BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

BÚÉK mindenkinek! Jól van na. Kicsit elkéstem ezzel, de jobb későn ugye :)

Az ünnepeket szokás szerint nagyon kellemesen és nagyon nyugisan Visegrádon töltöttük. Nagymama és Nagypapa kényeztették a skacokat, mi meg pihentünk. A repülőút is tök jól ment, most már Emma is simán repül. Csak landolásnál ellenkezett kicsit, hogy be kell kötnie magát.

Odafele úton egyébként azt hittem, hogy szobatisztán jövünk haza. Ugyanis aznap reggel ment pisilni, majd a reptéren is szólt, és a repülőn is. Na itt először megtorpant hogy milyen hangzavar van a retyóban, de egy fél órával később megint szólt, és akkor már semmi nem állhatta az útját. Majd Liszt Ferin is kipróbáltuk a pisilést (megint szólt) és így tök száraz pelussal értünk Visgerádra. Ott is csak a délutáni alvással ért véget a dolog. Azóta viszont sajnos kevesebbszer szól, de nem baj, majd belejön. Én nem erőltetem, nem fogom félóránként kérdezni, hogy kell-e, mert nem nekem kell szobatisztává válnom. Szóval kivárjuk ezt is, nekem egyelőre nem sietős.

A beszéddel viszont annál jobban állunk! Emma most már tök jól összetesz 2-3 esetleg 4 szavas mondatokat is! Persze még közel nem mindent, és nem mindkét nyelven, de azokat mindenképpen, amik a mindennap előfordulnak (pl. kész a vacsora, mama főz, papa autó el stb.) Ami vicces, hogy van egy kis gondja a ragozással, így ha pl. inni kér akkor azt mondja: kérsz inni. Mert ugye úgy szoktam kérdezni, hogy kérsz inni? :) Persze mindig elmondom neki, hogy úgy kell mondani, hogy kérek inni, de látom rajta, hogy ilyenkor kicsit összezavarodik, hogy mi van.
Érteni is egyre többet ért, bár úgy látom, hogy most a beszéd van előtérben, a beszédértés kicsit stagnál. Ellenben kezdi használni a jeleket is! Vagyis lehet, hogy eddig is használta, csak eddig nem vettem észre, mert nem ismertem őket. De kemény két hete elkezdtem a jelbeszéd tanfolyamot, így most már feltűnik, mikor mutogat :)
Már csak egy dolog hiányzik: hogy kezdjen el beszélni/hangot kiadni az oviban/fizión is. Az nagyon tuti lenne!

Na mi is történt még az elmúlt két hétben mióta hazajöttünk? Ja igen. Voltunk a fülésznél, aki kivette Emma tubusait a füléből (és megkaptuk emlékbe), ráadásul úgy, hogy Emma meg sem nyikkant!! Nagyon-nagyon ügyes volt! A torokmandulák egyelőre maradnak, mert bár brutál nagyok, az előző műtét utóvérzése miatt nagyon kockázatos lenne kivenni. Meg még kicsi is hozzá, itt 4-5 éves korban szokták.

Aztán feltűnt nekem egy ideje, hogy Emma mellkasa a bal melle alatt kicsit be van esve. Addig-addig nézegettem, míg végül megkérdeztem a fiziós Ritát, hogy mit gondol. Megvizsgálta Emmát, és azt mondta, hogy ezen inkább egy orvosnak kéne elgondolkodnia, merthogy nem csak a mellkasa van aszimetrikusan beesve, hanem nagyjából mindene ferde: a csípője, a válla, a háta, a gerince, de még a hónaljánál a redők sem egyformák. Meg ugye ott van a bokacsont süllyedése is. Úgyhogy ma Vomberg bácsinak műsoron kívül előadtam a dolgot (haha már olyan jóban vagyunk, hogy csak úgy behív a szobájába minden időpont nélkül - néznek is az asszisztensek mindig :P). Jövő hétre kaptam hozzá rendes időpontot, mert tovább akar küldeni az orthopédiára. Ott még úgysem voltunk :) De legalább nem kell ezért a nagykórházba menni, mert van itt is egy jó doki.

Folyt. köv.

Mivel ma rámszólt a gépház hogy behalt a blogom, hát frissítek :)

Igazából az időhiány mellett az is közrejátszik kicsit, hogy nem tudom hol kezdjem. Emma szépen fejlődik! Egyre több mindent mond (sajnos inkább hollandul) és ért. Minden alkalommal, ha egy új szót hallunk tőle, ugrálunk örömünkben! Sőt, amit már tud mondani, azt már kominálja is. Olyan kis cukker, ahogy beszél!
Aztán mikor nem ért meg egy kicsit bonyolultabb mondatot (pl. Az ovi most zárva van.) az kicsit konfrontáló. Vagy ha egy vele egyidős gyerekkel találkozom. Na de sebaj, lassan de biztosan haladunk előre.

Még a szobatisztasággal is. Most már néha (heti 3-4x) szól ha pisilni kell! Ez leginkább akkor jut eszébe, ha látja hogy valaki megy :) Sőt, egyszer még a nagydolog is a bilibe ment! Meg is rémült szegényke, nem tudta, hogy mi történik.

A Sinterklaas hozott neki Hello Kittys duplót, ami imád és szépen össze is tudja rakni. Ha nem, akkor azért felmegy a pumpája. Ma például nem tudta elfogadni a tényt, hogy két Kitty nem ülhet egymás mögé a zsiráfra, mert nagy a fejük és nem férnek el (na mondjuk ezt sem tudtam még úgy elmagyarázni, hogy megértse, hiába illusztráltam a helyzetet, szerintem azt gondolja, hogy a gonosz anyja pikkel a Kittykre és azért ment fuccsba a terv) Bence legót kapott, és pechére, Emma azt is szereti. Csak úgy mint a vonatokat. Meg a babákat.

Eü fronton pedig:
- épp egy lájtos tüdőgyuszit hever ki egy kis antibioval
- ezügyből kifolyólag a házidoki belenézett a fülébe és kiderült, hogy azok a drága jó tubusok még mindig benne vannak (július óta a dobhártya előtt hevernek). Mindegy, januárban úgyis kell mennünk vissza a fülészetre
- a bokacsontja még mindig eléggé le van süllyedve, ennek szintén januárban lesz folytatása
- januárban kezdem a jelbeszéd tanfolyamot (Emma is már kezd egész jól mutogatni, majd tőle is tanulok :)
- március végén máj uh és májfunkció nézés, de ezt már biztos írtam.

És akkor következzenek a művésznő (és társa) táncos-énekes előadásai:

Folyamatos elmaradásban vagyok, de azért gyorsan a lényeg: Emma pár napja elkezdte a speckó ovit! Első alkalommal szokásához híven kissé (értsd nagyon) bizalmatlan volt mindenkivel és habár ott maradhattam egy fél órát, az én biztatásom sem segített. Aztán mikor egyedül kellett hagynom, volt nagy sírás-rívás, olyan 20 percen keresztül. Miután megnyugodott, még reagált is ha hozzászóltak (bólogatott), valamint egyszer még azt is mondta, hogy "op" (elfogyott).

Ma ment másodjára, és a parkolóházban ellenkezett csak egy kicsit, de aztán jött szépen. Mármint nem jött, cipelnem kellett, de a lényeg, hogy nem sírt. Miután túlvoltunk a beléptetésen (nem bízza a véletlenre az ovi) szépen ment be a terembe, elkezdtünk kirakósozni, majd mikor idő volt, menetrendszerűen adta a puszit és mehettem el! (igaz hogy a nagy kirakósozásban elfelejthette hol van, azt hihetette hogy a másik oviban, mert kicsit furcsán nézett körbe, de végül nem sírt)

Bencével mentem érte (aki majd ki ugrott a bőréből, hogy Ő mehet Emmáért az oviba, ráadásul 3 autópályán - mi kell még a boldogzásghoz?), a teremben repültek egymás felé, majd hosszasan ölelkeztek a terem közepén :D Mindenki őket nézte, én meg kiosztottam a papírzsepiket ;) Emma ügyesen mászott fel a kis létrára, hogy összeszedje a kulacsát és a szendvicses dobozát, majd szépen bepakolta a vadiúj tutirózsaszín hátizsákjába (by Hello Kitty), és ment felöltözni. Kint még futottak pár kört "Körtefa néni" körül (egy két kiskutyáról szóló  holland meséből, a Woezel és Pipből való - minden Woezel és Pipes az egész oviban), és már indulhattunk is haza.

Úgyhogy beszoktatást kipipálhatjuk! Pedig nem egyszerű, mert általában a 6-8 gyerekre van 3-4 ovónéni (logopédus, orthopedagógus stb), de minden nap más felállásban vannak, szóval ezt még nekem is szokni kell. Meg azt is, hogy akkor is mutogatnak amikor velem beszélnek :D Sőt még Bencének is automatice mutogattak :D

Most hívott dr. Vermeulen, a neurológusunk, hogy tök jó lett az eeg, nem látták epilepszia nyomát! (Mondjuk meglepett volna ha találnak valamit.) Ami külön jó, hogy Huncutka aludt a vizsgálat alatt, így egész megbízható az eredmény.

De ezzel persze nem tudja még azt mondani, hogy neurológiailag oké Emma, csak hogy epilepszia nincsen. Szóval most mindenképpen visszaküld a genetikushoz (ahova mondjuk nem kell küldeni mert ott még "állományban vagyunk"), és ha ott mindennel végeztünk, akkor újra vissza kell mennünk hozzá... sose lesz ennek vége, de so far so good! :)

Emma két hét múlva kezdi a speckó ovit, ahol ma voltunk bemutatkozó beszélgetésen.

A környék mondjuk elsőre nem annyira megnyerő (ezt eddig is tudtuk, de nincs válogatási lehetőség), de maga az ovi jónak tűnik. Egy egészségügyi ovin belül működik, ahova olyan gyerekek járnak, akiknek folyamatos orvosi-nővéri segítségre/felügyeletre van szükségük. De persze Emmáék csoportja külön teremben van. A csoport maximális létszáma 10 gyerek. Erre a gyerekszámra van 3+1 ovónéni (pedagógus, logopédus, orthopedagógus stb.), úgyhogy ez elég meggyőző.
Először a vezető orthopedagógussal végigbeszéltünk minden (orvosi) dolgot, fejlettségi szintet, teszteket, közben az egyik logópédus Emmával játszott. Egy óra alatt egy halk "ja" el is hagyta a mi nagydumás kiscsajunk száját, ami elég jó, ahhoz képest hogy a rendes oviban május óta múlt héten mondott először valamit (szintén egy "ja"-t). Szóval látni lehet, hogy itt mással sem foglalkoznak, mint hogy ösztönözzék a beszédre.

A mi kérésünkre ebben az évben csak heti kétszer, januártól meg  heti háromszor (ez a maximum) fog járni. Sajnos Emma rendes oviját be fogják zárni valamikor jan. 1 és a nyári szünet között. Mivel Emma (és én is) nagyon kötődünk Corrie nénihez, ezért szeretném ha legalább ebben az évben még fulltime kiélvezhetné a rendes ovit, aztán jövőre meglátjuk mi lesz. Így legalább az átmenet, beszoktatás is könnyebb lesz talán.

A megbeszélés után megnéztük a termet és a csoportot. Első blikkre csak az volt más, mint egy rendes oviban, hogy folyamatosan jelbeszéddel egészítik ki a beszédet az ovónénik. Ezt mondták is előre, hogy ugyan nem használják a teljes felnőtt jelbeszédet, de minden mondat kulcsszavait mutogatják is. A vezető néni halkan meg is jegyezte, hogy januárban kezdődik a legközelebbi jelbeszéd-tanfolyam a szülőknek... :mély levegő: Ja, és a csoportban van már egy Emma, de mondták, hogy nem baj, mert a jelbeszédben másképp fogják mutogatni; neki hullámos haja van, ezért a nevéhez még egy hullámot is hozzámutatnak :D

Ezenkívül nyilvánvalóan rengeteg piktogrammal, fotóval, rajzzal, jellel dolgoznak, meg minden gyereknek van egy élmény-könyve. Ez arra szolgál, hogy a gyerekek könnyebben el tudják "mesélni", milyen élményben volt részük, illetve, hogy a logópédusok is tudják miről van szó, tudjanak segíteni a szavak keresésében. Ez egy nagy mappa, amibe bele kell ragasztani a fontosabb családtagok, ismerősök fényképét, valamint például ha hétvégén elesett és megütötte magát és leragasztottuk sebtapasszal, akkor mondjuk egy lapra ráragasztunk egy sebtapaszt. Ha elmentünk egy étterembe ebédelni, akkor a (nyilván logóval ellátott) papírszalvétát ragaszthatjuk be. Vagy egy rajzot, amit Emma készített. De nyilván a legegyszerűbb pár fényképet kinyomtatni - ami nekünk nem okozhat gondot :) A mappa hétvégén itthon, hétközben az oviban van, mert ők is megtöltik "élménnyel", aminek segítségével Emma itthon "elmesélheti", hogy mi történt. Havonta egyszer van szülői értekezlet, ami az ilyen egészségügyi-ovikban megszokott dolog. Értelemszerűen több információáramlásra van szükség az ovónénik-szülők között mint normál esetben, illetve ezzel támogatják a szülők egymás közötti tapasztalatcseréjét, beszélgetését, egymás támogatását is.

Kíváncsi vagyok, és főleg várakozással teli!