Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Megkaptuk a zöld lámpát, Emma műthető! Na nem mintha mást vártunk volna, csak hát azért mentünk ma Vomberg "preoperatív rendelésére", hogy ezt megvitassuk, vagyis hogy Ő engedélyezze a műtétet. Már csak az aneszteziológus szólhat elvileg közbe, de gondolom, hogy rutinműtétnél ez nem jellemző.

A vizsgálathoz tartozott egy hosszú kérdőív kitöltése, amit én már itthon megcsináltam, Vomberg pedig átnézte. Elkezdi olvasni, majd aszondja: Na menjél haza! Most azonnal! - nézek, mi van?
- Hát én azt hittem, hogy viszonyunk van egymással, ráadásul nagyon közeli, jó viszony! - mondta, én meg már majdnem azt hittem, hogy a nagypapajelmeze mögül előbújt a férfi, hiszen nem tudtam nem észrevenni, hogy elég nagy figyelmet szentelt a szoknyácskámnak mikor bementünk :-) Jobb híjján mosolyogva bólogattam.
- Akkor meg hogyhogy nem szerepelek Emma kezelőorvosainak felsorolásában? Azt már mondani sem merem, hogy az első helyet vártam volna magamnak! - vigyorgott.
Hehehe, de vicces! Gyorsan elhadartam, hogy én meg azt gondoltam, hogy mivel neki kellett benyújtanom a kérdőívet, azt hittem, hogy csak tudja hogy Emma az ő páciense + azt is ki kellett volna tölteni, hogy miért áll Emma nála kezelés alatt, amire szintén csak annyit tudtam volna írni, hogy "mindenféle dolog miatt". Ezalatt gyorsan beírta a nevét, majd lapozott, mondta, azt Ő tudja hogy miért van nála Emma.
- Hát, akkor ossza már meg velem is a fő diagnózist - kértem. Erre nesze neked, kaptam is egy szép hosszú orvosi nevet, ráadásul in English, amit aztán volt olyan rendi és lefordított hollandra, én meg szintén vagyok olyan rendi, és lefordítok magyarra: növekedési rendellenesség. Nah, ezt is tudjuk.
Gyorsan végigfutottunk a kérdőív további oldalain, majd hirtelen aszondja ismét magázódva:
- Milyen piros! Napozott?
- Nem. Mikor bejöttünk még nem voltam piros. - utaltam a színváltozásomra, amit a zavarbaejtésemmel okozott. Ez nagyon tetszett neki, egész kajánul vigyorgott. Neki is lehet egyszer jó napja.

Aztán rátértünk a kakigondokra is, miután mondtam, hogy hiába vesszük lassan nagykerben a laktulóz szirupot, a napi 3-4 db golyócskán kívül másra nem jutunk. Hosszas keresgélés után kaptunk is hashajtót, amit legalább 3 hétig kell szedni és + 4 hétig meg lehet hosszabbítani a kúrát. A nagy tanakodás oka pedig az volt, hogy a kora alapján Emma már kaphatna mást is, mint a laktulóz szirup, viszont a súlya miatt még nem. Mert a gyógyszergyártók sem abból indulnak ki, hogy egy 13 hónapos gyerek még szorulással együtt is csak 8 kiló.

Ezzel a látogatással most egy darabig le is tudtuk a kórházat, legalábbis a fizióterápián kívül a jövő hétre nincs kórházi programunk! Hurrá! Bár ez persze csak a két hét múlva esedékes műtét előtti csend. Utána meg reméljük beindul Emmabébi mindenféle tekintetben, és max csak egy kávé felett elpirulni fogunk járni Vomberghez.

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Szerintem ezzel a diagnózissal egész sokáig elháziorvososkodhatnék Hollandiában. Legalábbis mi mindig ezt halljuk a háziorvostól, esetleg ha több mint 5 napig láz is van, na akkor baci és jár az antibiotikum. De az is igaz, hogy tényleg mindig elmúlik minden.

Ma azért mentünk el kollektíve a doktorbácsihoz, mert azt, hogy Emma taknyos, már megszoktuk, meg azt is, hogy karácsony óta köhög, de most már tényleg úgy nyomja éjjelente, mint egy 80 éves, végső stádiumban lévő cigis tüdőrákos, majd meg fullad szegény, öklendezik, alig kap levegőt. Meg a múltkor még a füll-orr-gégész szerint a mandulagyuszija sem gyógyult meg, ezt is meg akartuk nézetni, főleg mert attól tartok, hogy ha beteg, nem operálják meg. Bár Hollandiában ki tudja?

Mindehhez meg hozzájött az, hogy nekem múlt hét óta fáj a nyelvem, torkom, fülem, ég az egész szám mikor eszem, a nyelvemen kis hólyagok jönnek-mennek, alig tudok nyelni, és Nick is csatlakozott a klubhoz 2 napja + mintha Emma nyelvén is láttam volna hólyagokat. Szóval ennyi volt az indikáció a háziorvosi viziethez, illetve még az, hogy megint van egy kis kaki-gondja Emmának. 2 hete napi 3-4 db M&M's méretű golyócskával örvendeztet meg minket kakilás címén. Hiába adjuk neki a hashajtó laktulóz szirupot, hiába a megsokszorozott mennyiség, 4 kőkemény apró golyócskánál többre nem jutunk.

Szóval, doktorbácsi belenézett mindhármunk szájába, majd a következőt mondta: ez egy kis vírus, majd elmúlik. Emmának a mandulagyulladása már a múlté, a laktulóz szirup adagját meg emeljük még följebb, majd csak fog rendesen kakilni.

Azért majd szerdán Vombergnél is rákérdezek erre a témára, bár azt gondolom hogy Ő sem fog a szívéhez kapni, mert kaki=kaki, csak hát jobb lenne mégiscsak ha kicsit nagyobb lenne a mennyiség, és kicsit egyszerűbb lenne megszülni. Bár ha elkezd rendesen kakilni, akkor tényleg nem tudom mennyit fog hízni...

Alig 5 hónappal ezelőtt készítettem az alábbi videót az akkor 8 hónapos Emmáról és 3,5 éves Bencéről. Most pedig elérkezett a nagy nap, hogy megosszam veletek is :)

message 3 hozzászólás Hozzászólok »

Ma reggel az immáron 13 hónapos Emmával a VUmc kórházban kezdtünk a gyermekkardiológián. Először az asszisztens csinált egy EKG-t, amihez Emmát feldíszítette 12 db tappanccsal, majd rácsiptetett 12 db drótot és ekkor Bence aszonta "Na ezt én nem bírom nézni!" és elfordult :-) Emma hősiesen bírta a kiképzést, és lógó orral figyelte, hogy mi történik vele, mi ez a sok drót, amikkel tök jó lenne játszani, de basszus miért fogja akkor a Mama mindkét kezemet - és mire mindezt végiggondolta, már vége is volt.

Ekkor bejött 3 db orvos, és átkísértek az ultrahangszobába, ahol szokás szerint sötét volt, ekkor Bence ismét bölcsen megszólalt "Én ide be se merek jönni!", de mondták neki, hogy csak tévétnézünk, és Emma lesz adásban, úgyhogy mégiscsak bejött.

Először meghallgatatta a fődokinéni Emma szívét, jó sokáig hallgatózott, majd megkérte az orvosasszisztens srácot is, hogy hallgassa meg, és egyik sem hallott semmi zörejt. Csakúgy mint ahogy Vomberg sem hallott hétfőn, ellenben viszont Balassa doktornénivel, aki hallott valamit 2 hete.
Ultrahang bekapcsol, vizsgálat elkezdődik, jaj de jó, nem látszik semmi, Emmának viszont már sok volt az újabb tappancsokból, zseléből, fekvésből, úgyhogy oldalra fektettük, hátha úgy nem fog sírni, és ekkor felszusszannak a dokik "Némá, hát ez meg micsoda? Te is látod? Igen!", Nickkel leizzadunk, de aztán rövidúton kiderül, csak egy lyukat láttak, ami néha nyitva, néha zárva van. Utána mégegyszer, immáron célirányosan meghallgatta a fődokinéni, de ezúttal sem hallott semmit.
Szóval a diagnózis az az, hogy a 3-ból 2 lyuk összenőtt, azt a maradék 1 lyukat másfél év múlva megint megnézzük. Ettől még a műtét és az altatás 3 hét múlva mehet nyugodtan. Persze én azért jobb szerettem volna, ha "tiszta szívvel" altatják, de hát ne legyünk telhetetlenek.
A konklúzió pedig az, hogy Balassa doktornéninek Magyarországon van a legjobb füle :)

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Sokminden írnivaló gyűlik, mert néha-néha észbekapok, hogy lassan babablogból kórházi jelentéssé alakul át eme honlap, csak mire odajutnék, hogy írok a kórházon kívüli életünkről is, megint közbejön valami egészségügyi sztori.

Így történt ez most is. De csakazért is megírom, hogy tegnap bátor voltam, és két gyerekkel elmentem a bevásárlóközpontba, hogy beszerezzünk ezt-azt. És aki mer az nyer, kiválóan sikerült az út. Bence tolta Emmát a babakocsiban, amíg nézelődtem addig ijesztegette Emmát, amint Huncutka hangosan gurgulázva nevetett, néha odabújt hozzá a babakocsiba, hogy "hát szia Emma, hogy vagy, kérsz egy puszit?", aztán mikor Emma megunta és elkezdett volna elégedetlenkedni, akkor Bence kivette a kezemből a bulátát és szépen adagolta Emmának, na meg persze magának, egyszóval nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen jógyerekek! Ezt meg is mondtam nekik, mire Bence hogy még egy lapáttal tegyen a dologra, azt találta mondani, hogy "És majd ha közlekedik az este, mesélek Emmácskának, hogy elaludjon, jó?" :-) Aztán persze nem közlekedett az este, hanem közeledett, és Emmácska mese nélkül is hamar elalszik, úgyhogy végül én meséltem Bencének, de így is jó volt, és Bence is hamar elaludt... nem jött ki, mint a múltkor Visegrádon azzal, hogy "Fáj a hasam, azt hiszem kruppos rohamom van." (Soha életében nem volt kruppja szerencsére, csak hát az Annapetigergőben Gergőnek bizony volt kruppos rohama, innen jött az ötlet, hogy ne kelljen aludni :))

Ma megint voltunk a kórházban fizión, ahol az állást gyakorolta Emmabébi. Komolyan mondom, hogy már nekem fáj, ahogy a lábai állnak szegénykémnek! Már majdnem elsírtam magam - biztos van valami ott a levegőben, hogy ilyen bőgőmasina lettem - mert legtöbbször a sarkán áll, és ilyenkor mindig kiugrik a bokacsontja. Borzasztó látvány. Ez csak most tűnt fel nekem, mert zokniban itthon nem vettem észre. Rita azt mondta, hogy ez sajnos a hypermobilsághoz és a hypotóniához tartozik, hogy a szalagjai és ízületeti is nagyon lazák.

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő