Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Gondoltam, hogy nagyobb feneket kellene azért keríteni az utóbbi rövid megjegyzésnek, miszerint Emma felállt a kiságyában. Egyrészről azért, mert ez önmagában is nagy dolog, Emmának meg még nagyobb, másrészről meg mert bár az első szülinapján már bejelentettem, hogy tud állni, Magyarországon elgondolkoztam és elgondolkoztattak arról, hogy ez a valóságnak megfelelő kijelentés volt-e. Mert Magyarországon egyszersem próbált meg felállni, ráadásul a gyógytornász azt mondta, hogy amit Emma csinál (nyújtott lábbal hasalás, támaszkodás), az nem meríti ki az állás fogalmát - és tény, hogy az első, bizonytalan "állást" nem követte további, egyre stabilabb verzió.

Na de ha már a kiságyában egyedül feláll, az már aztán döfi! Márcsak azért is, mert a földrajzi körülmények miatt, ott nem tud hasalni és támaszkodni se nagyon, ott csak a rács adott, azt fogva kell megállnia. Minderre tegnapelőtt került sor első ízben, aztán tegnap újra, így ma reggel már fényképezőgéppel a kezemben mentem reggeli puszit adni. Emma persze az istennek sem akart felállni, de én nem adtam fel, mindenképpen hivatalos bizonyítékkal akartam szolgálni, úgyhogy végül maradt a "trükkfelvétel" és én felállítottam, majd lőttem a képeket. Szegénykémnek elég össze-vissza állnak a lábai, a térde is hátrafelé hajlik, de nagyjából egyenesen áll, és ez a lényeg.

 

Ma voltunk megint Vomberg doktorbácsinál kontrolon. Végigbeszéltünk mindent, és megvizsgálta Emmát tetőtől talpig. Meghallgatta, valamint megnézte a tenyerét, ujjait, végtagjait, szemét, füle elhelyezkedését, és egyedül a szemredőt (epicantus) jelölte meg mint "külső ismertetőjelet", a fülei szerinte azért annyira nincsenek lent. Szerinte is hypotón, meg hypermobil (pl. a kisujját simán hátra lehet hajtani a csuklójára) a fiziót folytatni kell és majd meglátjuk, hogy haladunk. A véreredmények hál istennek jók lettek!

Viszont már megint az a fránya mérleg árnyékolja be a dolgokat, merthogy az elmúlt hónapban hosszra nem nőtt Emma, és súlyra is csak 10 grammot, ami az eddigi negatív rekordunk. Ráadásul először a kijelzőn 7-el kezdődött a szám, és csak lassan ment felfelé, majd állt meg 8040-nél, ezért egy pillanatig azt hittem, hogy fogyott Emma, fel is kiáltottam hogy jaj, és abban a pillanatban majdnem el is sírtam magm. Ekkor Vomberg bácsi a vállamra tette a karját, magához szorított és így visszatért a lélekjelenlétem. Milyen hülyeség, hogy így kiakaszt pár gramm! De milyen jó, hogy egy ilyen érző, tapasztalt doktorbácsink van, aki a szülőket is tudja kezelni!
Viszont miután visszaültünk az asztalhoz azt mondta, hogy bár ugye a hossz az elsődleges, és az csak kicsivel az átlagvonal alatt fut, a súly sem elhanyagolható tényező, és most, hogy majdnem 13 hónaposan 8040 gramot nyom Huncutka, elérte a -2-es vonalat, és erre azért figyelnünk kell. A jó hír, hogy talán miután megszabadult az orrmanduláitól nekiáll hízni is. Ebben bízunk.

Jövő héten megyünk vissza hozzá a preoperatív vizsgálatra (megnézni pl. hogy mehet-e az altatás), aztán kaptunk még időpontot egy hónap és két hónap múlvára is.

És még mielőtt elfelejtek egy fontos tényt bejelenteni: Emma ma felállt a kiságyában!!!

Súly:

Hossz:

Május 11-én dr. van der Hulst bácsi kiveszi Emma hatalmasra nőtt orrmanduláit, valamit valószínűleg betesz 1-1 kis tubust a füleibe, de ez majd csak műtét közben fog eldőlni.

Miután a doktorbácsi megvizsgálta Emmát, megint elhangzott a mondat: túl későn lettünk továbbküldve. Merthogy azt mondta, nem szokott így 1-2-3-ra operálni, főleg nem ilyen kis gyerekeket, szeret kivárni, megnézni hogy tényleg elkerülhetetlen-e a beavatkozás, és Hollandiában nem szokták csak úgy kikapkodni a mandulákat, de Emmánál ez így nem maradhat. Nem jó, ha továbbra is csak a száján át tud levegőt venni, nagy a fertőzésveszély, a folyamatos taknyosságba mindenki csak kimerül, és még tudna ezer más okot is mondani. A torokmandulája még mindig gyulladt, de az csak pech, azokkal nincs gond, az orrmanduláját viszont ki kell venni.

Ezenkívül a dobhártyája mögött rengeteg váladék van, ami szintén nem maradhat így, mert most Emma nem mindig hall jól. Ezért lehet, hogy például mikor a délutáni alvása után felébredt, bemegyek a szobájába és szólongatom, nem reagál egészen addig, amíg a látóterébe nem érek, vagy nem csapok nagy zajt, mondjuk kopogok a gyűrűmmel az ajtón.
Úgyhogy a mandulaműtét közben megnézi jobban a doktorbácsi, hogy mi a helyzet, és előre kérte a bizalmamat és hozzájárulásomat ahhoz, hogy ha úgy ítéli meg, akkor egyből betehessen 1-1 kis műanyag csövet a füleibe. Ez voltaképpen úgy néz ki, hogy műtét közben felszúrja a füleit, kiszívja a váladékot, majd a dobhártyán lévő lyukba betesz egy kis tubust, ami megakadályozza hogy a lyuk összenőjjön és így ezen keresztül szabadon távozhat a jövőben minden váladék, ezáltal meggátolva a további fülgyulladásokat, fülfelszúrásokat. (A kis tubus a műtét után 3-18 hónapon belül - a tubus típusától függően - magától kilökődik, és a dobhártya összenő. Egy új tubus behelyezése szükséges lehet.)

  

1. a fül
2. külső füljárat
3. dobhártya
4. tubus
5. középfül

A műtét természetesen ambulánsan fog történni, azaz nem kell bent aludnunk a kórházban. Vagyis Emmának aludnia fog kelleni a műtét közben, de éjjel már itthon fogja húzni a lóbőrt. Az operáció után, mikor az altatásból felébred állítólag 1-2 órát keservesen fog sírni, és vérezni fog az orra, de később abbamarad és akkor már jöhetünk is haza.

Hát igen, nem csak két útlevelünk van és két hazánk, hanem két otthonunk is, így itthonról megyünk haza és otthonról is hazajövünk. Mily szép így az élet!

Szóval megjöttünk tegnapelőtt este szerencsésen, az út rendben ment, Emma a végére kicsit nyügi volt, de hát milyen legyen este a repcsin. Itthon aztán kipattantak a szemei, és Bencével együtt bevetették magukat a játékok közé, alig lehetett őket letenni aludni. Viszont Bencének édesmindegy hogy fél 8-kor vagy este 9-kor megy-e aludni, reggel 7-kor kelés van, amitől viszont Nagymama jóvoltából mi már elszoktunk Visegrádon :) Még szerencse, hogy versenyem volt, és amúgy is kelnem kellett. Emma első éjjel azért ötször bepróbálkozott egy kis sírással, hátha visszaállunk a félóránkélnti kelésre, de mi kitartottunk, és szerencsére Ő is hamar feladta, az éjszaka ma pedig egy kósza oán kívül eseménymentesen telt.

És miután megnéztük, hogy milyen szépen virágba borult egész Amstelveen, ma délelőtt elmentünk a hőn szeretett konzultációs irodába egy kis mérlegelésre. Emma gramra pontosan ugyanannyi mint 3 hete Vombergnél, úgyhogy hiába a nagypapa által készített finom visegrádi házikoszt, Emma nem hízott. Vagyis hát egyátalán nem hiába, mert asszem kis családunkból egyedül Emma nem hízott. Az meg már csak Murphy törvénye, hogy pont nem nekünk, hanem neki kellett volna felszedni magára egy kicsit.
Más érdemleges nem történt, mert most, hogy átadtak Vombergnek, nem zsibbasztanak tulajdonképpen semmi tanáccsal és megjegyzéssel, annyit mondott a védőnő, majd a doki is a váróban, hogy Vomberg odatelefonált nekik, de azt nem tudtam meg, hogy miért.
Folyt. köv.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Hosszú-hosssssssszú idő után, Emma ma végre átaludta az éjszakát!!! Az egészet, este fél 8-tól reggel fél 9-ig! Már csak az a kérdés, hogy minek köszönhetően. Anyu által beszerzett bükki kakukkfűteának, amit a fürdővizébe teszünk, a nevelésnek, a visegrádi "nehéz levegőnek", vagy valami egészen másnak? Merthogy mióta itthon vagyunk már egyszersem keltünk hozzá, és egy ideje már nem is sír, ellenben egyre rondábban köhög, rohamszerűen. Ez a köhögés voltaképpen karácsony óta jelen van, hol jobban, hol kevésbé, de az utóbbi napokban naggggyon csúnya formát öltött. Így tehát mivel a holland antiköhögőshomeós kúpból kifogytunk, jó magyar (francia) antiköhögőshomeós szirupot kap második napja. Tegnap este óta pedig az antibiotikum is a repertoárhoz tartozik...

Tegnap jelenésünk volt a doktornéninknél egyéves státuszvizsgálatra, meg amúgy is akartam hogy lássa, főleg most a köhögés miatt. Na és hát ott véletlenül kiderült, hogy tüszős mandulagyulladása van a kisasszonynak, amihez antibogyó dukál. Az talán örök rejtély marad, hogy Emma hova tette az ezzel járó magas lázat és étvágytalanságot, mert láza nincs és enni is eszik. Viszont a doktornéni nekem is megmutatta a csúnya nagy fehér foltokat a manduláján, amit olyan randának ítélt meg, hogy holnap vissza kell mennünk kontrolra. (A magas láz és az étvágytalanság hiánya még sokatlátott szüleimet is meglepte, ugyanis a bátyám, ha minden igaz nagyon csípte ezt a betegséget, 3 hónaposan szerezte be először, és 6 éves koráig tartott - ahogy apu fogalmaz :))
A státuszvizsgálathoz szemészet is tartozik, ezért elvileg péntek délelőtt még be kellene magunkat verekedni a Budai gyerekkórház szemészetére is, főleg mert a doktornéni lát valamit Emmánál, ami lehet hogy csak "álkancsalság a széles orrnyerge miatt", de lehet hogy nem. Ilyen Bencénél is volt, ráadásul nála nekünk is egyértelmű volt néha (Emmánál semmit nem vettünk eddig észre), de ahogy változott az arca, elmúlt ez is, kiderült a kancsalság "álsága".
Továbbá a doktornéni hallott egy kis szívzörejt és a tüdeje sem "százas", aztán elcsodálkozott azon, hogy a neurológus nem rendelte vissza kontrolra, na meg hogy Magyaroroszágon a kardiológus sem rendelte vissza. (Na de nem hiába a kíváló holland egészségügy, két hét múlva megyünk szívultrahangra.)

Szóval az utolsó, pénteki napunk is átalakult orvoslátogatóvá :( Aztán jövő héten Hollandiában kétszer megyünk dokihoz, két hét múlva három kórházi időpont figyel a naptárban és ki tudja hol a vége.

message 2 hozzászólás Hozzászólok »
Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő