Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

Ha szereted az Emma blogot, és több-kevesebb rendszerességgel követed is az eseményeket, akkor miért nem leszel az Olvasónk? Ennek több előnye is van:
- a legfontosabb, hogy minden bejegyzésről azonnal emailben értesülsz, így még frissiben el tudod olvasni, és hát nem kell esetleg "potyára" benézni, hogy van-e valami friss iromány;
- látni fogod az esetleges "nem publikus" bejegyzéseket is;
- no meg aztán én is kíváncsi vagyok, hogy vajon hány ember követi figyelemmel kis életünket :)

Kedvet kaptál? Akkor először regisztrálj itt (ne félj, semmi különös és fél perc alatt megvan), utána pedig kattints az "Olvasó szeretnék lenni" gombra itt a blogon, a bal oldali menüben alul! Na gyere és kövess ha mersz! :)

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Súly: reméljük 9 kg körül
Hossz: reméljük 80 cm körül
Fogak száma: 5 db
Szavak száma: 0, jóindulattal 3-4 db

Huncutka 17 hónapos szülinapjára éppen kinövesztette az 5. fogának a csücskét, ráadásul szerintem nemsokára lesz ott 6 fogacska is! Ez aztán a tempó!

Motorikus fejlődés:
Még mindig csak akkor lépeget a tologatójával, ha kedve van, de akkor van, hogy 10 lépést is megtesz. Kapaszkodás nélkül fel tud állni(!) és meg tud állni kb. 10 másodpercig, ám ezt is csak akkor, ha úgy akarja, ami napjában maximum egyszer fordul elő.

Álló helyzetben továbbra sem lehet letenni, "odatámasztani", és ugyanígy nem fogadja el a kezünket segítségnek. Azaz csak és kizárólag tárgyakba kapaszkodva áll (fel) és csak a járássegítőjével lépeget, (két) kézen fogva nem. Ha le szeretnénk tenni, akkor vagy felhúzza a lábait, vagy berogyasztja őket.

Ellenben megtanult vetődni! :) Ennek kétféle formája van: az egyik mikor át akar kelni az asztaltól és a kanapéig, és a távolság egy pár centi híjján túl nagy ahhoz, hogy átkapaszkodjon, viszont kár lenne emiatt leereszkedni négykézlábra, így a cél felé fordul, kinyújtja az egyik kezét, majd átvetődik A-ból B-be :D Ez azt is jelenti szerintem, hogy a bátorsága már megvan a járáshoz!
A másik variáció nagyon friss: leül a földre, majd a karjain támaszkodva elkezd a tengelye körül forogni, mintha break-elne :) Vagy az is lehet, hogy ez a mászás továbbfejlesztett, többdimenziós változata. Nem tudom, de nagyon édes!

Az alábbi kisfilm a csodával határos módon nagyjából összefoglalja a 17 hónapos tudományokat: vetődés, lépegetés, labdázás...

Egyebek:
- építõkockákból tornyot épít,
- kanapéra/fotelra felmászik, és le is tud jönni róla, de a mi ágyunk még túl magas ehhez,
- öltözködésnél már néha segít, kihúzni/bedugni a kezét/lábát a ruhákba,
- rájött arra, hogy hogyan mûködik a fiók, és csak néha csípi be az ujját,
- telefont vagy telefonnak látszó tárgyat a feje mögé tartva telefonál,
- kitûnõen tud egyedül is csipcsipcsókázni, tentebabázni, cirmoscicázni, bár igaz, hogy saját elõadásban néha még összekeverednek a dolgok,
- fel tud(na) mászni a lépcsőn (ha hagynánk),
- vissza tudja gurítani a labdát.

Beszéldfejlõdés:
Emmánál még nincs minek fejlõdni, mert nem beszél. Vagyis egész nap be nem áll a szája, de mi csak a hansgúlyból sejtjük, hogy miz újs. Jóindulattal azért 4 szót használgat, amiből kettőt tudatosan. Az egyik tudatos a "dádá", ami a holland dag-dag (viszlát) emmásított változata; a másik a "tessék" (hesszé), de szerintem ezt csak én értem, és én is lehet, hogy csak beképzelem. Nem tudatosan, de szépen mondja hollandul, hogy "ja" (igen), a "nem"-et szerencsére még egyik nyelven sem ismeri :) Nem tudatosan és nem szépen mond olyasmit, hogy papá/nyányá/tátá, amit talán ránk mond, legalábbis a hangsúlyból ítélve, mikor lentrõl ezek valamelyikét felkiabálja, akkor azt hiszem, hogy papa vagy mama kéne neki.

Étkezés:
Emma továbbra is jól/elegendõt eszik. Ez a legfontosabb. De! Sajnos elérkezett a pont, amikor kijelenthetjük: elkezdett válogatni. Már csak hébe-hóba eszi meg a felvágott gyümölcsöt, ráadásul üveges formában sem mindig nyerõ, és most már nem jöhet csak úgy a kenyér, sajt, felvágott sem, amit eddig úgy evett mint egy kiskutya: bármikor, bármennyit, rágás nélkül befalt.
Most van, hogy csak sír, képtelenség bejátszani a kaját a szájába, miközben repül a svédasztalos reggeli. És közben meg tiszta sor, hogy éhes és enni akar, ezt jelzi az is, hogy hiába nem eszik és sír, nem akarja azt sem, hogy kivegyem az etetõszékbõl. Sírás közben viszont már nem feszíti meg a testét, és nem dobálja a fejét, csak simán sír és közben lesöpri az ennivalót az asztalról. Szerencsére még vannak a tuti kaják, amiket jó eséllyel megeszik: ezek a fõételek. De hát reggelire csak nem adhatok neki pörköltet...

Napirend:
Emma alvókája nagyon jó lett! Most, hogy nyári szünet volt, többször is ki tudtam próbálni, hogy ha Bencét idejében kimenekítem reggel a szobából, akkor Emma simán alszik este fél 8-tól reggel fél 10-ig is, egyetlen nyikk nélkül! Ráadásul a délutáni alvása is legalább 2 óra, de nem ritka a 3-3,5 órás szunya sem. Mától viszont Bencének elkezdõdött a suli, így sajnos muszáj Emmának is kelnie legkésõbb reggel fél 8-kor, ellenben mivel Bence "napközis" lett (azaz nem hozom haza ebédelni azért, hogy fél órával később vihessem vissza) legalább délután addig alszik, ameddig csak akar. Mármint 3-ra megyünk Bencéért, de ha 11-kor leteszem, akkor van ideje.

Ma egy Emmával a karomon, és egy járássegítővel a másik kezemben caplattam végig a kórházon, elég vicces látványt nyújtva. Merthogy Vomberg bácsi kitalálta, hogy vigyem el az itthoni járássegítőt fizióra, hátha azzal majd aktívabb lesz Huncutka. Először arra gondoltam, hogy végülis már egész szépen jár a tologatójával, szóval felesleges, de aztán mivel amúgy is kettő van itthon, gondoltam beviszem az egyiket, hátha megyünk vele valamire. Nem mentünk. Vagyis csak arra, hogy Rita és Inge, a másik gyerekfizióterapeuta egymásra néztek, hogy vajon miért nincs járássegítő a kórházban...

Az volt a terv, hogy leülök a váróban, Emmát a járássegítő mögé állítom, aki majd szépen elsétafikál Rita 3 méterre lévő szobájához, hogy majd jól leessen mindenki álla. Ebből végül annyi lett, hogy leültem a váróban, Emmát nem tudtam a járássegítő mögé állítani, mert négykézlábra ereszkedett és elhúzott női magazinokat olvasgatni. Na ja, a legújabb rúzstrend érdekesebb, mint azt a gyerekes kis tologatót tologatni. Aztán fizión sem volt túl aktív Emma, rajtam feküdt/ült, Rita ezért gondolta legyünk lazák, engedjük, hogy játszon az ölemben ülve az asztalnál kicsit, de Emma még a kezét sem volt hajlandó megemelni. Max. a cumit mozgatta a szájában... 20 perccel később egy pillanatra sikerült leállítanom a kisszékhez, ahonnan elvett pár játékot, de ennyi volt a torna mára.

Rita közben kérdezgetett: - Mi volt Vombergnél?
- Emma végülis szépen hízott, de a 9 kilót még nem érte el.
- Az klassz, hogy hízott. Volt még valami érdemleges?
- Nem igazán, csak azt emlegette újból, hogy a következő, másféléves találkozó lesz nagyon fontos neki.
- Miért? -érdeklődött.
- Nem tudom, nem igazán tudtam kihúzni belőle, csak annyit, hogy akkor újfajta grafikont fog elkezdeni Emma méreteiről, ami a hosszúságot méri az életkorhoz, és a súlyt a hosszúsághoz...
- És Emmának kell tudnia járni is...
- Azt nem mondta. Miért? Emmának kell tudnia járni is? - nézek rá kérdőn, amire kicsit zavarba jön.
- Hát nem szoktuk igazából hangosan kimondani, hogy hol a határ, de a szakmai irányelv szerint aggodalomra ad okot, ha azok a gyerekek, akik vezető diagnózis nélkül kórházi kezelesben részesülnek, 18 hónapos korukig nem kezdenek el önállóan járni...
- De Emma majd addig elkezd járni! - mondtam, mert tényleg, amikor ez utóbbi csipcsipcsókás-álldogállós videót készítettem, az jutott eszembe - eddig először - hogy egy hónapon belül talán Huncutka járni fog.
És Rita nagy piros betűkkel beírta a naptárba szeptember 30-ra, hogy Emma járni fog! Mert október 1-én megyünk Vomberghez, és nem akarjuk kipróbálni, hogy milyen egy aggodalmaskodó doktorbácsi.

Pontosan 45 napunk van.

Eljön az ősz, eljön újra...vagyis ma jelezte, hogy jön, 16 fokkal, szeles, szürke idővel érkezik. Így hát a kinti játszóteret csak két óra hosszára vették igénybe a gyerekek, de szerencsére itthon is egyre jobban eljátszanak együtt. Eddig leginkább a fogócska volt a közös vidámság forrása, amikor Bence négykézláb üldözte Emmát, akik kuncogva menekült.

Pár napja viszont együtt építőkockáznak, vagyis megablock-szoznak, hogy pontos legyek (olyan mint a lego, csak nagyobb). Emma egyedül is szépen tud építeni jó magas tornyot, vagy közös erővel alkotnak: mindenki a maga tornyát a vár két oldalán. És az is előfordul, hogy Emma adogatja Bencének a kockákat, aki mind a háromszázhuszonnégy darabot egyesével szépen megköszöni a kishugának :) Zabálnivalóak ilyenkor!

Ma délután pedig miközben vasaltam, a Nick bújócskázott Bencével. Emma eleinte csak figyelt, majd édesen befogta a szemét (vagyis inkább a száját) és elkezdett "számolni", azaz monotonon dörmögött mintha számolna, közben pedig lesett, aztán mikor Nick megkérdezte tőle, hogy hol a Bence, akkor kaján vigyorral a fején a kis ujjával mindig megmutatta! Bence közben érzeve a vesztét elkezedett ajjajozni a búvóhelyén, mi meg majd be pisiltünk a röhögéstől.
Aztán volt amikor együtt bújócskáztak.... itt éppen Emma "számol", Bence meg jól elbújt :D

 

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Na idefigyuzzon mindenki! Történelmi időket élünk! Kezdődött azzal, hogy a 16,5 hónapos kicsi nagylányom 3,5 órát aludt délután! Már rosszat sejtettem, de csak erőt gyűjtött. Aztán bekajált, szöszölt egy kicsit, mászott ide-oda, majd elterült a szőnyegen és elkezdett énekelgetni. Bence épp nem volt a közelben, így kihasználtam az alkalmat, gyorsan előkaptam a kamerát, hátha elcsípem a csipcsipcsókát... hááát, csak a rövidített verzióját sikerült, de idesüssetek:

message 1 hozzászólás Hozzászólok »

Nem tudok várni ezzel a 17 hós bejegyzésig, mert annyira édes Emma, amint a csipcsipcsóka tömör változatát emmanyelven énekli és mutogat hozzá, hogy csuda! Próbálom levideózni, de eddig nem jött össze sajnos, pedig egyre jobban csinálja. Nagyon fogékony mindenféle zenére, dallamra, már egész kicsikora óta integet ha zenét hall, most meg már rázza a fejét is hozzá (sajnos az állva rugózós fázis kimaradt a késői felállás miatt), és próbálja utánozni a dallamot. Meg különben is nagyon aranyosan dumál, hangsúlyoz, felszólít, kijelent, de a legjobb az, mikor valamit megkérdez és addig kérdezi, amíg nem mondom, hogy igen. Na és ekkor nekiindul és kiderül mire kért engedélyt... természetesen legtöbbször valami "nemszabad-dologra". Nagyon cseles :)

Ezenkívül tegnap óta fel tud mászni a kanapéra, és le is tud mászni, szépen először a lábát teszi le, ahogy kell. A lemászást Visegrádon gyakorolta a két kis lépcsőn eleget, a felmászáshoz meg csak erő kellett, mert amilyen hajlékony, a lábát már rég fel tudja dobni a kanapéra, ami neki mellig ér. Most már csak arra kell figyelni, hogy viccből ne bungee jumpingoljon a karfáról :)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | Következő