit megbeszélnénk.

Megegyeztünk, hogy elkezdhetjük a gyümölcsöt, úgyhogy a hétvégén Emma almát fog kapni... Három napja úgy döntöttem, hogy elővszem a lefagyasztott tejemet és azt adom Emmának vacsira. Olyan, de olyan jól esett, hogy le sem tudom írni! Egész más mint tápszert adni. Úgyhogy azóta is ez a vacsora, amíg a készlet tart - ezt is jóváhagyta a doktorbácsi.

Megmutattuk Emma tölcsérmellét is, tennivaló vele nincs. (Azóta kiderült, hogy Apósom testvérének is volt, műteni is kellett, úgyhogy valószínüleg nálunk az örökletesség játszik ebben szerepet.)

Elmeséltük azt is, hogy az utóbbi időben, már Visegrádon is, és főleg mióta hazajöttünk, egyre gyakrabban riaszt a légzésfigyelő, mikor Emma alszik. Korábban talán ha kétszer riasztott, most pedig van amikor többször is egymás után (és nem az elem van lemerülőben). Egyszer jó pár másodpercig ráztam Emmát mire megmoccant. A doktorbácsi azt modta, hogy a babák rendszertelen légzése teljesen normális, nincs összefüggésben Emma eddigi bajaival.

Összeségében tehát hivatalosan is kijelenthetjük, hogy Emma egészséges!

Szegény Vomberg bácsinak pedig már kikerestem a címét, küldünk neki levelet Emma fényképével, hátha kicsit jobb kedvre derül, mert úgy hallottuk, kezd kicsit depi lenni az állandó fekvéstől. És ha valaki, hát én tudom milyen az...

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Ahogy már suttyomban, eldugva az egyik bejegyzésben megírtam, Emma életében először nyaralni ment. Visegrádra, hova máshova? Hiszen ott lehet a legjobban a Nagymamával és Nagypapával vigyorogni egész áldott nap. Na meg nagyokat aludni. Hát igen, a híres visegrádi levegő - Nagypapa sokat tudna mesélni róla.

A nyaralás a pihenés és a nyugalom jegyében telt, pontosan ahogy elterveztük. Az elmúlt hónapok megpróbáltatásai után jól esett kicsit pihegni, semmittenni, lábatlógatni, némelyeknek alkoholizálni, na meg lazulni a medencében. Legfőképpen Emmának nem akartunk sűrű programot beiktatni, ide-oda furikázni, ámbátor ez sajnos együtt járt azzal, hogy bár sok mindenkivel sikerült találkoznunk, még több mindenkivel nem. De ami késik nem múlik, megyünk mi még haza!

Bár a keresztelőruha-kínálatot elnézve úgy tűnik, hogy kicsit korai volt, de Emmát 4 hónaposan, július 26-án megkereszteltettük. Nem akartunk nagy felhajtást, itt is a nyugalom volt a fő szempont, így igazán szűk kör jelenlétében, házasságkötésünkről és Bence keresztelőjéről híres dunabogdányi templomban Emma hajatmosott és katolikussá lett.

Három gondtalan hét, finom ennivalók (és pár felszedett kiló), hőség, nyugalom, szeretet, nevetés - ilyen volt Emmabébi első nyaralása.

Holiday fotók: www.emma.barens.eu

Kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel, de a lényegen azért nem változtat a pár napos lemaradás.

Emmával három nappal ezelőtt megjártuk a konzultációs irodát, ahol már két hónapja nem voltunk, a kórházi látogatásoknak köszönhetően. A legfontosabb, hogy végre lemázsálták a lányt, és büszkén jelenthetjük, hogy Emma 15 hetes és 3 napos korában 5560 g és 61 cm volt! (azóta már biztos sokkkkkal nagyobb :) Ez viszont azt jelenti, hogy - bár más mérlegen mérve - de Emmabébi 5 hét alatt 740 g-ot hízott, ami majdnem 150 g/hét, így dr. Vomberg is elégedett lenne. Alig várom már, hogy menjünk hozzá augusztusban büszkélkedni.

Az irodában megint a doktornénihez kerültünk, valószínüleg Vomberg bácsi levelének köszönhetően. (Normálisan egyik alakalommal a dokihoz, a következő alkalommal pedig védőnénihez kerül az ember.) A konzultációs doktornéni elég laza, és elég jófej, és elégedett volt Emmával. Az egyedüli, amin kicsit elmélázott, hogy Emma hasonfekve ugye nem teszi még magától előre a kezeit, és mikor Ő segített neki előre tenni, akkor a jobb karját nem akarta engedni Emma, majd mikor sikerült, akkor sem támaszkodott rá, hanem elég féloldalasan feküdt. Kérdezte, hogy mindig így csinálja-e, mondtam hogy nem tűnt fel, mert eddig ugye egyiket sem használta erre a célra. Azóta viszont nézem, és tényleg mindig a jobb karja marad hátul (és most látom, hogy az előbbi bejegyzés képei is erről tanuskodnak). Viszont más szemszögből nézve, a bal karját már néha magától előre teszi! Így mindjárt jobban hangzik, nem? :-)

Emma remekül érezte magát, vigyorgott nagyokat, kalimpált, és nagyon nem értette, hogy ezért cserébe miért szúrta meg mindkét combját a doktornéni. Szegényke kicsit sírt az oltásoktól, bár a rosszabbik része itthon következett. Másnapra még kúppal együtt is belázasodott kicsit, de azért leküzdötte ezt is. Stram kis csajszi!

Eljött a nagy nap! Ma Emmabébi végre rájött, hogy bizony nem fóka! A sok gyakorlás meghozta az eredményt, és ma kiderült, hogy egészen vicces dolog hason fekve nézelődni, főleg ha van támaszték is, mert úgy nem fárad olyan hamar el az ember nyaka. Mondjuk a "támasztékot" még nekem kellett előre helyeznem a fókatartásból, de szerintem most már napok kérdése és egyedül is menni fog. Illetve remélem hogy egészen pontosan 2 nap múlva már be is tudjuk mutatni a trükköt a konz. irodában, mert nem szeretném ha ebből csinálnának gondot. Bár mondjuk nem szívbajosak, de sose lehet tudni (a gondolkodásmódom nincs szinkronban a holland eü-vel).

Az egyetlen hátulütője a hasonfekvős-nézelődős dolognak, hogy ilyenkor igencsak szembeötlő, hogy Emma egykori hajkoronája a múlté. Olyan szinten hullik a haja, mint az anyjának. Úgy tűnik a szülés ugyanannyira viselt meg mindkettőnket. Sebaj, neki majd kinő az új, én  meg lassan hozzászokom.

Nagypapának különösen jó hír, hogy kiderült Emma nem vega, mint a (holland) nagyanyja. Nagyon szívesen eszik mindenféle húst, a csülkeitől kezdve, a nyúlig bármi jöhet.

 

 

A forgás még csak égtájak szerint megy, hasról hátra és fordítva még nem. Viszont éjjelente hihetetlen utat bír bevándorolni az ágyában, aminek a vége mindig koppanás a rácson, mert valami sokadik érzékkel tudja megtalálni, hogy hol ér véget a fejvédő szivacs. Szóval cudar anyuka, amikor nincs hőguta (mert mostanában még Hollandiában is van ilyen), fogja magát és hálózsákkal próbálja megtagadni kislányától a szabad helyváltoztatás jogát.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő