Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Juppppi! Sikerült! 3 órányi masszív telefonálás után, Nicket beelőzve sikerült beszélnem egy illetékessel, aki aszonta jól van, mehetünk kedden. Mondjuk nem kérdezett se nevet, se semmit, szóval remélem, hogy holnap a helyszínen is hasonlóan gondolkodnak.

Az újságokból már lehet tudni, hogy rengetegen tesznek eleget a felhívásnak és oltatják be a gyereküket. Ez természetesen jó nagy káosszal jár, amit a szakadó eső csak fokoz. A kiállítócsarnokba, ahova nekünk kell mennünk, várhatóan 64.000 embert oltanak be ma és ugyanennyit holnap, ehhez jönnek még a kísérők, szóval tömeg az lesz.

Ömlik az eső, lámpát kell gyújtani, hétfőn van.

A következő döntést hoztuk, félig az eszünkre, félig a megérzésünkre hallgatva: ha ma reggel fel tudjuk hívni a kozultációs iroda központi számát és át tudjuk tetetni az oltást holnapra, akkor holnap oltatunk, miután beszéltünk dr. Vomberggel, ha nem, akkor ma, és bízunk a megérzésünkben, miszerint Emma nem allergiás.

Azt írja az újság, hogy akiknek 38 foknál magasabb testhőmérsekletük van, azok telefonálhatnak és a hét második felére kapnak új időpontot. Tehát elvileg a lehetőség adott, csak ehhez fel kéne tudni hívni őket, és a Nicknek nem az ország másik felében kellene lennie a hét második felében.

Eddig úgy áll a dolog, hogy 1 óra 43 perce "minden munkatársunk foglalt"...

... lassan itt a hétfő és döntenünk kell. Amit tudunk biztosan az az, hogy a tehéntejfehérje nem egyenlő a tojásfehérjével.

Arról eltérőek az infók, hogy az eddig megkapott gyerekbetegségek-elleni oltások tojásfehérjealapúak-e. Ha tuti azok lennének, akkor egészen erősen lehetne sejteni, hogy nyugodtan megkaphatja Emma a mexikói influenza elleni oltást is.
A járvány holland információs honlapján azt írják, hogy az első gyerekbetegségek elleni oltások nem fehérjealapúak, tehát az nem jelent semmit, hogy azok beadása után nem lépett fel allergiás reakció. Ellenben azt is írják, hogy a gyerekek elenyésző része, csak kb. 1%-a tojásfehérje-allerigás, ezért normál esetben ha a szülők nem allergiások, akkor javasolják az oltást. Hát mi nem vagyunk allergiások, viszont nem teljesen normál eset a miénk és az utóbbi időben elég sokszor találtuk magunkat azokban a bizonyos 1%-okban.

A minisztérium honlapján, csakúgy mint a kiküldött levélben egyértelműen az áll, hogy tojásfehérje allergiások nem kaphatják meg az oltást.

Persze logikus a kérdés, ha tartunk tőle, hogy Emma allergiás, akkor miért nem dobjuk a témát? A válasz, hogy Emma szíve még valószínűleg nem működik 100 százalékosan, ezért nagyobb az esélye a szövődményekre, a betegség nehezebb lefolyására, ha elkapja az influenzát.

Azt sem tudjuk, hogy a Hollandiában használatos Pandemrix és Focetria vakcinák közül melyiket adnák be hétfőn (illetve két héttel később a második adagot). Csak azt tudjuk hogy az egyikkel a konz. irodák oltanak, a másikkal a háziorvosok.

Úgy gondoljuk, hogy elég kevés az esély arra, hogy Emma allergiás, na de mi van ha mégis? Nick még felvetette, hogy megkockáztathatjuk, hogy hétfőn csak Bencét oltatjuk, Emmát meg megpróbáljuk kedd délután, miután beszéltünk dr. Vomberggel (hétfőn és kedden oltanak egy óriási kiállítócsarnokban, ahova percre pontosan, irányítószám szerint vagyunk beosztva). Csak hát azt szajkózzák mindenhol, hogy nincsen második esélye annak, aki elmulasztja az oltást, mert logisztikailag így is elég nehéz volt megszervezni, hogy egy héten belül beoltsanak a több mint 1 millió embert (amit el is hiszek).

Sebaj még van egy napunk az agyalásra...

Hol is kezdjem?

Tegnap megjártam a táplálkozási tanácsadót: kedves kis nőcivel beszélgettem, pontosan abban az irodában, ahol a konzultációs irodás védőnő is szokott ülni. És pont ugyanabban a székben ülve meghallgattam mindannak az ellenkezőjét, amit a védőnő szokott mondani. Röviden tehát a konklúzió: Emma a főnök (mily meglepő), Ő diktálja a tempót, ha akar enni adjak neki, ha nem akar, ne erőltessem. Ne frusztráljanak a konz. irodás előírások, hogy ennyit meg annyit, ezt meg azt kell enni, azok a jól startoló átalggyerekekre vonatkoznak. Emma nehezebben startolt, és (emiatt) kicsit lassabban mennek a dolgok, de majd belejön.
Az étekezések közbeni akciója, miszerint pár falat/korty után abbahagyja az evést, megfeszíti az egész testét és elkezd sírni, a háromszori gyomorszondázás lelki következménye lehet. A nőci szerint ugyanis Emma akkor megtanulta, hogy nem elég csak simán becsukni a száját ha nem kér többet, ezért reflexként felvette a szokást, hogy egész testével feltűnően jelezze, hogy köszöni nem kér enni, akkor sem, ha papírforma szerint muszáj lenne. Az evésnek viszont kellemes élményként kellene Emmában lecsapódnia, ezért a javaslat, hogy azonnal hagyjam abba az etetést, ha Emma a legkisebb jelzést is adja, hogy nem kér többet. Oké.

Ma a pszichológusnál volt jelenésem. Asszem ezt a bekezdést gyorsan letudom, mert a világon semmi nem történt. A kérdések milyensége és főleg gyakorisága (jobban mondva ritkasága/hiánya) miatt azt gondolom, hogy inkább a megfigyelés volt a nő feladata. Úgy éreztem magam, mint egy unatkozó milliomosfeleség a szokásos délutáni programján, ahol sok pénzért sokat kotyog, haszna semmi, de nagyon sikkes. Végül a nő arra a megállapításra jutott, hogy "hát igen, nagyon nehéz azért ezt feldolgozni, de az a benyomása, hogy jó úton vagyok". És megkérdezte, szeretnék-e 2 hónap múlva megint eljönni. Mondtam, hogy nem köszönöm, majd telefonálok ha valami bajom van :)

Aztán: tegnap megkaptuk a behívót az oltásra. Nov. 23 és dec. 14. a két oltónapunk. A levélkében írnak minden szép és jót az oltásról, viszont vastag betűkkel ott van, hogy tyúktojásfehérje-érzékenyek nem kaphatják meg az oltást. És ezen a ponton megálltam. Merthogy azt már nagyjából eldöntöttük, hogy oltatunk. Viszont Emmánál a kb. a 2. kórházi tartózkodása alatt felmerült a tehéntej/fehérje allergia gyanúja, a bőrkiütése és az evési/kakilási nehézségek miatt. Dr. Vomberg akkor azt mondta, hogy nem hiszi, hogy Emma allergiás, de mivel más nincs a tarsolyában, álljunk le az anyatejjel és kapjon gyógytápszert (40 euró/doboz, emlékeztek?). Így is történt, ezzel megoldódott a kakigond és a kiütések is elmúltak (viszont jött a súlyprobléma, de az más kérdés).
Paramama továbbgondol és felteszi a következő kérdést: vajon a tehéntejfehérje és a tojásfehérje ugyanaz a fehérje? Merthogy tehéntejfehérjét tartalmaz Emma tápszere, az olcsóbbik verzió, amit most eszik. Arra tehát nem allergiás, ez majdnem biztos. Viszont tojásfehérjét még életében nem evett, hacsak nem rajtam és az anyatejen keresztül. És így, egy esetleges tojásfehérje-allergia magyarázná a kezdeti nemkakilós-kiütéses mizériát, ami megszűnt abban a pillanatban, ahogy átálltunk a tápszerre, ergo nem kapott több tojásfehérjét. Na, megint oda lyukadunk ki, hogy hiányzik az orvosi diploma.
Jó hír, hogy megtudtam, dr. Vomberg már részlegesen újra dolgozik, rossz hír, hogy a nagy cselek árán kibulizott telefonos konzultációra csak kedd délelőtt tud sorkerülni, az első oltást viszont hétfőn délután kapná Emma...

További rossz híreink: az MRI alátámasztotta, hogy Apjuknak igenis porckorong sérve van (a neurológushoz és az MRI-re csak most utalta be a háziorvos, majdnem fél évvel a fájdalom kezdete után, 2 hónap fizió-, és manuáltherápiás sötétben tapogatózás után, amikor már se ülni, se állni, se feküdni, se menni nem tud, és hetek óta térdel a munkahelyén az íróasztalánál...) December 1-én a sebész ismerteti a további menetrendet.

Emma beszél! Első szava, a várakozásoknak megfelelően: PAPA(paaapapaapa)! Gondolom nem kell különösebben részleteznem, hogy a Papát kenyérre lehetne kenni, szerintem most kéne kérnie Emmának egy (jó drága) autót érettségire :-)

Persze zárójelben tudjuk (illetve tudom) hogy ez még közel sem tudatos nyelvhasználat, és nem is csak a Papának szól (ezzel a Papa persze vitatkozik), de örülünk neki, hogy a rötyögés és a visítozás mellé felkerült egy szótag is a palettára. És mivel Bence nagggyon sokáig Mamának hívott mindent és mindenkit, külön öröm, hogy Emma megtörte a hagyományt.

Apropó, nyelvhasználat: Emma végre kezdi rendeltetésszerűen használni a nyelvét evés közben! Annyira, hogy szerintem pontosan úgy eszik, ahogyan a többi majdnemnyóchónapos baba. A mennyiség és a menü tekintetében ugyan még bőven van hova fejlődnünk, de így most már legalább azzal a fránya nyelvvel nem kell közelharcot vívni kaja közben. (Most, hogy lemondták a konz. irodás látogatásunkat, tegnap este lemértük itthon Emmát. A legnagyobb súly ami kijött 7.3 kg, ami 3 hét alatt 120 g hízást jelent - nem sok)
Gasztronómiai kalandozásainkhoz tartozik az is, hogy kipróbáltuk a csőröspoharat: nagyon jól lehet szopogatni a csőrét, de arra nem jött rá, hogyan kéne belőle inni. Ha viszont segítségül megdöntöttem a poharat és véletlenül lenyelt egy kis vizet, háááát, nagyon csúnyán nézett. Majd kicsit később újra megpróbáljuk (ha már úgyis megvettem anno, és Bence sem volt hajlandó inni belőle :)

 

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő