Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

24 órával ezelőtt még Magyarországon voltunk, most meg már visszatértünk a szürke vagyis most szerencsére napos hétköznapokba. Azaz Nick reggel elment dolgozni, én elvittem Bencét Bab nagypapához, majd Emmával irány a kórház. Komolyan, mintha hazamentem volna. Már majdnem hiányzott az illata, ami félreértés ne essék, nem az a tipikus kórházszag, hanem egy kellemes illat, amit ehhez a kórházhoz kötök mert csak itt érzem. Változás is történt amíg távol voltunk: végre befejezték a parkoló kibővítését, így meglepően könnyű volt helyet találnom.

Na de hogy az illatok és a parkoló után a lényegre térjek, első programpont a fizió volt, ahol Ritának már a folyósón meséltem büszkén, hogy Emma már kb. 10 lépést is megtesz a járássegítőjével, sőt önállóan eszébe jut használni (úgy is mondhatnánk, hogy kérésre nem megy, de így jobban hangzik :)). Ehhez képest bementünk, Huncutka hasravágta magát, úgy feküdt félig rajtam mint egy rongybaba, csak a szemeit mozgatta és néha pislogott... hát, mit ne mondjak, nem így gondoltam prezentálni a tudományokat. A legtöbb amit a fél óra alatt kihoztunk belőle, hogy egyszer felállt, és egyszer visszagurította a labdát, mielőtt belefogott volna az "anyám örökre elhagyott" c. sokdecibeles előadásába, mivel fél méterrel el mertem tőle távolodni, inspiráció céljából. Ezek szerint nem voltam nagyon inspiráló. Szóval eléggé gyengére sikeredett a fizió, csak annyi történt, hogy Rita megjegyezte, hogy Emma megint elkezdte kidugdosni a nyelvét, amit kb. június eleje óta már többé-kevésbé a szájában tartott. Valamit, hogy egyszer Emma elkezdett nagyokat nyelni, aztán mintha haloványan öklendezne, mire Rita furcsán rám néz: Mi ez? Ez úgy hangzik mint a reflux.
Haha. Az nekünk nincsen!

Aztán kórházi programunkat folytatván Vomberg bácsi szobája felé vettük az irányt, és odaérvén Emma átkapcsolt szirénázó módba, amit kitartóan folytatott egész idő alatt. Szerencsére Vomberg bácsi tud hangosan is beszélni és nem zavartatja magát, így csak nekem volt gond. Átadtuk a magunkkal hozott 2004-es bikavért, amit a múltkor véletlenül megemlített egy példa kapcsán, és annyira örült neki, hogy egyből a nyakunkba ugrott puszizkodni :) Aztán nagyon örült Emma zabagéppé válásának és a mozgásfejlődésének is, bár mikor kérte, hogy mutassuk meg, nem ment még a lábraállás sem :( (este meg persze itt tologatott bőszen)

A mérlegelés végülis nem lett rossz, de nekem, aki láttam, hogy mennyit evett az utóbbi 4 hétben, kissé csalódás volt (ráadásul 2 napja nem is kakilt). Emma 16 és fél hónaposan 8760 g és 78 cm. Azaz 6 hét alatt nem egész 300 gramot hízott és fél centit nőtt. Úgy tűnik, hogy a 9 kiló elérése is legalább olyan nehezen megy, mint a 8 kiló volt anno. A lényeg, hogy a doktorbácsi elégedett volt.

Kérésemre a fejkörfogatát is megmérte, mert a konz. irodában 1 éves kortól már nem mérik, utoljára meg azt mondták hogy "nézd, a feje sem nő". Igaz, az átlag alatt van, de megfelelő lett az eredmény.
Mandulanézés is volt, per pillanat az is rendben, bár ez mint megtudtam, 6 órán belül gyökeresen megváltozhat, de nem tervezzük, hogy változtatunk :)

Legközelebb 18 hósan kell menni, ami vízválasztó lesz, de nem tudom miért, ezt nem sikerült kiszednem belőle. Már pár hónapja emlegeti, hogy nagyon fontos lesz neki a másfél éves kontrol. Annyit viszont mondott, hogy szerinte még legalább egy évig fogunk hozzá járni.
Hosszútávú kapcsolat ez, nem futó kaland.

UI.: az esti fürdés után az ablaknál jól meg tudtam nézni, hogy halványpiros nagy, érdes foltok vannak Emma testén, amit vakar is, de remélem, hogy nem valami ekcéma, hanem csak a visegrádi kemény víz hatása. Tiszta nőcisen jól bekentem testápolóval.

UI.2: Itt vannak a hülye grafikonok is. Most épp azért hülyék, mert azt látom, hogy Emma hossza is szép lassan a -1-es vonalra vándorolt. Asszem ezek a grafikonok örök mumusaim maradnak.

Hossz:

Súly:

Az előző bejegyzés még a nyaralásunk legelején született, és időközben sok élménnyel lettünk gazdagabbak, csak írni nem volt időm.

Először is Emmának kibújt a 4. foga! Aztabetyár! 4 foggal az élet pedig egészen más mint a 3-al, hiszen 4 foggal már mindenfélét meg lehet enni. Emma továbbra is jóevő és mindenevő időszakát éli, aminek nagyon örülünk, és kíváncsian várjuk Vomberg bácsi mérlegének véleményét az ügyről!

Magyarországi nyaralásunk a tervekkel ellentétben végül egy helyre korlátozódott, vagyis visegrádi bázisunkról indultunk felfedező túrákra.
Először is a Vasúttörténeti parkban voltunk Bencével, mert Annapeti óta már rég be volt neki ígérve - és nem okozott csalódást, voltunk hajtányozni, felültünk a kis kertivasútra, Bence vezetett modellvasútot, mentünk egy kört a fordítókoronggal, megnéztük a nosztalgiajárműveket, és azokat is, amiknek "még a kereke is nagyobb volt mint Annácska". Közben Emma itthon maradt a Nagyiékkal, amit meglehetősen zokon vett a kisasszony. Állítólag viszonylag hamar abbahagyta a sírást miután elmentünk, de egész idő alatt durca volt, éreztette, hogy nem csípi ha "örökre" magára hagyják a szülei.

Aztán találkoztunk Emma kis fórumtársaival is, szerencsére majdnem mindenki el tudott jönni, én meg bíztam abban, hogy Huncutka ellesi az ügyességet a többiektől, hiszen rajta kívül már mindenki jár-kel, jön-megy, fut-szalad... egyelőre odáig jutottunk, hogy a járássegítő tologatása kezd egyre rendszeresebbé válni.

Az első héten sokat pancsoltunk a medencében és a Dunában, egyszer még Patrik is csatlakozott, hiszen igazi kánikula volt, hogy aztán pár napot leszámítva koraőszi időben töltsük el a maradék két hetünket.
Meglátogattuk Katát és Mátébabát, akit most láttunk először és talán még édesebb mint a fotókon, ráadásul igazi nagyfiú már, ottjártunkkor kezdett el ülni, állni és mászni, amit az állás kivételével be is mutatott nekünk.

Egyszer elkirándultunk a veresegyházi Medvefarmra is, ahol Bencét egyből rabul ejtette a bejáratnál álló kisvonat, a macikra meg nagyívben tett :) Aztán azért csak sikerült körbejárni a farmot, és a mackók mellett vicsorgó farkasokat is láttunk, majd Bence gyorsan megetette mézzel a macikat, felült még egy kicsit a vonatra, és irány a fóti présház, ahol finomat ebédeltünk.

Mivel az idő csak nem javult a tőle elvárható tempóban, ezért beterveztünk még egy pár kisebb kirándulást:
- jártunk a visegrádi várban,
- csúsztunk jópárat a bobpályán,
- elmentünk a szentenderi Skanzenba, ahová igazi lúzerekhez méltón zárás előtt másfél órával érkeztünk, így a fél parkot sem tudtuk megnézni, de azért klassz volt,
- hajókáztunk egyet a Dunán, ahová Bencének nem vittem almalevet, mivel az előtte való napokon mindig cipeltem mindenhová, és soha nem ivott belőle, de most persze megitta Emma italát, amitől Emma sírva fakadt és csak több-kevesebb sikerrel tudtuk kordában tartani a helyzetet,
- volt klassz kertiparti Zsoltiékkal, Dettiékkel és Rékával, amikor az időjárás is megkegyelmezett nekünk,
- elmentünk ebédelni Szigetmonostorra, ahol Apuék régi barátjának nagyon klassz kis fogadójában istenit ettünk, a gyerekek meg hancúrozhattak az árnyékos teraszon,
- és voltunk Esztergomban is, ahol felmásztunk a Bazilika tetejére, utána pedig a felújított főtéren fagyiztunk, Bence bicajozott, Emma pedig ülve táncikált a sokdecibeles, de jó zenére, mert épp valami kultúrális izé volt.

Közben pedig be-be csúszott egy-egy vacsora csak nagykorúak társaságában is, hol Budapesten, hol Esztergomban, arról nem is beszélve, hogy a reggeli műszakot Bencével a Nagyik vállalták, így még aludni is tudtunk. Egyszóval arany életünk volt.

Voltak kevésbé felemelő programjaink, kevésbé felemelő helyeken is, ilyen volt például a János kórház gégészete. Mert nehogymár 3 hetet kibírjunk kórház nélkül! A gyerekorvos küldött minket tovább, miután Bencénél erősen élt a tüszős mandulagyuszi gyanúja, Emmával egyetemben, aki mindehhez elég hangosan kezdte venni a levegőt. A gégész 5 másodperc/gyerek időtartamú vizsgálat után közölte, hogy "passz, a mandulagyulladás mindkettőnél biztos, hogy vírusos-e és/vagy van-e bakteriális társfertőzés, nem tudom, ha nem javul, tessék visszamenni a gyerekorvoshoz". De lassan javult mindkettő, és mindenképpen szerettünk volna legalább egy darab orvosmentes hetet, így ennyiben maradtunk.

Holnap pedig indul a mandula, kis családunk visszateszi telephelyét Amstelveenbe.

Ma megtörtént az endoszkópia, és amint az a címből is kivehető, negatív lett az eredmény. Emmánál nincsen refluxra utaló jel, nem gyulladt a nyelőcsöve, nincsen lyuk a belén, és gyomortörése (vagy mi) sincs. Ezek a jó hírek, a kicsi rossz hír pedig, hogy nem változik tehát semmi.
Pedig ma reggel 7-kor, mikor ültem Emma mellett kanállal a kezemben, és vártam, hogy abba maradjon a sírás, a feje a helyére kerüljön, és a teste ellazuljon, arra gondoltam, hogy talán ez az utolsó alkalom. Mert ma hátha kiderül valami, amire kapunk valamit, amitől elmúlik mindez. De nem. Nincs diagnózis, nincs csodaszer. Lehet, hogy csak hisztis a lányka.

Vomberg sokáig ült Emma szobájában. A hivatalos eredményismertetés után Emmát elküldte játszani a főnővérrel, becsukta az ajtót és nézett rám a szemüvege felett. Mindig így szokta, ha tutira akarja venni, hogy sírjak. Ha meg sírok, akkor eltart egy darabig míg kinyögöm neki miért. Bár tudta azért Ő is. Ismer már. Ha jobban belegondolok, semmi sem lett volna ma jó nekem: ha találnak valamit az a baj, ha nem, az, mert minden marad a régiben. De végülis a kisebbik rossz lett.

Ehhez még hozzájött, hogy mikor Emma megkapta az altató-bódító injekciót, akkor mondták, hogy a gyerekek nagy része elalszik, a másik felük meg elkezd vigyorogni ezerrel. Egy ici-pici százalék pedig hallucinál és rémeket lát. Gondolom mondanom sem kell, hogy Emma ez utóbbi csoporthoz tartozott. Sírt nagyon, majd amikor rámnézett összerezzent, és tényleg mint aki rémeket lát, szörnyű visításba tört ki. Utána a doktorbácsira nézett, ugyanez. Annyira sajnáltam szegényt ahogy rémülten nézett körbe, hogy oda akartam bújni hozzá, de mondták, hogy ne, ne is közelítsek felé, mert nem a valóságot látja és még jobban megijed. Így vitték el szegénykémet. Fél órával később ugyanígy sírva hozták vissza, de akkor már hála istennek nem volt megrémülve. Viszont szerencsére semmire sem fog emlékezni, azaz szerintem már most sem emlékszik.

Vomberg bácsival tehát abban maradtunk, hogy ebben a pillanatban Ő nem tud mit csinálni, és egyéb tünet nélkül másban gondolkodni, de azért nem jelenti ki, hogy Emmának nem fáj semmi evés közben. Most úgy tűnik, de nem biztos. Ha így marad, akkor augusztusban mérlegelni fogja, hogy elbeszélgessünk-e dr. Louise Spanjerberggel, aki gyerekorvos és azon belül is specializálódott az "infant mental health"-re, azaz talán ki tudja deríteni, hogy mi játszódhat le Emma fejében evés közben, ami ilyen reakciót vált ki.

Most kicsit kipihenjük magunkat Magyarországon, és csak visszaérkezésünk másnapján fogunk újra menni Vomberg bácsihoz. Azaz holnap reggel újra a kórházban kezdünk, Emmát fizióra, Bencét  szemorvoshoz visszük, de utána tényleg lesz 3 kórházmentes hetünk. Hurrá, nyaralunk!

UI.: az injekció beadása előtt nagyjából megmérték Emmát, és hát felöltözve sem ugrott a digitális mérleg 8400 g fölé - tehát megint fogyott, de örülök, hogy nem mértük meg alaposabban.

Méghozzá az endoszkópia felé. Ezt a döntést hozta Vomberg doktorbácsi ma, miután átnézte a reflux-táblázatunkat és feltett néhány kérdést. A döntést pedig több dologgal indokolta: egyrészről már Emma pár hetes kora óta fennáll a reflux gyanúja, így eleget vártunk; másrészről szerinte sem okés, hogy alig van olyan nap, amikor egész nap sírásmentesen étkezik Emma; harmadrészről meg "azért béreltük őt fel, hogy néha megnyomja a vészcsengőt", amit most megtett.

Magyarul szeretne tiszta vizet önteni a pohárba, legalább ezzel kapcsolatban, és én egyetértek vele. Két nap múlva  tehát dr. Eckhart, a kórház gasztroenterológus-gyerekorvosa elvégzi a vizsgálatot. Jó hír, hogy altatásban, de nem narkózisban fog történni az endoszkópia, tehát először meg kell innia valami löttyöt, amitől a gyomrában lévő légbuborékok felemelkednek, majd egy erősebb bódító-altatószert kap injekcióban. Én most is addig lehetek mellette, amíg el nem alszik, majd elviszik az endoszkóp-osztályra, ahol elvégzik a gasztroszkópiát: egy kamera a száján keresztül, a nyelőcsövén át lemegy a gyomrába, majd tovább a beleibe.

Ez nem hangzik túl jól, de elvileg Emma nem fog emlékezni semmire, mi viszont legalább tisztán fogunk látni reflux-ügyben. Na és merem remélni, hogy ezúttal nem jön közbe semmi váratlan mellékhatás.

Ja, vázoltam Vomberg bácsinak az elméletemet, miszerint nem lehet-e a csökkent izomtónus miatt az, hogy nem zár jól a gyomorszáj. A doktorbácsi megdícsérte a logikámat, aztán válaszolt: nem. Mert mint megtudtam, tévesen írnak és beszélnek mindenhol arról, hogy a nyelőcső és a gyomor találkozásánál egy gyűrűs záróizom van, merthogy a jóisten nem teremtett oda semmit. Ellenben a két szerv egy bizonyos szöget zár be egymással, ami minél hegyesebb, annál jobb. Refluxnál ez a szög valamiért tompa, tehát könnyen visszafolyik a savas gyomornedv, ami kimarhatja a nyelőcsövet. Minél tompább a szög, annál könnyebben jön vissza a kaja.

Nem teljesen ide kapcsolódik, de mégiscsak nagy hír, hogy ma este kibújt Emma 3. fogának a hegye! Nem semmi a csajszi, 15 hónaposan már a harmadikat növeszti! Na de jó munkához idő kell! :-)

Jelentem, egész jól tartjuk Emma "diétáját". Néha ugyan becsusszan egy elkunyerbált ez-az, de mivel a művésznő nem akar lefekvés előtt már tápszert inni, így tényleg csak három főétkezés van. Kíváncsi vagyok a súlyára ezek után, bár nem hinném, hogy ez érdemben befolyásolná.

Most már csak ki kell alakítani az új esti menetrendet. Eddig úgy volt, hogy a nagyágyon Bence mesét hallgat, Emma tápit iszik, utána versenyfutás az ágyba (mindig Bencének kell az elsőnek lenni - ami nem nehéz mert Emma még járni sem tud, nemhogy futni). Az okos szülő pedig meseolvasás közben figyelemmel kísérte a tápszer elfogyasztásának gyorsaságát és ahhoz igazította a mesét: néha kimaradt pár mondat, máskor Bence is elmondhatta a saját verzióját. Na de most, hogy nincsen tápszer, vajon mit csinál Emma, amíg Bence meséthallgat? Több variáció is van: néha 1-2 percet elvan a szívószálas köcsögével, bár nem iszik belőle; vagy elkezdi lapozgatni a mesekönyvet; vagy elkezdi kitépni a mesekönyv lapjait; vagy elkezd üvölteni, vagy ezeket kombinálja.
Az sem opció, hogy Emma picivel előbb megy az ágyba, mert akkor sírás lesz mikor Bence is megjelenik a láthatáron. Az estimeséből meg Bence nem enged (és amennyi mesét kívülről tud, úgy lesz egyre nehezebb rövidíteni a gyorsaság kedvéért). Még azt fogjuk kipróbálni, hogy mindenki a saját ágyából hallgatja a mesét. Csak sajnálnám a "közös családi 10 perc a nagyágyon" c. program elhagyását.

Holnap egyébként Vombergbácsival randizom. Oké, tudom, hogy ez nem nagy hír. Elég érdekes a gyerekrendelésre gyerek nélkül menni, bár kétség kívül így hatákonyabb a kommunikáció. Holnap vázolni fogom a hypotónia vs. reflux elméletemet, illetve bemutatom Emma reflux-táblázatát, ami őszintén szólva nem néz ki olyan rosszul. Főleg ezen a héten evett Huncutka kirívóan szépen, így összesen 13-szor történt fejhátradobós hiszti, 8-szor egyéb hiszti, és 17-szer evett mint a kisangyal. Viszont észrevettem, hogy néha köhög evés után, néha csuklik, és néha hallottam hogy feljön valami, amit visszanyel. Persze ezeket minden egészséges gyerek is csinálja, csak hogy egyszerűbb legyen a dolog. Most legyünk okosak!

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő