Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Ismét eltelt egy hónap és Emma extra kontroljai miatt ismét jelenésünk volt a konz. irodában. Ezúttal a szimpi lazamaca doktornénihez mentünk.

A váróban ismét összefutottunk a felsőszomszéd kisfiúval, és mivel jó játék a hasonlítgatósdi + valamiről beszélni kell, és a gyerekrendelőben a gyerekek kézenfekvő témának bizonyulnak, ezért elpanaszolta Faby, hogy egy hónap alatt csak 600 gramot hízott a fia, és így csak 8 kg - és 4 hónapos! Mondtam, hogy mi is a 8 kilóra játszunk, így 10 hónaposan, úgyhogy drukkerekkel a hátunk mögött ült fel Emmakisaszony a mérlegre, ami nagy sajnálatomra még mindig nem bírt 8 kilót mutatni a hátsója alatt: 7880 g, azaz 295 g/hó hízást produkáltunk, valamint egy fél centi növekedést is, ami 72.5 centinek felel meg.

Súly még mindig a kék átlagvonal alatti vonal alatt:

És a hossza is kicsit megtorpant, brühühü:

Doktornénivel jól kibeszéltük Emmát, hogy enni végülis eszik mindent, a mennyiséggel meg úgysem tudunk mit kezdeni. Ez úgy néz ki, hogy reggel eszik 150 g tejpapit, ebédre 200 g főzeléket hússal, uzsira 200 g gyümölcsöt vagy joghurtot, vacsira meg mostanság egyre kevesebb tápszert iszik, jóesetben 150 ml-t. Azaz összesen naponta 700 g táplálékot vesz magához. Aki pedig nem eszik, az ne is hízzék. Nem baj, legalább bikiniben ütős lesz a nyáron.

Ellenben a mozgásfejlődését most már lazamaca doktornéni is kénytelen lassúnak tituálni (emlékeztek még egy hónapja hogy odáig volt a védőnő, hogy megelőzi a társait azzal, hogy már ül...?), és ezért megkért, hogy a beutalójával látogassunk el a kórházi gyerekfiziótherápiára. Annál is inkább, mert Emmabébi ülni sem jól ül, nem teljesen egyenes háttal, ami még a kisebbik gond, de a dereka sem egyenes, azaz mintha nem tartaná rendesen a dereka a felsőtestét. Na de azért nincs dráma, megyünk majd tornázni. 

Útban a fizió felé összefutottunk Annával, az egyik szülésznőnkkel, aki megcsodálta Emmát, meg belénkbotlott Alex is, akinek szintén tetszik Huncutka, bár Ő 3 hete is látta, úgyhogy neki nem volt akkora a változás. Visszafelé menet pedig láttuk az üvegajtón keresztül dr. Vomberget, és gondoltam ha még Nick dokija is szembejön, akkor a nővérkéket leszámítva majdnem minden ismerőssel találkoztunk. Szóval a kórházba, mintha hazajárnánk. És úgy látszik, ez még így is marad egy darabig.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Újra merek számvetést készíteni Emmabébiről! Lássuk csak...

súly: reméljük több mint 8 kg (majd 2 hét múlva mérik - akkor lesz a 9(!) hós felmérés)

magasság: reméljük több mint 72 cm (ezt is 2 hét múlva tudom kitölteni)

fogak száma: 0 (talán 2 hét múlva több lesz)

 

10 hónaposan a baba stabilan ül és mászik. Ha foghatja a felnőtt ujját, már egészen ügyesen lépeget, sokszor elég, ha csak egy kézzel kapaszkodik.

Igen, stabilan ül, kivéve ha nagyon elbámészkodik és a feje elhúzza valamerre :) Mászni még nem tud, mert ahhoz kellene tudni négykézláb állni és azt sem tud, de a kúszás már kezd alakulni: kellő inspiráció hatására, lassan, de biztosan egész nagy távokat (4-5 méter) is megtesz (ha közben el nem veszti az érdelődését :). Állni még nem tud, sőt a lábát sem hajlandó letenni a földre ha a hóna alatt megtartjuk, szóval azt sem tudom, hogy valamennyire meg tudja-e tartani magát. A lépegetésre nem térek ki.
Ja, viszont azt meg tudja csinálni, hogy elcsavarja a nyelvét, hogy az alja legyen felül és úgy kidugja a szájából. Na ezt ki tudja még? :)

Hátrafelé mászva le tud jönni a fekhelyről.

Szerintem inkább fejjel lefelé tudna lejönni, de ezt egyelőre nem engedjük gyakorolni. Viszont már Bence is tudja, hogy Emmára vigyázni kell, így szerencsére nincs esélye egyelőre. Pedig szokott szemezni az ágyról a papucsokkal.

Öltöztetésnél segít, pl. pulóverbe egyre ügyesebben dugja a kezét.

Őőőő, felelősségem teljes tudatában ezt így nem merném kijelenteni. Talán kihúzni jobban tudja a kezét. És néha nem hisztizik öltözködésnél. Az számít? (Ha nem, akkor leírom azt is, hogy néha meg szereti szabotálni a pelenkázást, dobálja magát, vergődik, forog jajnekem.)

Ha korábban módja volt próbálkozni, már majdnem egyedül iszik. 

Igaz, nem erőltettem eddig túl sokszor az egyedül ivást, de eddig minden próbálkozásunk kudarcba fulladt. Se pohárból, se csőrös pohárból nem akar inni, csak és kizárólag cumisüvegből. Ez Bencénél is így volt (csőrös pohárból soha nem is tudott inni), úgyhogy nem aggódom.
Mondjuk igaz, ami igaz, maga az ivás is elég necces. Emma ugyanis a reggel-esti pépes tápszeren kívül nem akar inni a napközbeni étkezések közben/után semmit. Most étkezések között adok neki inni, több-kevesebb sikerrel.

Már nem vesz mindent automatikusan a szájába, viszont mindent megfog, majd eldob, elejt. Az etetőszékben ülve mindent, ami a keze ügyébe kerül, ledobál a földre. Ha visszaadjuk neki, újra ledobja.

Dehogynem vesz mindent a szájába! Viszont miután megkóstolta, szereti eldobni, leejteni. Jó játék. Az étkezőszékhez vettünk tappancsos játékot, ami az üvegasztalra nagyjából rátapad, így legalább kevesebbszer repül.

Érdeklődik a többi gyerek iránt. Ha másik baba van a közelben, megérinti, mosolyog rá.

Másik baba viszonylag kevésszer van a közelben, Bence viszont annál többször. Imádják egymást, egyre többször játszanak együtt. Emma gurgulázva nevet ilyenkor, Bencének meg több se kell, the show goes on.

Kemény lapú könyveket, képeket már szívesen néz, lapozgat. Az újságot, könyvet rendszerint összegyűri, esetleg a szájába veszi.

Az esetleg szó kihagyásával stimmel az állítás.

Az első szavakat kimondhatja. Több szótagot is mond egymás után, gagyog. Esetleg néhány szótagot egymáshoz illeszt, "halandzsázik". A szavakat már jól is kiejtheti, bár nem mindig a megfelelő célra.

Több szótagot, igen. Feltéve ha azonos szótagokról van szó :) Továbbra is a papapapapa, mamamamama, bababababa megy. Nem mindig kirstály tisztán, de kb. ezeket mondja.

Ha valamit nincs kedve csinálni, egyre többet ellenkezik.

Ez nem újdonság, úgy hiszem már hónapok óta tud ellenkezni, sőt ha úgy alakul hisztizni is. Vagy lehet, hogy ebben megelőzte a kortársait?

Ami fent nem szerepel, hogy Emma gyönyörűen integet, magától, ha egy ismerőst vagy elsőre is szimpi embert meglát, de visszaintegetni is tud. Viszont "elsőre is szimpi" ember egyre kevesebb van :) Eddig mindenknek alanyi jogon járt Emmától a big smile, most viszont előbb felméri az illetőt, alaposan megnézi tetőtől-talpig, ha lehet megfogdossa, és csak az után hiredet ereményt: vagy kap mosolyt/integetést, vagy nem :)
Újítása, hogy a zenére többnyire nem tapsikol, hanem két kézzel integet. A tapsolás is megyeget, de most inkább az integetésben vagyunk benne. - na ezt még tegnap írtam, ééééés láss csodát! Ma leültem Emmával zenét hallgatni, tapsoltam neki, és erre Ő is abbahagyta az integetést és nekiállt tapsikolni, úgy hogy hangot is ad a kezével! Ült mellettem és felvéltva nézte az én kezemet és a sajátját, hogy ugyanazt csináljuk-e :))

Az éjszkáink változóak. Pár napja elértük megint a mélypontot, de angyalképzőnk továbbra is üzemel, így Emma javuló tendenciát mutat. Bence is beállt tanítómesternek, és mivel már nem működik, ha éjjel rákiabál Emmára, ezért néhány nappal ezelőtt hajnalban hallom a babatelefonban, hogy Emma sír, majd megszólal Bence: "Emma, most mondd meg nekem miért sírsz? Nem érsz el vele semmit! Nem kapsz se tortát, se almalevet, se tejecskét!"

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Új hobbink van!
21 jan. 2007

A neve: mosógép-nézés. Sokkal jobb és praktikusabb mint a tévénézés:

- ez az igazi kellemest a hasznossal: Bencemama berakja a mosást, Bence meg hosszú percekig ámulattal figyeli, hogyan kergetik egymást a ruhák odabent
- nincs vita a programmal kapcsolatban, mert jöhet bármi, minden érdekes: színes, fehér, előmosás, szárítás, stb.
- nem válhat belőle rossz szokás, hiszen hetente csak pár alkalommal adódik mosógép-nézésre lehetőség (kikapcsolt állapotban nem olyan érdekes, mert rossz a fogása, nehéz mellette felállni)
- az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy nincs távirányító, de ha van a közelben valami más rágcsálnivaló, akkor az is megteszi.

A fenti szöveg Bence blogjából származik, így csak a nevet kell átírni Emmára, na meg a képet kicserélni, de e helyett inkább beteszem mindkét felvételt, a nevet meg mindenki fejben cserélje ki (mindig is nehezemre esett ugyanazt a témát többféle képpen feldolgozni :) :lustamama:

UI.: oké, a felállós részt meg ki kell húzni, mert Emma ott még nem tart

 

 

 

 

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Tegnap Bence megkapta a betegség miatt elnapolt második adag H1N1-elleni oltását. Nagyon bátran viselkedett, mondhatni példaértékűen, le is fotózott a helyi újság(?), ha majd meglátom valahol a képet belinkelem. Persze be volt ígérve Bencének Thomas egyik barátja, Alfie, de hát csalira azért szükség van.
És mivel most a konz. irodába kellett menni, ami pedig a kórház épületében van, a szuri után fellopóztunk a Papához is - látogatási időn kívül. Na nem mintha eddig nagyon fontosnak tartotta volna valaki is a látogatási időt, de hát azért mégis.
Délután aztán ismét felnyaláboltam a skacokat, és elcsúszkáltunk a hóban a kórházba. Papa nagyon örült nekünk, Bence vitt megint "gyógyrajzot", amit feltettünk a falra a Papa ágya fölé. Viszont egy órát lehettünk csak ott, mert kifogtuk az első és szerintem egyetlen nővérkét, aki számon tartja a látogatási időt :(
Gyorsan elkezdtem öltöztetni a gyerekeket, Nick is felállt, hogy kikísérjen minket a lifthez, mikor a "szembeszomszéd" bácsi elájult a fürdőszobában. Pont az ajtóban feküdt és próbálták felébreszteni, meg feltenni az ágyára. Én meg közben Bencét próbáltam magam mellett tartani, hogy ne legyen az útban, és közben leguggolva a látogatóknak fenntartott székkel küzdöttem, hogy összecsukjam és eltegyem, mikor egy tompa puffanást hallok: Emma hasalt a földön az ágy és a babakocsi között! A nagy ijedségben nem csatoltam be, Ő meg addig kukacolt, míg kiesett! De meg sem nyikkant, hála a vastag kabátnak és a sapkának, na meg a kórházi speciális padlóburkolatnak. Azért én megijedtem (még jobban), gyorsan összeszedtem Emmát a földről, és mikor szabad lett az út, mehettünk.
A lifttől persze vissza kellett mennünk, mert Alfie a Papa ágyán maradt, és Alfie nélkül Bence sehova.

Az éjszakát megint nem töltöttem magányosan, drága gyerekeim gondoskodtak róla, hogy gondoljak magamra is: úgy viselkedtek, hogy azt gondoltam az anyukat! :) Emmának azért mégsem megy olyan hirtelen az átmenet kisangyalba, ezért éjfélkor szirénázott egy sort, Bence kettőkor átcuccolt hozzám és túl fáradt voltam ahhoz hogy visszaköltöztessem (meg úgyis volt egy üres hely mellettem az ágyban), Emma 4 után megint aszonta jó hangosan és hosszan, hogy itt vagyok, Bence pedig fél 7-kor elkezdett böködni: Mamaaaa, reggel van, támadt egy jó ötletem: keljünk fel!

Emmába 8-kor muszáj volt életet vernem, mert indulnunk kellett az oviba, majd mire bevárásoltunk már telefonált is a Papa, hogy mehetünk érte! Így aztán pontosan 48 óra kórházi tartózkodás és egy gerincműtét után jöhetett is haza! Mostantól viszont igazi háromgyerekes anyuka leszek, ugyanis a fizióterapeuta 6 hetes gyógyulási folyamatról beszélt, ami azt jelenti, hogy jelenleg Nick nem emelhet, nem hajolhat és pár percnél tovább nem ülhet, és lassacskán, 6 hét alatt kell/kéne visszatérni a normál mozgáshoz. No de legalább tud egyedül enni és nem hisztizik olyan sokat :)

message 2 hozzászólás Hozzászólok »

Már ha jó szó ez a nosztalgia. Lényeg a lényeg, hogy kis családunk újabb (és egyben utolsó) tagja próbálja ki a ZHA kórház szolgáltatásait: a Papa. Nagyon büszke rá, hogy immáron neki is van kórházi betegbelépője, mert eddig kicsit kirekesztettnek érezte magát, hogy mindig a látogató szerepében díszelgett. Ezért hát növesztett egy csinos kis porckorongsérvet, majd fél évnyi szenvedés után ma végre sor került a gerincműtétjére. Szerencsére jól sikerült minden, az idegsebész elégedett, holnap megy a neurológus és a fizióterapeuta, és meglátjuk hogy tud felkelni. Egyelőre élvezi hogy nem sugárzik a lábába a fájdalom, és a hátán is csak a seb fáj.
Mi pedig a szerepcserés játék keretében természetesen mentünk meglátogatni a Papát. Odafelé az autóban Bence sóhajtott egyet: Most a Papa van kórházban! Na ebben az egy mondatban minden benne volt. Viszont Bence már rutinos kórházlátogató, egészen kezdi megszokni a szabályokat, bár a gyerekosztályt nem tudja überelni semmi. Azért telefonált egyet az ágy távirányítójával, csakúgy mint minden egyes alkalommal, amikor Emmához vagy hozzám jött látogatóba.
Emmának is tetszett, hogy végre nem Ő a vendéglátó, és marha izgisnek találta a Papa infúzióját. Hogy azzal milyen jót lehetett volna játszani! De a gonosz szülők nem engedték, ezért meg kellett elégednie a kórlappal :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő